Sajnos Tity nem tudott velem jönni, ezért Gerivel ketten vágtunk neki a látszólag egyszerű kalandnak. A dolgot az is nehezítette, hogy a fesztivál hetének keddi napján délelőttös voltam, így délután 2-kor szabadultam a munkahelyemről, gyors zuhany, pakolás, majd induljunk taxival ki a vasútra, mert gyalog lekéstük volna a Birminghambe tartó vonatot. 30 km zötykölődés után átszálltunk a National Express buszjáratra, ami 2 és fél óra után London Luton reptéren tett le.

Este 8-kor becsekkolás, 9-kor felszállást, éjfél körül már a kiürült prágai reptéren csöveztünk. Szállást erre a pár órára nem akartunk bérelni (nem mintha lett volna miből válogatni). Másnap reggel 6 fele bebuszoztunk a munkásosztállyal a belvárosba. Végre látok valamit a Cseh fővárosból, eddig mindig vagy átutaztam vagy éjjel 1-kor elvontatták az autónkat.



Legfontosabb: váltsunk cseh koronát angol fontért. Itt tényleg szó szerint egymás hegyén-hátán vannak a pénzváltók. Nem nagy árkülönbséggel dolgoznak, de mivel időnk még volt a vonat indulásig, körbe sétáltunk megkeresni a számunkra legoptimálisabbat. 2 óra császkálás után feladtuk és beültünk egy teraszos kávézóba, ahol meglepetésünkre odalépett hozzánk egy 40 év körüli rózsaszín pólós arc, kérdezvén: akarunk-e pénzt váltani? Pár szót még magyarul is mekegett. Nekem ekkor kicsit gyanús volt a dolog, mert nem volt ráírva a homlokunkra, hogy mit keresünk, de ő célzottan csak hozzánk jött oda. Természetesen sokkal jobb áron akart váltani valutát, mint a hivatalos helyeken, hát félrevonultam vele “tárgyalni”.

Próbált meggyőzni arról, hogy ha kb. 400 angol fontnak megfelelő koronát szeretnék venni, érdemes nagy címletekre váltani, tehát vegyek tőle öt- és tízezer koronást. Szerencsére nem ma kezdtem, ezért inkább 100 és 200-as max 1.000-es címleteket kértem. (mert az 5.000 koronást talán elhiszem, ami kb 60.000 ft, de 10.000-es enyhe túlzás, hiszen melyik ország rendelkezik 110-120.000 ft-nak megfelelő papírpénzzel? Ja igen, az euro. De nem hogy 500 EUR-t nem lehet látni a napi forgalomban, hanem a 200 EUR is elég ritka).

Továbbra is erőszakosan próbált lebeszélni róla, minek nekem egy nagy köteg pénz? Csak a gond van vele. Közbe mutogatta a patyolat tisztaságú nagy címleteket. Elkértem tőle egy 10.000-est, amibe bár volt hologram csík, de - ahogy emlékeim nem is csaltak - nem volt belevésve az adott összeg, na meg a vízjel se egy kivehető arckép volt, hanem valami satírozott homályfolt. Ekkor jeleztem felé, hogy vagy kis címletekre váltja vagy hagyjon békén. Ekkor ideges lett és két lebuzizás közepette elsietett. Kicsit sem egyértelmű, hogy hamis pénzzel próbált átverni.

Rá félórával a merőleges utcába veszteglő rendőröknek próbáltuk angolul elmesélni ki, milyen céllal és hogyan viselkedik, de nem nagyon értették mit szeretnénk. A hiba nem a mi készülékünkbe volt… minden esetre ismét bebizonyosodott, hogy utcán pénzt váltani nem érdemes és nem árt felkészülni az adott ország papírpénz leosztásaival.

Ezek után hivatalos pénzváltás, boltban vásárlás, majd kiültünk a prágai vasút elé egy padra hideg sört bontani. Körülöttünk mindenféle társadalmi jelenségek: kínai zugárusok, román cigányok, cseh csövesek. Le se ültünk, de már parfümöt kéne vennünk… persze. Hagyjatok már békén! De ez sem jött össze, mert rá öt percre két lovas rendőr ránk szólt, alkoholt fogyasztani itt nem lehet. Inkább bementünk az állomásra, ahol csoportosan várakoztak a metálarcok. Kiderült, fesztivál bérlettel 50% kedvezmény jár az utazásra. Nekünk sajnos nem volt, de szerencsére bizalmi alapon működtek a dolgok, a pénztáros ránézésre hagyatkozott.



