A beengedés, táborozás professzionális. A VIP kempinghez jár zuhanyblokk, minden, ami szem-szájnak ingere. Volt kiskocsma, ahol reggelizni is lehetett, a fellépőkkel egész nap össze lehetett futni. A fesztiválozókról pedig annyit, hogy itt megy az őrület rendesen, mindenki party arc. Rögtön a kemping bejáratánál két hatalmi katonai páncélozott járgány áll; tetején napernyővel, paravánnal, székekkel. Ordít a zene, buliznak a népek. Elképesztő! Itt mindenki bulizik, élvezi az életet.

A szomszédjaink nagyon jó fej srácok voltak. Kiderült, hogy a fesztivál főszponzoránál, a Beck sörgyárban dolgoznak. Egyből kerítettek nekünk székeket és asztalt a pótkocsijukból, így állandó vendégek lettünk náluk. Persze sörrel is megkínáltak bennünket. Telefont, fényképezőgépet is töltöttek nekünk. A VIP kempingben mindenki ilyen jó fej és segítőkész volt.



Az első nap estéjére érkeztünk meg. Kicsit még benéztünk a fesztiválra, hogy milyen. A kempingben még több őrültséget láttunk, erre még visszatérek. A koncertterületre való beléptetés is nagyon gyorsan ment és így volt az összes napon, itt mindenki vérprofi.

Bent egyből elragadott minket az érzés. Wackinger Village egy középkori sátortábor, a közepén sátrakkal, bajvívó térrel, kovácsműhellyel, bőrdíszművesekkel. Az ivótülöktől kezdve, a komplett páncélokon keresztül minden van itt, kardok és különféle pajzsok is kaphatók. Lehetett íjászkodni, a bajvívó téren pedig lehetőség volt különböző középkori játékok kipróbálására a nézőknek is. Ezen a helyen akár egész nap elvan az ember!



Esténként itt az egyik színpadon végig megy a pirotechnikai show: egy Wacken jelből folyamatosan kicsapnak a lángok, a mögötte lévő színpad tetején végig lángcsóvák csapnak fel, teljes összevisszaságban. Eszméletlen látványt nyújtanak! Ezen a színpadon esténként tűztáncosok szórakoztatják a publikumot, nagyon jó zenékre. Késő este mindig eljöttünk ide.

A Wackenes VIP area is állat volt, egy hatalmas Wacken jel száján lehetett bejutni. Egy hídon át léptünk be a területre, ahol volt jó kis kocsma, gitárkészítők kiállítása, interjúsátor, telefon és akkumulátor töltő.

Első este visszafelé, mikor még sétálgattunk a kempingben, hogy átérezzük a hangulatát, egyszer csak megláttunk egy teherautót, aminek a platóján furcsa buli volt. Az emberek valamit körbeültek, közben zene szólt. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik megálltak a látványért. Először azt hittük, ez is egy mini koncert, de mikor odaértünk, láttuk, hogy egy szado- mazo show van kialakulóban. A platón, egy falon mindenféle kellékek voltak, és éppen egy lányt kötöztek meg, ezt bámulta mindenki! Elképesztő volt...



Csütörtökön aztán elkezdődött a buli. Első délután jól mulattunk a szomszédokkal, később pedig útilaput kötöttünk a lábunkra, és bementünk a Hammerfallra. Itt jött a Wacken jelmondata „A pokolnál hangosabb!”. Hangerő, végre! Ez kell a metálhoz! A Hammerfall koncert igen jó kis heavy metál show. A régi számaik még nagyon ütnek, de az új korszak nekem már nem az igazi. Azért jó volt őket látni.

Később aztán a sátorban megnéztük a Letz Zep-et. Mint a neve is mutatja ők egy Led Zeppelin tribute banda. A kinézet, az énekes hangja, minden tökéletes, egy röpke időutazás. Hatalmasak voltak és ebben a koncertben ott volt az életérzés. A közönségben mindenki tombolt, ismeretlenek ölelgették egymást, együtt ugráltak, táncoltak. Katartikus élmény volt. Vidáman tértünk nyugovóra.

