See-Rock - 2014
AustriaGraz/Schwarzlsee
Idén második alkalommal rendezték meg a See Rock fesztivált, a Graz mellett található Shwarzensee nevű, kirándulók és kempingezők által is kedvelt tó mellett, ahol gyakran rendeznek koncerteket és fesztiválokat egyaránt.

Így mi ismét bepakoltunk a kocsiba és útnak indultunk szeretett Ausztriánkba, ahol eddig nem igen ért minket csalódás. A nyarunk szépen sűrűsödött programokkal, úgy gondoltuk erről sem akarunk lemaradni, főleg, hogy összeköthettük Zoli meglátogatásával.

Bár nem sok elvárással indultunk neki az újabb kalandunknak mivel a fesztivál zenei felhozatala nem igazán a mi stílusunknak kedvezett, mégis nagyszerű móka volt. Kacagással, tóparti nudista kempinggel, osztrák sörrel, török kebabbal, eltévedt női taxissal, hajnali kutyázással, vodka házi szörpi koktéllal, q-klubbos észvesztéssel… de így volt kerek ez a kiruccanás.



Bandival egy verőfényes pénteki napon indultunk útnak Pápáról Graz felé Zolihoz és mini kutyájához Yokohoz. Az út kissé zötyögős volt, mivel mindenfelé felújítások és sebesség korlátozó táblák nehezítették az utunkat. Végül laza 3 óra vezetés után végre odaértünk Zoli baba rózsaszínre festett belvárosi társasházához, behűtött almdudler és sör volt az aperitif, amivel házigazdánk várt minket, a nagy melegben.

Lecuccoltunk és irányba vettük a legközelebbi szupermarketet betankoltunk egy rakás hideg sört, majd kimentünk a Shwarzensee-hez ami egy gyönyörű nagy tó. Szívem szerint a strandnak vettem volna az irányt egy hűtőtáskával és egy liter naptejjel, de a kötelesség nagyúr, ehhez híven Marikánál, azaz a kocsinknál kezdtük kalandos grazi hétvégénket. Már itt egy raklapnyi fotót készítettünk (aminek mellesleg most iszom a levét és órákat tölthetek a gépnél a szortírozással).



Naplementéig nem is mentünk be a fesztiválra, inkább a kocsinál söröztünk vagy a bejáratnál hédereltünk. Mígnem kellemesen becsípve úgy döntöttünk szerencsét próbálunk odabent. A Scorpionst még elcsíptünk, igazi nosztalgia hangulat volt, a közönség is nagyrészt idősebb korosztályú volt, így tovább is álltunk és felfedezőútra mentünk…

Nem nagyon volt mit felfedezni, ez bennünk is tudatosult: kb 10 perc alatt mindent láttunk. Egy sor kajázó, középen sörös pultok, hátul pár póló árus és a wc-k. Ennyi, de azt hiszem egy hétvégi fesztiválnak nincsenek nagy igényei, így ez bőven elég volt és bejárható. Bandit a pár sör után elkapta a paparazzo láz és több száz ember arcába villogtatta a vakut. Az eredményeket a képgalériában láthatjátok :)



Már sok- sok sörön és több száz fotón voltunk túl, amikor Zoli kollégáival összefutottunk és csatlakoztak kis csapatunkhoz. Pár szaftos fiús tornasoros kép után, ismét Marikára voksoltunk, kihúzott a szívünk. :) Kimentünk hát inni, ezúttal már az újonnan megismert fiúkkal. A mellettünk parkoló autó gazdái is visszatértek, és nagyon barátságosan körbeadták a szerb vagy szlovén pálinkájukat. Azt hiszem én nem ittam :)

Közben, mint kiderült a fesztivál is takarodót fújt , így sör híján útnak indultunk, búcsúzóul még nyomtunk egy jó éjt puszit a kocsira. A logisztikával már voltak gondok, így egy kis időbe telt mire képbe kerültünk, és a megfelelő buszon csücsültünk a belváros felé tartva. Azt sem tudtuk mi van, és merre járunk, de házigazda Zoltán megnyugtatott minket, hogy jó kezekben vagyunk, és feltétlenül szükségünk van még egy kis városnézésre, megkaptuk hát Graz legjavát: Q klub.

Meg kell, mondjam ideális hely agyelhagyásra. Kisebb problémánk akadt a „kedves” kidobóval, aki már jócskán nagypapa korú volt mégis ennek ellenére elég indulatosan és bunkón közölte, hogy fényképezőgépet nem vihetünk be. Végül, egy angolul kommunikáló normálisabb pultos csajjal le tudtam beszélni, hogy nem kell leraknom a ruhatárba a gépet, de csak akkor, ha nem fotózok. Nem igazán értettük ezt a szabályt, és egymással sem sikerült tisztán lekommunikálnunk, hogy most mi van. Zoli pár jégerrel próbálta oldani a feszültséget köztünk, amit végül mind ő ivott meg. A pultos csinált rólunk képet, Bandival laza vitába keveredtünk a bunkó kidobóról és a zenét is túlharsogva leüvöltöttük egymás fejét, végül Zoli úgy döntött megártott nekünk a pince klub levegőhiánya és inkább csatangoljunk tovább. Amikor már a helyről készülődtünk volna el, bunkóbá kedvesen elköszönt tőlünk, és mintha kicserélték volna segítőkészen műanyag poharat adott, amiben a lent vásárolt sörünket el teleportálhatjuk magunkkal. Tovább álltunk hát, szerencsénkre már több aljas krimó nem akadt az utunkba.

