Ha csak az idei felhozatal alapján dőlt volna el jelenlétem ezen a fesztiválon, biztos beteget jelentek, harmat gyengére sikeredett az egész. Meg merem kockáztatni, az elmúlt 9 év leggyengébb műsorát kaptuk, de ahogy elnézem, a nyár további fesztiváljaira koncentrálnak (Frequency, Urban Art Form, Two Days A Week). Talán közre játszhat az a tény is, hogy jövőre illene jubilálni, jön az első X azaz a 10. Novarock.

De szerencsére nálam sokat nyom a latba maga a fesztivál összetétele és egyéb apró tényezők, miszerint nekem az is teljesen megfelelt volna ha csak a parkolóban italozunk 4 napig. Az a pár koncert - amire betévedtünk - már csak ráadás volt.

A történet már az elején kicsit nyakatekertre sikeredett, mivel előző év őszén kiköltöztünk Tityvel Angiába dolgozni. Akkor már hangoztattam, hogy ha arról van szó, lemondok a nyári fesztiválozásról, nyomjunk a melót. Majd jött a tavasz és egyre többször kerültek az arcom elé az előző évek fesztiválos emlékei képek és videók formájában, de még ekkor is megtörhető  lettem volna. Viszont az idő múlása, a nyár közeledte növelte a régen belém kódolt érzést, leszarom a munkát, irány a fesztivál, kezdjük hát Novarockkal...

Így hát “kötelező hazaút” gyanánt beírattuk ezt a pár napot, körbe kerítve néhány ráadás nappal, mivel az urak autóval közlekednek. Majd jött az ötlet, ha már haza jöttünk, elintézünk pár hivatalos cuccot, közbeékelt kocsmatúrákkal, kertipartival. Végül a visszaútra is beterveztük a másik kedvenc fesztiválomat, a német With Full Forcet. De ne szaladjunk ennyire előre, éppen félúton járunk, eddig jól alakultak a dolgok, Novarock megint nagy vigyort varázsolt az arcomra egy jó időre (és lebarnult bőrt a testemre).

A fesztivál előtt egy 32 órás fárasztó autóút után már szerdán kora délután beértünk Hegyeshalomba, ahol öt hónap után ismét találkoztunk szüleimmel (ők hoztak megrendelésre pár dl bort... 5 literes kannákkal) ahol egy estére panziót béreltünk. Másnap reggel 9-kor végre kiértünk a fesztivál parkolójába, ahol még aránylag sok helyet lehetett találni, de nekünk jobb kellett, beálltunk egy elvileg lezárt részre (nem igen tudták megmagyarázni miért foglalt). Az idei nulladik nap valahogy nyugodtabbnak tűnt. Nem állt tömeg a beengedésnél, szépen ömlött be lazán a nép reggel 10-től.

Laza sörözés és borozás közepette vártuk az estét, hogy szétpörögjük az esti partisátort. Hát olyan jól sikerült egész napos alkohol fogyasztásom, hogy hajnal 3 fele enyhén dölöngélve leléptem aludni. Másnap tudtam meg, hogy bent fogyasztottam két gyrost és szó szerint beestem a sátorba.



Mint minden nap, a péntek is nehezen indult. Nekem ez a nap valahogy duplán szarul kezdődött. Gyomorégés, fáradtság, de lassan megint rágyújtottam egy sörre, aminek köszönhetően a fájdalmak kikoptak belőlem.  A már fent említett “remek” zenei felhozatalnak köszönhetően nem sok teendőnk akadt, csak a parkolóba a két autóból kialakított nappalinkban ülve zenét hallgatni és beszélgetni. Ismét köszönet Elvisnek a két remek ülőalkalmatosságért, csodaszép fotelek szolgálták kényelmünket (sajnos néha pár haverunk befoglalta, hiába kérdeztem, ki akarja átadni a helyét.. persze ilyenkor csak a mozdulatlan kussolás maradt ). Elvileg már meg van a következő évi szobabútorunk, amihez külön karszalag beszerzésén gondolkodom. Csak az használhatja, akinek van jegye:)

Mivel a Rammstein mindig nagy műsorral áll a színpadra, ezért az egész társaságunk bement a koncertjére. Ekkor már Sebi és asszonya is csatlakozott hozzánk meglepetésből:). Maga a koncertet közép távolból néztük. Számomra kicsit unalmas már ez az egész. Idén is volt egy pali aki egy futógépen jobbról balra gyalogolt folyamatosan, durrogtak a tüzek mindenfele.



Szombat reggel Sorio Zolinak köszönhetően kicsit kiszakadtunk a napon aszalódásból, kiugrottunk Rajkára zuhanyozni (próbáltuk a fesztivál tusolót használni, de már reggel 8-kor végeláthatatlan sorok kígyóztak). Majd a mosonmagyaróvári Tescoba pénzváltással próbákoztunk, ahol kicsit átjárt a szánalom bűze, miszerint kishazánkban nem elég hogy szarul váltják pl az Eurót (aminek ugyebár tagjai vagyunk) hanem még kezelési költséget is felszámolnak, nem is keveset (2013. Január 1 óta ha jól tudom). A váltás költsége attó függ, mekkora összegről van szó. 3.000 és 10.000 között 200 Ft, 10.000 ft-tól már 450 ft. Magyarán a 40 Euróból 1,50 elmegy csak azért mert beváltjuk. Végülis húzzuk le az embert mindenhol. Ezért csak 30-at váltottunk és gyors étel-ital vásárlás után vissza a fesztiválra. Jó volt hideg sört kortyolni megint. A nappalinkba egyre több ismerős tenyészkedett, ültek az általunk felszerelt ponyva alatt a foteljeinkbe. Ismételt kérdésemre, miszerint ki adja át a helyét, senki se válaszolt, senki se mozdult meg. Ezen jövőre változtatni fogunk. Ülhettem a napon, amit annyira nem bántam, de maga az egész hozzáállás zavart.

