Mikor 2005-ben először kijutottam Novarockra, nem hittem volna, hogy ennyire tartós lesz köztünk a kapcsolat. Akkor egy naposra terveztem a látogatást, négy napos őrület lett a vége . Ezek után eldőlt, kötelező időpont a naptáramban. Végül volt olyan szerencsém, hogy a idei fesztivállal együtt ünnepelhettük a 10. alkalmat.

10 évesek lettünk... Kár is lenne sorra venni az elmúlt éveket, a fellépők nevein kívül nem sok minden változtott (szerencsére vagy sem, ezt mindenki maga döntse el). Mert hát miből is áll a dolog? Az ember reggel felkel, próbál jól kinézni az előző este után és leül inni a pusztába (árnyékra nincs esély). Igaz, hogy délután 1 fele már kezdődnek a koncertek, de ezen kívül sok más programmal nem kecsegtet a történet (nem is baj). Mi évek óta kint alszunk a parkolóba (mivel egyik évbe a sátrunk ajtaja elé “fekáltak”, azaz majdnem beletérdeltem egy csavaros emberi ürülékbe), így még a remek benti kemping bulikból is kimaradunk, bár én már lehet öreg vagyok elviselni a non-stop üvöltést vagy éppen a hajnali sátorajtó tépkedő értetlen részegekkel való vitát. Néha délelőtt kiugrunk Rajkára Zoliékhoz regenerálódni, amit idén is szombatra időzítettünk. Kifele menet persze a kedves osztrák rendőrök sorra szondáztatják a jónépet.



Elvis úr ismét hozott ülőalkamatosságot, egy négyzet alakú kanapé formájában. Ha nagyon laposodott a beszélgetés, Zoli kilakkozta alvó Józsika körmeit - mert miért ne - meg persze a sajátjait is pirosra. Majd a kisbuszból hirtelen előkerült egy üveg hideg pezsgő! 10 éve együtt a Novarockon! Koccintsunk! Elvis és Zolika! Köszönöm nektek ezt a 10 éves parkolóbulit! Egyszer tényleg összehozhatnánk egy Novarock ráadás bulit, majd ha megvettük a diófát az öregtől!:)



A fellépőkre és a színpadok fény-hangzására alapból nem lehet panasz, csak engem ezek a zenekarok vagy rég vagy egyáltalán nem hoznak lázba, mint pl: Limp Bizkit, The Prodigy, Volbeat, Slayer, Sepultura, Anthrax, Amon Amarth, Iron Maiden,  Dropkick Murphys, The Offspring, Black Sabbath... (tovább is van,  mondjam még?)

Igazából két zenekar érdekelt volna: az egyik a Bring Me The Horizon, de nehogy már miattuk hátra sétáljak 14:50-re a Red Stagehez (ami egy jó 40 perces séta, tehát 80 oda-vissza), amiért cserébe kapok egy 45 perces fellépést. Inkább utolsó nap kárpótoltam magamat egy 13:30-as Miss May I produktummal, ami szintén jól sikerült, mivel az utolsó számra pont odaértem. Végül elkaptam a Hatebreed előadásból két dalt. Bár ők aztán tényleg mindenhol fellépnek, azt hiszem ezen a fesztiválon is valaki helyett játszottak.



Idén a koncertek utáni partisátort se pörögtül szét. Utolsó este azért benéztünk egy félórára, ahol Hegyi gyerek 5 perc alatt kiakasztott: vásároltam két sört a pultba 9 euróért, ez a hülye meg akarta inni a felét, hiába mondtam neki, hogy vegyen magának. Inkább ott hagytuk egyedül szerencsétlenkedni.

10 év után nem könnyű újat írni egy olyan fesztiválról, ami nem igen változik, talán ezért is szeretem.