Clisson
Nehéz behatárolni, honnan is számolhatjuk a Hellfest születésnapjait, de idén a 10. születésnapját ünnepelte, ünnepeltük. 2002-ben FuryFest néven indul a fesztivál, de helyszín és névváltoztatást figyelembe véve most 10 éves Franciaország, de szememben Európa legnagyobb metálfesztiválja. Most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy végleges a helyszín és persze a név is. Clisson Rock City-Hellfest.
Nantes-tól pár kilométerre találjuk a mesebeli kis városkát Clisson-t, ahol 10. alkalommal rendezték meg. Eleinte vádak, és támadások érték a fesztivált, a mélyen vallásos városka lakóitól. Mára már teljes a szimbiózis, ami bármilyen hülyén is hangzik, de igaz. Főleg nem árt a jó szomszédi viszony, ha hosszú távra terveznek a szervezők. Idén ugyanis megvásárolták, az eddig bérelt területet. A város lakói is szívesen látogatják a fesztivált, még ha nem is rajongóként, csak érdeklődőként, akkor is nagy pacsi a nyitottságért.
Második alkalommal volt szerencsém lezúzni a háromnapos csodát, idén Mező Csabi barátommal. 3 nap alatt 120 zenekar, amiből legalább 15 nagyon fontos volt a lelki fejlődésemhez. Mondhatjuk nyugodtan, hogy elég szoros a menet. Délelőtt fél tizenegytől, hajnal háromig nincs pihenő.A tavalyi évhez képest is sok változás történt, helyszínek díszletek terén. Hatalmas az összhang a vizuális megjelenés és a funkció között. Ahhoz képest, hogy idén is 150.000 embernél is többen látogattak el a fesztiválra, minden színpad rövid idő alatt elérhető, jól látható és halható.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a fesztivál sallang mentes, azaz fölösleges boltok, játékok, idétlen egyesületek semmitmondó sátraitól mentes. A színpadok hangzása, ami nyilván az egyik legfontosabb, tökéletes. Úgy szól minden, mint az állat. Idén is 6 tematikus színpadra lett lebontva a menü. Main Stage 1-2, The Temple, The Altar, The Valley, The Warzone. A két nagyszínpad felváltva ontja magából a „nagy” neveket. Teljesen egymás mellett van a két színpad és 5 perccel az egyik banda végeztével, már hörög is a következő. Ami nekem nagyon bejött, hogy bármelyiken is zúzzon a banda, a másikon is ugyanúgy ki van tolva a hang, innentől kezdve a súlyos megszólalás nem kérdés. Páran az itt fellépők közül:FaithNo More, Motörhead, Billy Idol, Alice Cooper, Lamb Of God, JudasPriest, Slipknot, ZZ Top,Red Fang, Korn, Exodus és tényleg sokan mások. A „templom” és az „oltár” idén is a death és blackmetal rajongóinak a törzshelye, tényleg le a kalappal a felhozatalért. Mayhem, Venom, Obituary, Meshuggah, Cradle Of Filth, Satyricon, Shining (no), Children Of Bodom ,Morgoth, CannibalCorpse. A „völgy”-bennem csak stoner-eknek van fogyasztani való, de azért lassú csipegetés a jellemző. Innen is pár név: Mastodon, Eyehategod, Life Of Agony, Truckfighters, BrantBjork ,OrangeGoblin, Weedeater, SuperjointRitual. A „háborús övezetben” pedig megy a fitnesz reggeltől estig, HC és barátai orrba, szájba. Egy kisebb színpadról beszélünk, ahol nagy nevek lépnek fel, fergeteges hangulatban. Talán itt van a legsúlyosabb pogó, persze ez érthető. A Body Count-on és a The Exploited-en annyian voltak, hogy a színpadig el sem tudtunk jutni, de sebaj, a színpad oldalánál hatalmas társaságba keveredve verettünk végig.
Az idei Hellfest is megerősítette, hogy itt megvan mindaz, amit egy metálfesztiválban keresek. Illetve azt is megerősítette bennem és bennünk, hogy bármilyen szarba is kerülsz, ki lehet mászni. Idei „nyaralásunk” sem volt bökkenőmentes. Első nap, rettenetesen belehúztunk, mohón zabáltuk a cseresznyepálinkát helyi sörökkel felváltva. (Itt gyorsan megjegyzem, szerintem mindig legyen nálad pálinka! ) Első sorokban komoly küzdelmekbe keveredtünk, utolsó kettő, aznapra amire emlékszem Mastodon, majd a Meshuggah… Itt már félmeztelenül rángatózva, mint az ördögűzőben a kislány, aki feloldásra vár. Na, pont úgy néztünk ki...
