A vérző pont természetesen én vagyok, mivel nekem nehéz megállnom 4-5 sörnél, ezután elérem a "mindent leszarok" érzést. De mivel ritkán járunk el Wolverhamptonba szórakozni, bevállaltam a kockázatot, remélve, hogy normálisan tudok majd viselkedni.

A belvárosi rendezvényen található 6 helyszín közül engem csak a két háztömb közé bepréselt szabadtéri színpad érdekelt, ahol már 13:15-kor kezdődtek a koncertek. Ezért reggel 10-kor felkeltünk és 11:20-kor bontottam egy sört, ha tehetem józanul sose indulok el élőzenei előadásra. Mivel 40 perc séta a helyig, ezért legkésőbb 12:15-kor indulunk, de mint kiderült, megtudjuk oldani helyijárattal is, nem kapkodtunk. 1-2 sör után csak a szokásos: az első zenekart késsük le. Sajnáltam betartani íratlan szabályomat, mert így a Heart of a Coward műsoráról mondtam le, ami leginkább érdekelt volna.

Végül délután 2 fele érhettünk a helyhez, ahol jó volt látni a sok fiatalt, ahogy fel-alá mászkál a kihelyezett korlátok közt. Leültünk nem messze a bejárattól sörözni. Befele menet rákérdeztem az egyik jegyüzérnél, mégis mennyiért adja a jegyet (ami 38 font volt a kasszába). Ő lelkesen ecsetelte, hogy a kasszába 47 font de ő odaadja nekem 40-ért. Mondom remek, azonnal hülyének nézik az embert. Inkább haladjunk tovább, bár a Caliban koncertet így is lekéstük.

Az I Killed The Prom Queen hozta magával a kültéri kisszínpadok átkát: sok ember kis helyen, ráadásul a hangzás is a nézőtér elejére koncentrálódik, nehogy zavarja a környék lakosait. Nem álltunk elől, de így is élvezhető volt a dolog. Jól döngölték a számokat, bár nekem a fél óra játékidő kevésnek bizonyult.

A kérdés persze adta magát: miért kell belepréselni 9 zenekart 10 és fél órába (a zenekarok közti átszerelési idő majdnem zenekar játékidejével vetekedett. Percekbe mérve: 640 perc teljes színpadidő eloszlása:  átszerelés 315 (49,2%), koncert: 325 (50,8%). Ezt nem tartom arányosnak. Nem lett volna egyszerűbb fele ennyi zenekart meghívni, több játékidővel, kevesebb átszereléssel? Amelyik zenekar nem tud kitölteni 50-60 percet, annak úgy sincs keresnivalója egy ilyen horderejű buliba.

Ilyen lyukasórák mellett bőven belefért a kinti italozás, ami addig fajult, hogy elsétáltunk a vasút melletti általam Restinek nevezett helyre kocsmázni. Meglepően olcsón mérték a söröket, 2-2,5 font, ami magyar viszonylatban se drága (7-800 ft). Így hát nem siettünk vissza, mert éppen a Chunk, No captain Chunk meg a Crown The Empire volt a műsoron. Nem ismertem annyira őket (szerencsére), de elég volt egyszer belenézni youtuben a videóikba. Buzifejjel párosított nyivákolós metalcore. Utóbbi banda még csak-csak belefért volna a tűréshatáromba, de annyit nem ért, hogy miattuk visszarohanjak. Másfél év után végre megkóstoltam a helyi Banks sört is, pedig wolverhamptoni sörgyár közelében laktam 9 hónapig.



Délután 6-kor kezdett a The Devil Wears Prada... Az albumaikat hallgatva régen még törekedtem is volna, hogy eljussak egy koncertjükre, de a tavalyi With Full Force-os előadásuk akkora csalódás volt, hogy most inkább kint bontottam még egy sört, talán a mádosik félidőre beértünk. Itt kicsit jobban átjött a dolog, de még mindig nem volt az igazi.

Elérkezett a kritikus pont: délután 7 óra, elkéne indulni haza, ami sétálva egy jó 3/4 óra. De ha már 19:10-kor kezd a The Ghost Inside, őket csak megvárom. Végre egy egyszerű hardcore, lelkes közönség, jó hangzás, minden a helyén. Így már könnyebb szívvel távoztam a végén.

Hazafele beugrottunk a KFC-be kajálni, ahol kicsit kicsúsztam az időből, talán a hazaséta jót tesz majd. Tityvel tudattam, a hazaúton ő a főnök, majd ő megmondja, mivel merre. Jelezte, hogy akkor szálljunk be egy taxiba. Én reflexből rávágtam, hogy nem, inkább sétáljunk. Ennyire voltam képes engedelmeskedni:) Végül pont jött egy helyijáratbusz, amivel nyertünk kb. 20 percet. Este 10 fele végül kidőltünk aludni.

A másnap természetesen megbűntette a tegnapot, nem sok kellett ahhoz, hogy a majdnem 8 órás álló munkába össze ne essek. De már akkor tudtam: túlélem ezt is! :)