Szerda délután fél 1 fele a jaromeri resti félhomálya benyelt minket 1-2 órára. A tűző nap után jól esett hideg söröket inni a hűvösben. Délután 3 fele csak el kéne jutni a fesztiválra végre, ha már 24 órája úton vagyunk. Ezért kimentünk a vasút elé taxit keresni. Pont ott ácsorgott egy páros, hát fizessük négyen. A köcsög sofőrnek hiába mondtuk, hogy vigyen már fel az óvárosi részre, ahol a fesztivál van, de ő megállt és kitett az emelkedő elején, kb vitt minket 1.400 métert. Így maradt a séta. Az egyik kinti sörpultnál bevártuk ismerőseinket és kezdődhet a fesztivál!

Programfüzetet lapozgatva tiszta sor: többet fogunk kint magnózni, mint bent koncerteket nézni. Néha akadt említésre méltó műsor, ezért befele vettük az irányt. Ez nekem elsőre olyan jól sikerült, hogy a csütörtökön 18:55-re kiírt Dying Fetusra menet félúton - még a fesztivál területén kívül - sikeresen elaludtam a fűbe. Nem tudom felidézni, mi történhetett, de tény, hogy az megelőző egy hónapot rendesen végdolgoztam (37-ből 34 napot) és a fesztivál előtt se sokat pihentem. Pont a legjobbkor jött ki rajtam a fáradtság. Talán még világos volt, mikor magamhoz tértem, örültem, hogy nem raboltak ki. Éjjel 1-kor még egy remek Whitechapelre is eljutottam.

Másnap persze már reggel 9-kor kipattantam a sátorból. Be is ültem sörözni és vártam Tanárúrékat, hogy magukhoz térjenek, kezdjünk már el magnózni! Mivel a péntek délelőtt a kedvenc részem Brutal Assaulton, ezért benéztünk a 11:35-kor kezdő Attack Of Ragere. Semmi maradandó:) De ha már bent vagyunk, adjunk esélyt az orosz Katalepsynek. Emlékhiányos történet ismét:) Inkább kimentünk magnózni. Néha sütött a nap, néha az eső szakadt. Este 10-kor visszanéztünk az In Flamesre. Jó hangzás, fényáradatban úszó színpad.

Szombat 12:45-kor már a német War From A Harloth Mouth osztotta a témákat. Majd őket követte a We Butter The Bread With Butter, (az egyre buzisabb kinézettel nem tudok mit kezdeni, nekem nem passzol a zenéhez. lásd képen).



Majd egy Sylosis. Ismét pár órás kinti magnózás, majd este 8-kor a rég látott Clawfinger. Jó volt a régi számokat újra hallani. Ha jól rémlik, ez a nyári turné volt a végső, több koncertjük nem lesz. Majd jött a Hatebreed a szokásos taposós muzsikájukkal.

Koncertek után hülyére zabáltam magam (ilyen téren nagy a választék, baráti árakkal). Végül pár sör után léptem aludni, mert a másnapos vasárnap minden lesz csak nem vidám.



Reggel 8 körül ébresztő, összeszedtem a cuccaimat, 9 fele elköszöntem Tanárúréktól, majd felkerestem útitársamat Gerit. Aránylag hamar el tudtunk indulni. Kezdésnek taxival vissza a vasútra, hátha elérjük a 11:40 körüli vonatot. Az állomáson persze a fesztiváltól megfáradt és szétcsúszott tömeg várakozott. Remek, Prágáig állunk, de valahogy mégis volt szabad hely. Majd a cseh reptéren ismét pár órás várakozás, ami az egyik “legjobb” érzés másnaposan. A padon ülve attól parázol, hogy el ne aludj, mert ha a repülőt lekésed, vége a dalnak, mindemellett nem kéne, hogy kiraboljanak, ezért inkább ébren végig agonizáltam az üresjáratot.