Hatalmas dolog az, hogy a fesztivál szinte egyben van a faluval, ahol a lakosság teljesen együtt lélegzik az eseménnyel. Kint, a házak udvarában kiskocsmák vannak, ahol kanapékon isznak a falubeliek a fesztiválozókkal. Láttam járókeretes nagymamát is Wackenes pólóban metál villázni!:) Magával ragadó érzés keríti hatalmába az embert, részévé válik ennek a szimbiózisnak. Egész napokat is el lehetne itt úgy lenni, hogy nem menne az ember a koncertre. Wackenes boltok is vannak itt különböző ereklyékkel, vikinges boltok, és minden, amit csak egy fesztiválozó kívánhat.

De azért a koncertekre visszahúz az ember szíve. Benéztünk a Five Finger Death Punch koncertjére, jó kis zene. Nagyon jó dallamok, ügyesen összerakott dalok. Igazi fesztiválhangulat alakult ki. Már itt is hatalmas volt a tömeg.

Ezután megnéztük a Hellyeah produkcióját. Ugye ez Vinne Paul bandája, dögös metál, néhol egy kis Panterás beütéssel. Öröm volt látni, hallani Vinnie-t ahogy játszik, jó kis zenekar ez. Minden zenész és az énekes srác is kitesz magáért, de még több fogósabb szám kellene nekem.

Eztuán a Heaven Shall Burn mutatta meg, mi is az igazi nagy metál buli. Háborús díszletekkel megkomponált színpadképet hoztak, a zenéjük pedig mindig betalál az embernél, igazi energiabomba. Ez a metalcore banda az egyik kedvencem. A közönség is nagyon szereti őket, az ő koncertjükön volt megint a legnagyobb circle-pit. Bármikor, bárhol megnézném őket.

Children of Bodom: rég láttam már Alexiéket. Kíváncsi voltam, megtudják- e még dobogtatni a szívemet, mert az utóbbi lemezeik igencsak elmentek mellettem. Az összkép jó volt, az új számok továbbra sem fognak meg, de korábbi időszakok számai még mindig felébresztik bennem azt a régi érzést! A koncert a közepétől igazi best of műsorrá változott, elszabadult a pokol. Irgalmatlan jó volt.

Apocalyptica: ez volt életem harmadik szimfonikus koncertje metált játszó zenekarral. Az Apocalyptica attól különleges, hogy nagybőgővel és csellóval játssza a metált. Ez kérem, egy igazi kuriózum volt, feledhetetlen élmény. Magával ragadó igazi komolyzenei produkció, ahol szeretett finn csellósaink szolgáltatták a metál zenéhez tartozó show elemeket is. A hajrázástól elkezdve a színpadon rohangálásig, közönséghergelésig volt itt minden. A szimfonikus részeket az eddigi számaikhoz nagyon jól megkomponálták, mindig valami pluszt, finomságokat vittek a számokba, néhol pimasz jazzes részeket is. Ez a koncert az, ami az ember életében egyszeri és megismételhetetlen. Ezt vétek lett volna kihagyni.

Slayer: ők a thrash metál zászlóvivői. Óriási energiákat zúdítottak ránk, ahogy vártuk tőlük, csak semmi vacakolás! Igazi zúzda, nagyon jó setlist. Irgalmatlan elementáris erő van még mindig bennük. Gary Holttal pedig nagyon nagyot húztak. Imádom hallgatni a gitárszólóit. Ayara mindig állatul üvölti a világra a dühét, Kerry King pedig mindig egy igazi állat. A koncert végén volt egy nagyon szép megemlékezés is Hannemanra. Jó volt újra látni őket.

Motörhead: Lemmy újra megmutatta, hogy ő még mindig király. Még sosem láttam őket élőben, de ez is örök élmény lesz. Lemmy-n azért sajnos látszik, hogy már megromlott az egészsége, de amikor elkezd játszani és énekelni, még mindig a régi. Az egész fesztiválon az ő koncertjükön őrült meg a legtotálisabban mindenki, ekkora bulit és tombolást még nem láttam. Elképesztő volt. Még Doro is feljött a színpadra énekelni egy számot az öreg Kill misterrel, itt láttuk legendás Lemmys a kujon nézést is. Óriási koncert volt.



