Mivel a sátrazást már nagyon unjuk, foglaltunk egy szállást a belvárosban, megérdemli a reklámot: Romzsa Tódor kollégium. Olcsó, tiszta és minden meg van, amire egy átutazónak szüksége lehet (térkép, parkoló, segítőkész személyzet, stb…). Ha jövőre megyünk, ismét őket választjuk.

Nulladik nap, kedd délután 1-kor már Szegeden kavarogtunk. Gyorsan becsekkoltunk és indulhat a kocsmatúra. Sajnos egy-két állomást ki kellett hagynunk, felére kellett redukálni a megállók számát, mert késő estig se végeztünk volna, ezért a rövidebb útvonalon végig haladva: Zátony, Jumbó söröző, Rió Cáfé. Nagy öröm volt számomra, hogy még van hely Magyarországon, ahol a név kötelező: kocsma!  Jumbó söröző mindent vitt! Ahogy a kirakati asztalnál ülve kortyoltam a sörömet, elméláztam a szemközti piac épületén, ha itt nem megállt az idő, akkor csak lelassult. Sajnos több városban szó szerint kiírtották a régi kocsmákat, ami egy hatalmas veszteség. Néha helyére épül egy cáfé vagy pub… tucattörténet. Szerencsése Szegeden van még hagyomány, könnyen találhat az ember igazi italkímérőket. Gyanítom ez köszönhető az egyetemistáknak:) A Sánta Egér bezárt.. RIP! Tóth kocsmát átnevezték… Rió Cáfé.. de mivel közel van a fesztiválhoz, beültünk. Szép rendezett, patent.. de már nem az, ami volt. Megittunk pár sört.



A fesztivál újítása, hogy a bérlet szövetkarszalagod mellé kaptál egy sima vonalkódos papírkarszalagot is. Minden ki-be lépéskor szkennelik (tehát ha részegen kifele menet elfelejted lekezeltetni, másnap nem mehetsz vissza). Elég jó megoldás a karszalag átadás ellen, ami miatt a bejárattól nem messze található híd alatti átjáróban fetrengő moslék punkok háborogtak is. Meglepő módon volt a kezükön karszalag, de ha már itt tartunk… nem értem miért nem zavarták el őket.. igaz, nem volt meg az indok, de az, hogy volt köztük két srác aki mindenkit zaklattak, 5 percenként minket is letarháltak. Majdnem közöltem velük, hogy mindjárt felszívom magamat és egyesével belerugdosom őket a Tiszába. Valahogy a magyar fesztiválokon megszokott lett ez a látvány, miszerint a bejárattól pár méterre egy köteg igénytelen punkoskodó, semmirekellő “szórakoztatja” a népet.



Fellépőket nem elemezném ki, ez a zenei felhozatal nem az én világom. Főleg, hogy a névsor fele kínai volt, egyes neveket sose hallottam, pedig megfordul a kezem alatt jópár fesztivál és koncert plakát. De igazából nem is a zene miatt jöttünk a SZINre, hanem mert jó indok ellátogatni Szegedre. Maga a fesztivál jó helyen (Tiszapart, beváros) van  jó időben (nyár vége). Nincs nagy pörgés, van jégkocka és fröccs, jó sörök és elfogadható árak.