„Ha már folyadékot nem tolunk magunkba együnk hát, talán segít majd a másnapon” - alapelvet követve, pár saroknyi tévelygés után idegenvezetőnk rátalált a legjobb gyros büfére a városban, gyorsan betoltuk a vacsoránkat és útnak indultunk haza, ezúttal már taxival. Yoko teljes extázisba jött tőlünk, így egy kis kutyadögönyözés után fáradtan dőltem ki a hosszú nap után.

Másnap azért egy laza fejfájással ébredtem és nem is aludtam ki magam, ezzel persze nem voltam egyedül. Szerencsénkre Zoli lakásával szemben egy hangulatos kis pubban csillapítani tudtuk minden nyavalyánkat egy jó kávé, szendvics,fél liter limonádé segítségével. Kis barátunk, Pauli is életjelet adott magáról, így gyorsan taxit hívtunk és irányba vettük ismét a tópartot, de akkor még nem sejthettük, milyen élményben lesz részünk.



Egy kedves indiai csaj fuvarozott ki minket nem egészen a fesztivál bejáratához, mint ez később számunka is világossá vált. Furcsa volt, hogy másik úton megyünk, de ő bizonygatta, hogy ez bizony az az út, hiszen tegnap is vitt fesztiválozókat a bejárathoz. Hát kicsit benézte a leányzó: kiszálltunk fizettünk és ő elhajtott, ez után döbbentünk rá, hogy körülöttünk mindenki meztelen. Rá kellett döbbennünk, nagyon nem jó helyen vagyunk és ráadásul bazi messze a bejárattól, a tó túlpartján. Szívem szerint csónakba ültem volna, úgy rövidebb lett volna az utunk, de maradt a séta. Még órákig kacarásztunk és mindenkinek elmeséltük a sok-sok látnivalót a tó túlsó felén.



Pauli kisbarátunk is megérkezett és csatlakozott is hozzánk pár órára. A kocsinál és a bejáratnál hédereltünk, mindeközben a Dimmu Borgir koncert adta az aláfestő zenét, nem hiszem, hogy sok mindenről lemaradtunk azzal, hogy nem láttuk a koncertet. Délután is ezer ágra sütött a nap, így fogtuk a kis kempingszékeinket és lecuccoltunk a tó partjára, ahol rengeteg ember pihente az előző este fáradalmait. Betoltunk pár kávét és Zoli parádés vízi revűvel szórakoztatott minket.



Szép lassan ránk sötétedett, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy ismét besétáljunk a fesztiválra. Persze ez soha nem egyszerű, pláne ha az ember 2 ittas pasival indul útnak :) mindig van valami vagy valaki, amiért meg kell állni, így végül én előrementem , és kb. negyed óra múlva próbáltam ismét becsalogatni a srácokat, kicsit döcögősen de beértünk. Az útközben összeszedet emberek is lekoptak. Célba vehettük a színpadot, ahol a Twisted Sister daueort szűknaciba feszítő énekese csinálta a showt..tiszta Iggy Pop csak bongyor hajjal. :) Poén volt! Máshogy nem is tudom jellemezni, nem az én világom. De vitán felül megérte az életemből az a fél óra, amit láttam a koncertből.



Mivel nem ittam, így kezdtem kicsit nyűgös lenni, így a srácokat ott hagytam és mentem egy kört , leteszteltem a fesztiválon található pizzást, hát nem estem hasra tőle, így a fele a kukában landolt a maradék meg Bandinál. A színpadon közben elkezdődött a Slayer, pár szám és fotó erejéig visszamentem a koncertre. Nem okozott maradandó élményt, bár nem is tartozott soha a kedvenceim közé, de azért a tömeg öröme és energiája egy ilyen koncerten sokszor nagyobb élmény, mint maga a zenekar.

Ahogy a beszámolómból is kiderült, nem igazán a koncertek miatt mentünk a See Rock fesztiválra. Mielőtt a Slayer befejezte volna a koncertet, bepakoltam a kis ittas fiúkat a kocsiba és elhagytuk a helyszínt, Zoli haverját még hazafuvaroztuk, és egy kis kitérővel egy benzinkútnál feltankoltunk pár sörrel. Yokoka ismét kitörő örömmel várt minket és néhány elpotyogtatott meglepetés csomaggal.



A nap fáradalmaira én is sört bontottam és Füzyné bevált receptjével Vodka-szörppel zártam a napot.

Hajnalig youtube-ozással és kutyaidomítással szórakoztattuk magunkat, így a másnap kicsit nehezen indult, fáradtan és nyűgösen értünk haza Pápára, szerencsénkre Vera szokásos vasárnapi ebédje és az ágyikónk enyhítette a kínjainkat.

Összességében: amiért érdemes volt lemenni, az, hogy végre találkozhattunk Yokoval, Zolival, Paulival és kalandoztunk a grazi éjszakában. Akit valóban érdekelnek a fellépők és a koncertek, csak ajánlani tudom a See Rockot, mert maga a hangulat a szervezés rendben van és nem mellesleg Graz remek hely.

Tünde Oszlánczi | 12 aug 2014

Flyer:

Photos about the event »