Gelsenkirchen
A sors úgy hozta, május végén hazaköltözünk Angliából egy időre, ezért egyértelmű volt, hogy ha útba esik valami normális fesztivál, pár napot eltöltünk és élvezzük a nyár kezdetét. Így esett a választás a Düsseldorftól 20 km-re, első alkalommal megrendezésre kerülő Rock Im Revier fesztiválra. Nekem elég húzó név volt a pénteki Unearth.
Május 27-én, szerdán reggel elbúcsúztunk az angol szomszédainktól, visszaadtuk a ház kulcsait, beültünk az autóba és irány a doveri komp. Nem volt hova sietni, de azért örültünk, hogy egyel korábbi járatra felengedtek. A francia oldalra lépve szerettünk volna német benzinkúton aludni, de sajnos 200 km-ként megállásra kényszerültünk, az újonnan vásárolt angol Vauxhall Vectra gyors tempónál úgy nyelte az olaljat, mint én a fröccsöt vidámabb hangulatomban.
Maga a fesztivált a takaros Gelsenkirchen falván található Schalke stadionba bonyolították le, aminek köszönhetően nem várhattunk kempingben megőrülő arcokat. Próbáltuk a 2.000 km-es hazautat úgy összekombinálni, hogy néha ne az autóban kelljen aludni. Ezért a nulladik nap éjszakáját egy 2 km-re található szálláson töltöttük 45 EUR-ért. Már taxiszámot is kiírtam, hátha belecsapunk a lecsóba, azaz beleszaladunk valami egészséges warm up buliba, de itt még nyomokban se lehetett hasonlót sem találni. Mint kiderült a kempinghez külön járnak buszok... hát erről ennyit. Körbe jártuk a stadiont kívülről, megittunk pár sört és inkább leléptünk aludni.
Pénteken aránylag kipihenve korán kigurultunk a fesztivál parkolóba, ahol dél körül kb 10 ember lézengett. Nem igazán jött át a dolog, vagy én vártam túl sokat és ez a normális? Mondjuk hova siessenek a németek, majd pénteki munkavégzés után kisétálnak, délután 5-6 körül jöttek is a népek melegíteni a Metallicára. Délután belenéztünk a Hatebreedbe, akik semmi újat nem tudnak mutatni, durrogtatják a régi számaikat, amiket valamiért koncerten nem tudok megunni, pedig már a könyökömön jönnek ki. Majd a várva várt Unearth, ahol feltűnt a +1 gitáros, aki elég otthonosan mozgott a színpadon a többi taggal, de valamiért furcsa volt a látvány. Utólag kiderült évek óta benne van a bandába... nekem ez eddig miért nem tűnt fel? Láttam elégszer ahhoz, hogy ekkora hiányosság szemet szúrjon. Végül a wikipédia félig igazolt, pár évig hiányzott egy gitáros a klubból, nem is értem, minek kell ő oda ismét:) A 40 perc játékidőt totálisan kitöltve, töményen gyönyörű volt az egész. Elfogult vagyok, de mi mást mondhatnék: ilyen csodaszép nyárkezdést.
A sajtós jegyünk mellé szerettük volna valahol átvenni a fotós passt, de senki se tudta hol juthatunk hozzá. Végül egy VIP-szerűségben összejött a dolog, ahol az ott dolgozó lányt szerettem volna meghívni egy kólára, de mint kiderült ingyen van. Ekkor még nem esett le mi folyik itt...