Ezután még megnéztünk egy pankrációt a sátorban. Komolyan van itt minden, mint a búcsúban. Szurkolók is vannak, kedvencek, transzparensek, tiszta őrület.

Arch Enemy: a fesztivál egyik legnagyobb pozitív élménye. Alissa hatalmas húzás volt Amott-éktól. Iszonyú jól hörgi a számokat, nagyon jó frontember. Látszik, hogy a csapatban kerülésével új energia pumpálódott a zenekarba. Remélem, vele még nagyobb magasságokba jut el a banda. Meg kell mondanom, amióta ő énekel, azóta Arch Enemy függő lettem. Várom a következő koncertjüket nagyon!



Amon Amarth: vikingek hódítása :) Bevallom óriási kedvenceim, és ahogy néztem a Wacken legnagyobb részének is. Hatalmas tömeg várta őket. Két sárkányfej a színpadon, Rúna kövek- a látvány önmagáért beszélt. Brutálisan állították össze a számaikat a koncertre, az új és a régi számokat nagyon jól keverve. Sajnos számomra egy kicsit halk volt a koncert, de még így is óriásiak voltak. Ismét lehengerlő előadást nyújtottak. Vikingfőnökük igazi vezéri módón irányítja a showt, mennydörgésszerű hörgésével egy igazi metálikon! Jellegzetes vigyorával pedig elképesztően egyszerűen fejezi ki, mennyire teszik neki, hogy az egész közönség megőrül értük. Lángok csaptak elő a színpadról, a zenekar és az énekes is felment játszani, illetve énekelni a sárkányok fejére, ez lenyűgöző látvány volt. A zene pedig egyszerűen letarolja az embert, mint egy Vikinghorda.

Avantasia: avagy Tobias metáloperája. Ez egy igazi szuperprodukció volt közel két órában. Fellépők sztárnévsora Michael Kiskével az élen. Sorjáztak a slágerek, jöttek, mentek a jobbnál jobb énekesek. Az egész előadás egy igazi színházi szuperprodukció volt. Igazi zenei lebegés sok katarzissal, lélekszárnyalás egy fantáziavilágba! Tobinak emellett maradt ideje viccelődni. Az utolsó szám két szám előtt elmondta, hogy már nem sok idejük maradt, mindjárt fenékbe billenti Mille (Kreator), mert már nagyon készülnek játszani. Mindenki jót nevetett rajta, még a Kreator tábor is. Mondta tudja,hogy ők nekik csak egy nyálas metálzenekar :) Ezután pedig következett az össznépi éneklés. Olyan énekesek jöttek a színpadra énekelni, mint Michael Kiske, Eric Martin, Bob Catley, Ronnie Atkins, Amanda Somerville, Thomas Rettke. Itt aztán elszabadult a pokol, a közönség és a zenekar eggyé válva énekelte a dalokat, igazi népünnepély volt.

Kreator: a thrash metál európai zászlóshajója, örök kedvenceim. A színpadra szinte berobbantak, az első számnál már elszabadult a pokol. Hihetetlen intenzitással jött át a vad energia, a kíméletlen erő, ami az embert egyből magával ragadja. Millével együtt ordítja az ember a világra dühét. Ez a zenekar mindig elvarázsol. Hihetetlen indulatokat szabadítanak fel, és a végén az ember nyugodtan vigyorogva, egymásra nézve bólint a mellette lévőnek, hogy ez már megint egy hatalmas koncert volt.

Minden színpadon óriási show volt, már délután ment a pirotechnika, nem számított, hogy fényes nappal volt. Este pedig lenyűgöző volt a nagyszínpadnál lángoló Wacken jel, és az, ahogy kicsaptak belőle lángok koncert közben A koncertek előtt pedig, mint a játékgépeken, kipörgették a zenekarok neveit. Fantasztikus volt!

Ez volt hát a 2014-es Wacken… Jövőre remélem, ismét eljutok, mert elkapott a Wackenes életérzés, át kell élnem újra!