Ennek köszönhetően mire az InDeath - Is Death utolsó akkordja lecsengett , azon vettük észre magunkat, hogy szinte mindenünket „elhagytuk” Csabinak az összes pénze, nekem pedig mindenem (lóvé, iratok) . Szerencsére a sátorban maradt az életmentő csomag: kolbász+kenyér és 5 liter cseresznyepálinka(!!!) Így az első parahullámon átesve, másnap reggel megbeszéltük, hogy két lehetőségünk maradt. Az első, hogy egymás sebeit nyalogatva, szomorkodva lehúzzuk ezt a két hátralévő napot, vagy a befutó a 2. Azaz szarunk minden iratra és pénzre, és az 5 litykó pálinkával nekiugrunk a fesztiválnak, amiért ennyit utaztunk és ennyire vártunk.
Átprogramoztuk gyorsan fejben a dolgokat, és fülig érő szájjal indultunk neki a Hellfest-ünknek. Ettől a perctől kezdve megint minden rendben volt. Az 50-es cserkó nagyon hatásos volt az új barátok felderítésében, és a cserekereskedelem is felvirágzott. Mi adtunk, de kaptunk is bőven, ahogy ennek lennie is kell. Szóval minden veszteség ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Nagy segítségünkre volt a sok nyitott, és boldog ember, akik közt, ha kicsit is enged az ember, nagy baj nem érheti. Mindemellett születésnapja is van a Hellfest-nek. Mi pedig el nem rontjuk a szülinapi bulit.
Faith No More koncert után, amit itt megjegyeznék, hogy nálam a dobogó elsője lett, szülinapi tűzijáték is volt. 30 percen keresztül (profi előadás volt, zenére komponálva minden lövést ) A Queen- Mama című számát, 100.000 ember együtt énekelte, meghatódva (ekkor szóltuk el magunkat „Isten éltesse a Helfest-et”) Persze ezen nagyot röhögtünk, de gyorsan jött a következő nóta ami már nyilván Slayer volt, csak hogy tudja mindenki hol a helye. Szóval, kurvajó koncertek, tökéletes helyen, első osztályú közegben- ez a Hellfest.
Mi jövőre is ott leszünk! Azóta sikerült pár barátot is behülyíteni, és ők is beszállnak a buliba. Itt jelezném, hogy a jövő évi bérletek nagy része már most elfogyott, tehát aki rendes fesztivált akar, most vegyen jegyet !
Második alkalommal volt szerencsém lezúzni a háromnapos csodát, idén Mező Csabi barátommal. 3 nap alatt 120 zenekar, amiből legalább 15 nagyon fontos volt a lelki fejlődésemhez. Mondhatjuk nyugodtan, hogy elég szoros a menet. Délelőtt fél tizenegytől, hajnal háromig nincs pihenő.A tavalyi évhez képest is sok változás történt, helyszínek díszletek terén. Hatalmas az összhang a vizuális megjelenés és a funkció között. Ahhoz képest, hogy idén is 150.000 embernél is többen látogattak el a fesztiválra, minden színpad rövid idő alatt elérhető, jól látható és halható.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a fesztivál sallang mentes, azaz fölösleges boltok, játékok, idétlen egyesületek semmitmondó sátraitól mentes. A színpadok hangzása, ami nyilván az egyik legfontosabb, tökéletes. Úgy szól minden, mint az állat. Idén is 6 tematikus színpadra lett lebontva a menü. Main Stage 1-2, The Temple, The Altar, The Valley, The Warzone. A két nagyszínpad felváltva ontja magából a „nagy” neveket. Teljesen egymás mellett van a két színpad és 5 perccel az egyik banda végeztével, már hörög is a következő. Ami nekem nagyon bejött, hogy bármelyiken is zúzzon a banda, a másikon is ugyanúgy ki van tolva a hang, innentől kezdve a súlyos megszólalás nem kérdés. Páran az itt fellépők közül:FaithNo More, Motörhead, Billy Idol, Alice Cooper, Lamb Of God, JudasPriest, Slipknot, ZZ Top,Red Fang, Korn, Exodus és tényleg sokan mások. A „templom” és az „oltár” idén is a death és blackmetal rajongóinak a törzshelye, tényleg le a kalappal a felhozatalért. Mayhem, Venom, Obituary, Meshuggah, Cradle Of Filth, Satyricon, Shining (no), Children Of Bodom ,Morgoth, CannibalCorpse. A „völgy”-bennem csak stoner-eknek van fogyasztani való, de azért lassú csipegetés a jellemző. Innen is pár név: Mastodon, Eyehategod, Life Of Agony, Truckfighters, BrantBjork ,OrangeGoblin, Weedeater, SuperjointRitual. A „háborús övezetben” pedig megy a fitnesz reggeltől estig, HC és barátai orrba, szájba. Egy kisebb színpadról beszélünk, ahol nagy nevek lépnek fel, fergeteges hangulatban. Talán itt van a legsúlyosabb pogó, persze ez érthető. A Body Count-on és a The Exploited-en annyian voltak, hogy a színpadig el sem tudtunk jutni, de sebaj, a színpad oldalánál hatalmas társaságba keveredve verettünk végig.