Körbejártuk a stadiont, belefutottunk a Faith No Moreba, akiket a hátam közepére sem kívántam. Az ilyen bandák nálam csak arra jók, hogy ferde tükröt állítson a zeneipar elé, miszerint egy ilyen G kategóriás bandát is milyen simán el lehet vezényelni a végletekig. Kövezzen meg bárki, ami részben jogos, mert nem vagyok tisztába a legutóbbi albumaikkal, de az imént belehallgatva a Sol Invictus hanganyagba, simán a 90-es évek közepére datálnám a kreativitást és a megvalósítást ( félreértés ne essék, nem a FNM lóg ki a sorból, hiszen én sem szeretem ha valaki az általam kedvelt bandákat köpködni, minek megy el koncertre?) Egyszerűen ezzel a felállással nem tudok egy nevezőre jutni. Egy közel 20 éves bandát (akinek kb 1-2 slágere még az albertkázmérpusztai rádióban is lemegy nap mint nap) még mindig el lehet adni, úgy hogy a zenekar igazából semmi újat nem mutat, csak a saját stílusába felránt egy új albumot, hogy aktívnak tűnjön, így nem állítják a fal mellé ha esetleg turnéra indul. Több ilyen banda is a bögyömben van, sajnos fesztiválokon néha átsétálok rajtuk, már-már mélyebb nyomot hagyva, mint a kedvenceim.:)
Metallica magába szippantotta a fesztivál összes látogatóját, szép nagy tömeg gyűlt össze. A lelátó végéből néztük a műsorba, ami megint csak kiverte a biztosítékot: mire jó felhívni 100 embert a színpadra, akik az egész, több mint két órás koncertet a zenekar mögött állva nézi végig. Mit lát és hall a koncertből? Egy ember kezébe sem láttam sört.. Egyáltalán mire jó ez az egész? Nem beszélve arról a viselkedésről, miszerint az énekes eme társaság felé fordulva adja elő némelyik számot. Elég nagy tiszteletlenség azokkal szembe akik szintén a koncertre jöttek, de "csak" a színpaddal szemben állnak. A Metallica jó zenészekből van összerakva, de már ők se tudnak nagyon újat mutatni, ezért gondolom jól jön az ilyesfajta megoldás, bele se merek gondolni mennyibe kerülhetett annak a pár embernek ez a színpadi "szereplés". A koncert befejezése előtt inkább leléptünk a tömeg elől, beültünk az autóba meginni pár sört és aludni pár órát.
Másnap szombaton nekivágtunk a kb 630 km-es útnak, irány München, ahol éppen zajlik a RIR társfesztiválja, a Rockavaria. De mivel este 10-re értünk az olimpiai stadionhoz, nem nagyon volt miért benézni, ezért 10 perces parkolóért kifizetett 5 EUR után végre beálltunk a magyar célegyenesbe, igaz hátra volt még 565 km. Nem volt kedvem egy napot ismét az autóban csövezni a vasárnapi Unearth miatt.
Éjjel még megálltunk Salzburg környékén egy parkolóba aludni, ahol reggel 6 körül tudatosult bennünk a táj szépsége, ködben úszó hegyek és mélykék tavak formájában. Csodáltuk vagy 5 percig, aztán irány Pápa és Győr.
összegzés: fesztiválnak nem nevezném, inkább stadionban megrendezett, profin tálalt 3 napos koncertsorozat. A legnagyobb pofont persze pár héttel később kaptunk, miszerint sajtós / VIP jeggyel ingyen volt a sört az egyik pultba. Ha ezt tudom, nem 5 euróért veszem a vizezett verziót a színpaddal szemben :)
Maga a fesztivált a takaros Gelsenkirchen falván található Schalke stadionba bonyolították le, aminek köszönhetően nem várhattunk kempingben megőrülő arcokat. Próbáltuk a 2.000 km-es hazautat úgy összekombinálni, hogy néha ne az autóban kelljen aludni. Ezért a nulladik nap éjszakáját egy 2 km-re található szálláson töltöttük 45 EUR-ért. Már taxiszámot is kiírtam, hátha belecsapunk a lecsóba, azaz beleszaladunk valami egészséges warm up buliba, de itt még nyomokban se lehetett hasonlót sem találni. Mint kiderült a kempinghez külön járnak buszok... hát erről ennyit. Körbe jártuk a stadiont kívülről, megittunk pár sört és inkább leléptünk aludni.
Pénteken aránylag kipihenve korán kigurultunk a fesztivál parkolóba, ahol dél körül kb 10 ember lézengett. Nem igazán jött át a dolog, vagy én vártam túl sokat és ez a normális? Mondjuk hova siessenek a németek, majd pénteki munkavégzés után kisétálnak, délután 5-6 körül jöttek is a népek melegíteni a Metallicára. Délután belenéztünk a Hatebreedbe, akik semmi újat nem tudnak mutatni, durrogtatják a régi számaikat, amiket valamiért koncerten nem tudok megunni, pedig már a könyökömön jönnek ki. Majd a várva várt Unearth, ahol feltűnt a +1 gitáros, aki elég otthonosan mozgott a színpadon a többi taggal, de valamiért furcsa volt a látvány. Utólag kiderült évek óta benne van a bandába... nekem ez eddig miért nem tűnt fel? Láttam elégszer ahhoz, hogy ekkora hiányosság szemet szúrjon. Végül a wikipédia félig igazolt, pár évig hiányzott egy gitáros a klubból, nem is értem, minek kell ő oda ismét:) A 40 perc játékidőt totálisan kitöltve, töményen gyönyörű volt az egész. Elfogult vagyok, de mi mást mondhatnék: ilyen csodaszép nyárkezdést.