Azt hittem a repülőre felszállástól könnyű menet lesz. Hát mit ad Isten, a cseh oldalon a beszállásnál jegyeket és táskákat ellenőrző, kívül bojleralkattal megáldott, belül önértékelési problémákkal küszködő női alkalmazott belekötött a hátizsákom méretébe. Ha belefér a méretkeretbe vihetem. Felül kilógott kb 5 cm-t. Kivettem pár dolgot, bele az oldalzsebekbe. Ekkor újra próbálkoztam, minden szempontból megfelelt. Erre kitalálta, hogy mivel nem könnyedén helyeztem bele, hanem erőltettem, ezért továbbra is fizetnem kell 11.300 forintnak megfelelő cseh koronát. Vagy tízszer kértem, hogy ne csinálja már ezt! A mögöttem torlódó sorból is jelezték páran, nem szép dolog így kötekedni. Majd a főnöke is odajött, hogy mi itt a probléma kérem? Elmeséltem, majd megkértem nézze meg a méretkeretbe várakozó táskámat, a kolleganője mégse enged beszállni. Ő se értette mi a gond... majd odament vele beszélni persze csehül, nehogy értsem. Végül elnézést kért, de a munkatársa döntését ő utólag nem bírálhatja felül. Hát milyen főnök az ilyen? Ha az alkalmazott a pultra szarik, nem szólhat rá az utasok előtt? Végül besokalltam – meg aztán nem volt más választásom - hát kifizettem a pótdíjat. Ez a kellemes procedúra kb. negyed óráig tartott, ami alatt vagy tíz másik emberrel játszották el mindezt. Számoljunk: 10 x 11.300 ft negyed óra alatt. Gondolom, jutalékos rendszerrel dolgoztat a wizzair. Gratulálok! Még van pofájuk sablonokkal dobálózni… “élvezze az utazást, reméljük minket választ legközelebb is”. Teszem hozzá eddig nem volt velük gondom. Ezek a csehek tényleg tudnak valamit… Utólag próbáltam panaszt tenni a wizzairnél, ahol még örüljek, hogy csak ennyivel megúsztam, mert az övtáskám külön csomagnak számít! Innen üzenem, rohadjatok meg!

Végre a repülőn ülünk! Jöhetnek a fapados szolgáltatás előnyei! Például, hogy nekem még a lábam se fér el rendesen, de többek közt az is, hogy tele van idióta barmokkal, vagy hogy hiába szeretne az ember aludni, az biztos, hogy álomba szenderülés után 5 perccel arra fogsz kelni, hogy a homokos utaskísérő gyerek a térdednek tolja a kaja-pia vagy a parfümös kiskocsit…

Végre leszálltunk Lutonba, ahol meg a buszra kellett pár órát várni. Öröm! Végül éjjel 02:30 körül beértünk Wolverhamptonba, ahol az állomáson nem bírtuk tovább, taxiba ültünk. A sofőr fél perc alatt kiakasztotta Gerit, mert kerülő úton vitt minket haza. :) Én ekkor már szartam az egészre... végre otthon… 6 nap után jól esett Tity által frissen vetett ágyba bezuhanni!



Meg kell mondjam, idén nekem az igazi Brutal Assault a fesztivál területén kívül zajlott. Mind az utazás, mind a kinti magnózás sokkal több élményt adott, mint maga a fesztivál és a koncertek. Az se mellékes, hogy néha úgy beázott a sátram, hogy hosszúnadrág hiányában és vékony hálózsákkal takarózva majdnem megfagytam. Jó volt arra ébredni, hogy remegek és majdnem vízbe van az arcom.

Negatívumokat félretéve örülök, hogy bevállaltam ezt a verziót, jó látni a dolgokat más aspektusból (úgy mint régen). Ez is megerősíti azt a keserű igazságot, hogy lehet öregszem és ez már nem nekem való? (pl: hogy tömegközlekedve végigszenvedjek másnaposan közel 20 óra utazást).

Ennek ellenére, ha rávisz újra a kényszer, lehet ismét bevállalom, hiszen Brutal Assault számomra Európa egyik legjobb fesztiválja. Kihagyni nem érdemes, főleg ha kapunk áramot magnózni:)