FM4 Frequency - 2010
AustriaSt. Pölten/Green Park
Erre a hétvégére mérlegeltünk: egy magyar fesztivált - pontosabban Azfesztet – vagy az osztrák, zeneileg hozzám nem éppen közelálló populárisabb bulit válasszuk. Ahogy közeledett az idő, fantáziámat egyre jobban pörgette a külföldi lehetőség.

Minden évben belefutottam a Frequency programajánlójába, hiszen a Novarockot szervező kompánia egyik nagy gyermeke (ha jól tudom, ez volt a 10.). Ausztria legnagyobb populár fesztiváljáról beszélhetünk. Ezért mindig nyugtázom magamban, hogy ha egyszer kijutok, tuti nem ez lesz a kedvencem. Azért valahogy mindig becsempésznek a műsorba egy-két olyan zenekart, akiket talán érdemes megnézni. Idén se volt ez másképp, a döntést meghoztuk: irány Ausztria.



Nagyon eltéveszteni nem lehetett, a fesztivál (60km-re Bécstől nyugatra) az autópálya mellett található, tehát még a városban se kellett bolyongani, csak pár jobbos-balos kanyar a nyilak után. Első nap kora délutánjára értünk ki, de ekkor már mindenhol autók az út szélén. Kiderült, a press jegyeseknek van külön parkoló a bejárat mellett. Tökéletes helyet találtunk a 3 napos autónál italozásra. Tőlünk kb. 100 méterre volt a bejárat, de sajtós jeggyel egyszerűen keresztbe, a backstage mellett is át lehetett sétálni.

Időnk nagy részét a kocsinál fröccsözéssel töltöttük, koncertekre nagyon nem siettünk. Egy körbenézegetős séta erejéig nekiindultunk a fesztiválnak, hátunkon a sátrazós cuccokkal. Elég egyszerű volt a történet: első részben a két színpad (Red és Green Stage), nagyon rendezett körülmények közt, szép tisztaság mindenhol. Továbbsétálva jött a mindenhol kemping. Sajnos 6-700 métert is kellett gyalogolni, amíg egy értelmes helyet találtunk. Bár annyira nem számított a távolság, úgy is csak aludni járt ide a lélek.



A sátortábor a Traisen nevű, hideg vizes kis folyó mentén alakult ki igazán, ami nagyot dobott a fesztiválon. Szerencsére olyan jó idő volt, hogy napközben szinte tele volt a patak enyhén duzzasztott részei vízben ülő, lábat áztató vagy hajat mosó arcokkal. Sokan a parton söröztek. Nagyon hangulatos volt az egész, öröm volt végignézni, hogy kb 1 km-rel messzebb is szakaszosan üldögél egy rakat ember.



Csütörtökön a Bad Religion elég jól adta, élmény volt tűző napon, literes fröccsel a kézben a néhai ismerős számokat hallani. Majd átsétáltunk a másik porondhoz, ahol Skunk Anansiere néztük végig a naplementét. Engem annyira nem hatott meg az előadás, Titynek nagyon tetszett. Aztán persze az NOFX alatt inkább a kocsinál ittunk, ahol a mellettünk parkoló két fiatallal fröccsöztünk. Hajnal 4-ig pörögtek a korongok az autók lejátszóiban. Persze újdonsült barátaink autóakksija 2 óra alatt megadta magát. Nem tudom, hogyan, de sikerült részegen ledirigálnom a bebikázás témáját:)

Pénteki ébresztés gyanánt a retard sátorszomszédoknak sikerült prezentálni, milyen feszten is vagyunk: már reggel 8-kor üvöltött valami teljesen elviselhetetlen technoféleség.  Majd valami jazz és ráadásnak megint valami köcsög szar. Majdnem kiugrottam és szétrúgtam a hangrendszerüket. Aztán észhez tértem, ez egy ilyen buli. Én választottam. Inkább kiléptünk a bázisunkra enni-inni. Úgyse nagyon érdekelt semmi a fesztiválon zeneileg. Osztrák megoldás, miszerint hajnal 5-kor lezárják a koncert területet és csak másnap délután 1 körül nyitják meg a kapukat ismét. Ez idő alatt csodaszép tisztára varázsolják a színpadok + az ezekhez tartozó pultok előtti részeket.



Esténként 1 km-re a fesztiváltól, este 10-től megnyította kapuit egy Night Park elnevezésű hely 3 helyszínnel. Buszra is lehetett szállni, ami átvisz a fesztiváltól.  Péntek este a látványos Massive Attack után átsétáltunk, de a teltház miatt le volt már zárva a beengedés, az emberet tömörültek ahogy kell. Kicsit ácsorogtunk a beengedés előtt, majd visszaléptünk a kocsihoz nyugisan koccintani. Lehet többet voltunk itt, mint az egész fesztiválon összesen. Jól is van ez így.:)

Szombatra beütemeztünk egy zuhanyt. A kemping bejáratánál a biztonsági arc sikeresen elvette a spraymet. Mit hittek? Embert ölök vele vagy tüzet rakok a tusolóba? Kifele menet már nem volt meg a dezodorom, de a secus asszony rendes volt, a mellette található tele pakolt szemetesbe elkezdtük keresni. Közbe találtam 3 Nivea, 1 Axe meg még nem tudom hányféle, másoktól elvett cuccot. Úgyhogy jeleztem neki, hogy rendben vagyunk, nem volt pofám egynél többet elhozni. Pedig az egész kukát 10 méterrel arrébb kellett volna hurcolni és 1 euro / db áron árulni a bentről érkezőknek.

Vasárnap aránylag kipihenten ébredtem. A kempinget elhagyva pár tárggyal gazdagabbak lettünk, mivel a kényes osztrákok sok-sok értékes dolgot hátra hagytak. Volt két arc, akikről lesütött, hogy csak neten láttak ilyen sátorszétverős témát, de még ahhoz is bénák voltak, hogy ezt összehozzák. Sose értettem ez mire jó, főleg józanul.



Gyors összepakolás után, nehézkesen de visszakeveredtünk az autópályára, sima út a határig, ahol jött az ötlet, nézzük meg a Novarock területét. Csodaszép és látványos volt, hogy ahol mindig ezrek tolonganak, most totálisan üres, csendes, kihalt. Olyan dolgokat fedeztünk fel, amiket a buli idején eltakarnak az ember szeme elöl: egy szép emlékmű a magyar-osztrák kapcsolatról vagy egy régi, nagy épület, mintha katonai tankgarázs lenne. Utolsó lépésnek beugrottunk Pápára egy jófajta kései ebédre szüleimhez. Köszönet érte!

Frequency nem az én világom. Az indie pop fellépők nagy része – Tity elmondása szerint – az MR2 Petőfi rádióból köszön vissza ránk nap mint nap. Ez tükrözi a közönséget is, amely átlag életkora talán 18. Mindezek ellenére tetszett az újdonság ereje, kalandozás az ismeretlenbe ismét. Ez az érzés mindig feltölt pedig totálisan kimerült vagyok. Azért szerdán elindultunk Félsziget fesztiválra…
András Barth | 24 aug 2010

Flyer:

Photos about the event »