A sajtós jegyünk mellé szerettük volna valahol átvenni a fotós passt, de senki se tudta hol juthatunk hozzá. Végül egy VIP-szerűségben összejött a dolog, ahol az ott dolgozó lányt szerettem volna meghívni egy kólára, de mint kiderült ingyen van. Ekkor még nem esett le mi folyik itt...
Körbejártuk a stadiont, belefutottunk a Faith No Moreba, akiket a hátam közepére sem kívántam. Az ilyen bandák nálam csak arra jók, hogy ferde tükröt állítson a zeneipar elé, miszerint egy ilyen G kategóriás bandát is milyen simán el lehet vezényelni a végletekig. Kövezzen meg bárki, ami részben jogos, mert nem vagyok tisztába a legutóbbi albumaikkal, de az imént belehallgatva a Sol Invictus hanganyagba, simán a 90-es évek közepére datálnám a kreativitást és a megvalósítást ( félreértés ne essék, nem a FNM lóg ki a sorból, hiszen én sem szeretem ha valaki az általam kedvelt bandákat köpködni, minek megy el koncertre?) Egyszerűen ezzel a felállással nem tudok egy nevezőre jutni. Egy közel 20 éves bandát (akinek kb 1-2 slágere még az albertkázmérpusztai rádióban is lemegy nap mint nap) még mindig el lehet adni, úgy hogy a zenekar igazából semmi újat nem mutat, csak a saját stílusába felránt egy új albumot, hogy aktívnak tűnjön, így nem állítják a fal mellé ha esetleg turnéra indul. Több ilyen banda is a bögyömben van, sajnos fesztiválokon néha átsétálok rajtuk, már-már mélyebb nyomot hagyva, mint a kedvenceim.:)
Metallica magába szippantotta a fesztivál összes látogatóját, szép nagy tömeg gyűlt össze. A lelátó végéből néztük a műsorba, ami megint csak kiverte a biztosítékot: mire jó felhívni 100 embert a színpadra, akik az egész, több mint két órás koncertet a zenekar mögött állva nézi végig. Mit lát és hall a koncertből? Egy ember kezébe sem láttam sört.. Egyáltalán mire jó ez az egész? Nem beszélve arról a viselkedésről, miszerint az énekes eme társaság felé fordulva adja elő némelyik számot. Elég nagy tiszteletlenség azokkal szembe akik szintén a koncertre jöttek, de "csak" a színpaddal szemben állnak. A Metallica jó zenészekből van összerakva, de már ők se tudnak nagyon újat mutatni, ezért gondolom jól jön az ilyesfajta megoldás, bele se merek gondolni mennyibe kerülhetett annak a pár embernek ez a színpadi "szereplés". A koncert befejezése előtt inkább leléptünk a tömeg elől, beültünk az autóba meginni pár sört és aludni pár órát.
Másnap szombaton nekivágtunk a kb 630 km-es útnak, irány München, ahol éppen zajlik a RIR társfesztiválja, a Rockavaria. De mivel este 10-re értünk az olimpiai stadionhoz, nem nagyon volt miért benézni, ezért 10 perces parkolóért kifizetett 5 EUR után végre beálltunk a magyar célegyenesbe, igaz hátra volt még 565 km. Nem volt kedvem egy napot ismét az autóban csövezni a vasárnapi Unearth miatt.
Éjjel még megálltunk Salzburg környékén egy parkolóba aludni, ahol reggel 6 körül tudatosult bennünk a táj szépsége, ködben úszó hegyek és mélykék tavak formájában. Csodáltuk vagy 5 percig, aztán irány Pápa és Győr.
összegzés: fesztiválnak nem nevezném, inkább stadionban megrendezett, profin tálalt 3 napos koncertsorozat. A legnagyobb pofont persze pár héttel később kaptunk, miszerint sajtós / VIP jeggyel ingyen volt a sört az egyik pultba. Ha ezt tudom, nem 5 euróért veszem a vizezett verziót a színpaddal szemben :)