18:30-ra volt kiírva a számomra egyetlen érdekes zenekar, ezért már délután 5-kor elindultunk, hogy a kempingbe található sörsátorba a megszokott hideg dobozos sört igyuk kemény 1 EUR-ért. Végülis negyed 7 fele elindultunk a koncert területre, kezdett a Parkway Drive. Csodálatos kezdés, jó hangzás, vidám hangulat. Csak hát ismét a megszokott csapdába estem, ahogy fogyott az italom, kezdtem unni a koncertet is. A végéről  le is léptünk vissza sörözni. Ez már csak így működik nálam.



Végül csak eljött a várva nem várt vasárnap, az utolsó nap kellemetlen bűbája. A meglepően nagy csend miatt már reggel 7-kor felébredtem. Madárcsicsergéssel hangszerelt hűvős légkör. Eddig mindig a hőség és a hangoskodás zavart ki a sátorból, most valamiféle kétségbeesés járta át agyamat. Olyan érzés fogott el, mintha lemaradtam volna valamiről, átaludtam volna a befejező napot és vége a fesztiválnak? Ezért az enyhén borús időbe kiültem a fotelbe és csak néztem ki a fejemből. Néha elkezdett cseperegni az eső, na már csak ez hiányzott. De végül ismét a nap győzött, örültünk ha árnyékba lehetünk. A délelőtt folyamán sokan kipakoltak az autóikba vagy ezzel a lendülette haza is mentek. Tity is gondolkodott rajta, de lebeszéltem róla, hiszen ezt a fesztivált vártuk egész évbe (évközbe minden ruha vásárlásnál megjegyezte:” jó lesz novarockra”, tehát a név kötelez, maradunk:)



Ismét egy nap, amikor érzéki simogatással bekenhettem a puha bőrrel borított testrészeimet és sörrel-borral öblíthettem torkomat. Nem sok dolgunk akadt, de valahogy mindig előkerülnek a már-már hagyománnyá vált dolgaink. Idén is elkészült a hardcore tornasor, megint csak leültünk a piros színpad  kemping felőli beengedése elé, ahonnan hallgattuk a koncertet és jobbra balra kevertük a doglokat. Elvissel megvitattuk, hogy szerintem a bungee jumping simán magasabb mint 50 méter, fogadtunk is egy pofonba. Ő megkérdezte, de elvileg csak 35 méter. Minden esetre ki kell derítenem, nincs kedvem az arcommal  egy nagy pofont tompítani jövő nyáron.

Csak hogy ne unatkozzunk, érdekes kérdéseket tettem fel Elvisnek, miszerint a beengedéssel szemben kb 12 méterre a földre rakott 2 literes tele flakonba mennyiért intézne szabadrúgást a kidobók  felé? Választ helyett a látványt kaptam, miszerint megindult és egy jó nagyot belerúgott, kb 1 méterre esett a földre az egyik securitys elé. Remélem ebből is hagyomány lesz: összeöntünk egy flakonba mindenféle  talált maradékot (talán még bele is húgyozok) és fogadást kötünk, ki mennyiért rúg bele.



Bent már ment a dán Volbeat, amit simán elkönyveltem egy rádióbarát szarnak, de háttérzenének elfért. Majd jött a Korn, akik még mindig tudnak meglepetést okozni. Először azzal, hogy a 20 éves számaikkal sajnos még mindig ostromolják a tömeget, másrészt az új számaik közt vannak elfogadható témák is.

Utolsó nap este? Ne pögörjük túl, 00:29-kor már a kocsinál fogmosás és alvás. Másnap reggel 7-kor megint felébredtem. Végül mindenki kidugta a fejét az “ólból”, ezért sátorbontás, autóban cuccok teljesen újra rendezése ( valahogy a kombi autónk mindig megtelik). A legnagyobb fejtörtést a 7 darab üres 5 literes boroskanna okozta. Nem volt szívem otthagyni őket, olyan jó szolgálatot tettek.



Délelőtt fél  11 fele próbáltuk magunk mögött hagyni a fesztivált. A kifele vezető út természetesen tömve volt, ezért a búzamezőket elkerülő földutakat választottuk, ami végül Nickelsdorfba vezetett  (most végre nem Albertkázmérpusztán kötöttünk ki mint tavaly). Gyors autópálya matrica vásárlás után hamar elértük a már megszokott bábolnai mekit, ahol igen csak jó esett a nem éppen egészséges meleg  étel. Csapoltunk ráadás kólát és irány haza.

Novarock számomra már rég nem a zenei felhozataról szól, hanem az egész történet ahogy adja magát. Egyszerűen csak várom évről évre. Pár napja lett vége, de már jó lenne megint ott ülni Tityvel, Fazypityuval és Elvissel a nappalinkban.