Az idei Hellfest is megerősítette, hogy itt megvan mindaz, amit egy metálfesztiválban keresek. Illetve azt is megerősítette bennem és bennünk, hogy bármilyen szarba is kerülsz, ki lehet mászni. Idei „nyaralásunk” sem volt bökkenőmentes. Első nap, rettenetesen belehúztunk, mohón zabáltuk a cseresznyepálinkát helyi sörökkel felváltva. (Itt gyorsan megjegyzem, szerintem mindig legyen nálad pálinka! ) Első sorokban komoly küzdelmekbe keveredtünk, utolsó kettő, aznapra amire emlékszem Mastodon, majd a Meshuggah… Itt már félmeztelenül rángatózva, mint az ördögűzőben a kislány, aki feloldásra vár. Na, pont úgy néztünk ki...
Ennek köszönhetően mire az InDeath - Is Death utolsó akkordja lecsengett , azon vettük észre magunkat, hogy szinte mindenünket „elhagytuk” Csabinak az összes pénze, nekem pedig mindenem (lóvé, iratok) . Szerencsére a sátorban maradt az életmentő csomag: kolbász+kenyér és 5 liter cseresznyepálinka(!!!) Így az első parahullámon átesve, másnap reggel megbeszéltük, hogy két lehetőségünk maradt. Az első, hogy egymás sebeit nyalogatva, szomorkodva lehúzzuk ezt a két hátralévő napot, vagy a befutó a 2. Azaz szarunk minden iratra és pénzre, és az 5 litykó pálinkával nekiugrunk a fesztiválnak, amiért ennyit utaztunk és ennyire vártunk.
Átprogramoztuk gyorsan fejben a dolgokat, és fülig érő szájjal indultunk neki a Hellfest-ünknek. Ettől a perctől kezdve megint minden rendben volt. Az 50-es cserkó nagyon hatásos volt az új barátok felderítésében, és a cserekereskedelem is felvirágzott. Mi adtunk, de kaptunk is bőven, ahogy ennek lennie is kell. Szóval minden veszteség ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Nagy segítségünkre volt a sok nyitott, és boldog ember, akik közt, ha kicsit is enged az ember, nagy baj nem érheti. Mindemellett születésnapja is van a Hellfest-nek. Mi pedig el nem rontjuk a szülinapi bulit.
Faith No More koncert után, amit itt megjegyeznék, hogy nálam a dobogó elsője lett, szülinapi tűzijáték is volt. 30 percen keresztül (profi előadás volt, zenére komponálva minden lövést ) A Queen- Mama című számát, 100.000 ember együtt énekelte, meghatódva (ekkor szóltuk el magunkat „Isten éltesse a Helfest-et”) Persze ezen nagyot röhögtünk, de gyorsan jött a következő nóta ami már nyilván Slayer volt, csak hogy tudja mindenki hol a helye. Szóval, kurvajó koncertek, tökéletes helyen, első osztályú közegben- ez a Hellfest.
Mi jövőre is ott leszünk! Azóta sikerült pár barátot is behülyíteni, és ők is beszállnak a buliba. Itt jelezném, hogy a jövő évi bérletek nagy része már most elfogyott, tehát aki rendes fesztivált akar, most vegyen jegyet !
