Hol is kezdjem… Nulladik nap reggel 10-kor kiérkezés. Dél körül végre elindult a beengedés. Ideje volt, mert már csodaszép tömeg torlódott fel a kemping bejáratok előtt. Majd sörözés, kint találkozás ismerősökkel, este Tity is megérkezett Völgyesi családdal. Sötétedés után partisátor, szokásos slágerekkel. Megkockáztatom, ugyanazok a nóták hangzottak el, mint tavaly. Azért ezen illene változtatni.

Reggel 10-kor már nem nagyon lehetett megmaradni a sátorban. Jól esett kiugrani, gyors fogmosás után hideg sört kortyolni. Kis csapatunk ismét összeverődött a parkolóban. Fazypityu és Elvis személyében megint csak jól esett a kocsinál ülni kanapén (! kösz Elvis) és a baromságokról beszélni, zenéket hallgatni. Néha felcsendült Rocky – Eyes of the tiger dala, melynek hallatán Pityu azonnal nekiállt edzeni:  lég-ugrálókötelezés és árnyékboxolás. Reggeli torna kipipálva:)



Nem vesézem ki a zenekarokat,  nem sok értelmét látom, röviden össze lehet foglalni:

- a délutáni koncertek nagyon kásásan szóltak, de azért megütötték az élvezhető szintet, mintha az esti fő zenekarokra hangolnának.

- pontos kezdés továbbra is tetszik, példaértékkel bír.

- állandó nagy por a színpadok előtt. Nem igazán értem, miért nem tesznek ellene valamit. A zúzdában mindig akkora porfelhő keveredett, hogy állat legyen a talpán, aki végigállja. Mi inkább távolabbról szemléltük a dolgokat. Tavaly Neaerát bevállaltam ilyen remek „időben”. A végére a poharam alján állt a por, aminek köszönhetően el is ment a hangom. Idén ennek nem adtam esélyt, inkább bort, mint port nyeljek.



Péntek este fél 9 körül beindultunk Rise Againstre, amikor is feltűnően sokan jöttek kifele. Mint kiderült a nagy viharfelhők és a kellemetlen szélnek köszönhetően leálltak a színpadok. Így hát visszahúzodtunk a parkolóba, a ponyva alá fröccsözni és zenét hallgatni. Idővel mindenki kidőlt én meg bulizhattam egyedül az autósrádióval:) Másnap jöttek a pletykák, egy két zenekar mégis meg lett tartva, rövidebb verzióban (pl Rise Against), de volt, aki tényleg elmaradt, pl Manson. 

Nem mindig hálás az, amikor 12:00-kor olyan banda kezd, amit lehet érdemes lett volna megnézni, csak hát a hátsó, piros színpadra rakták, ami + fél óra séta. Így hát le is késtük a While She Sleepet (Rock Im Parkon persze az első 10 perc után eljöttünk róla... nem gond). Inkább beértük a kék színpadon már hangoló We Butter The Bread With Butterrel. Azért feljebb tekertem volna a hangerőt, bár így is szépen bontották a színpadot.

Tity kedvéért végálltuk az Everlastet, ahol legalább nyugodtan lehetett a zúzdában italozni, nem az a porverős zene. Ugyanez nem mondható ez a Hatebreedről, ahol hátrébb vonulva élveztük a témákat.  Volt mikor a porfelhő teljesen eltakarta a zenekart.  Az egyik szám közben a közönségnek a polóját (vagy pulóverét ) kellett pörgetni a feje felett. Vicces látvány.

Voltak itt még nagy nevek: Biohazard, Machine Head, Billy Talent, Cypress Hill, Die Toten Hosen, Limp Bizkit, de győzött a parkolóban fröccsözés, amúgy se volt valami jó idő, talán még esett is:)

Utolsó napra, vasárnapra több magyar ismerős is érkezett. Mivel a listán: Mastodon, Slayer, Metallica. Hogy nem unják… ellenben sokan elhagyták a terepet, mert másnap iskola vagy munka.  98 eurós napijegy elég húzós, de ha azt nézzük, egy önálló koncert se sokkal olcsóbb Bécsben.

Az As I Lay Dying 14:30-ra kapott időpontot, aminek örültem is, így hamar letudjuk az aznapi koncert adagot:) Az énekes nem tudom minek kezdett el gyúrni, de hát keménynek kell látszani:)

Estefele már éreztem magamon a fáradtságot, de a Metallica még belefért az erőmbe. A kivetítő tökéletesen rendben volt, nem álltunk közel mégis olyan volt, mintha az arcunk előtt játszanának, felért egy koncert dvd-vel. De hát ezt is meg lehetett unni, inkább leléptünk kajálni és aludni. Még a fesztivál utolsó koncertjét jelző tűzijátékot se vártuk meg.

Novarock ismét kitett magáért! Idén nem volt teltház, mégis nagy tömeget vonzott. Se a jegy, se a benti árak nem változtak (egyik se lett olcsóbb). Még mindig öröm italozni a kempingben felállított boltnál ahol 3 féle, hideg, dobozos osztrák sört vehetünk 1 euróért. Megérte 4 napig a kukoricaföldön aszalódni. Jár a pont, jövőre ugyanitt!