Nehéz döntés előtt álltam... Sebivel ketten terveztük a kiutat, senki mást nem érdekelt a dolog. Kishazánkba lesz Machine Head.. ez jó.. de maga a tény, hogy FESZTIVÁL, senkit se érdekel, csak hogy milyen fellépők lesznek.. hát mi nem így gondolkodunk szerencsére. Én azért nem adtam fel, végre itt a nyár, hát menni kell. Útitársam gondolkodott a dolgon, megéri-e ez nekünk? Végül beadta a derekát, elkezdtünk szervezkedni..

Elindulhattunk volna már nulladik nap előtti estén, szerdán munka után - talán 10 éve loholva kaptam volna a lehetőségen, hogy végre indulunk, fesztivál - de szép nyugodtan inkább bevásároltunk ami kell, összepakolás este és csütörtök reggel 06:00-kor nekivágtunk.

Sebi vállalta az első 450 km-t (Wels-Passau környékéig), de előtte még gyors tankolás (mellékesen: előző este szerettünk volna tölteni a kocsiba, de mindenki beparázott az áremelésen - azaz hosszú sorok a kutak előtt - ami persze felesleges volt, ugyanannyiba került reggel is) és irány az autópálya.

Sima utunk vezetett Nürnbergig. Volt nálunk két oldalnyi kinyomtatott térkép a fesztivál megközelítése érdekében, de természetesen nem volt rá szükség, mivel Nürnberg felé közeledve az autópálya irányjelző tábláiba be van építve egy sor digitális kijelző, miszerint kiírták: Rock Im Park. Így ment ez végig, lehetetlen volt eltéveszteni. Persze más felé vitt minket, mint amerre a térképünk mutatta, de bízzunk a táblákban. Ami persze gyors odaérkezést eredményezett, viszont a dolog ott bukott meg, hogy a rendezvény szélét elérve - ahol betereltek minket egy parkolóba - nem tudtuk hol vagyunk a fesztiváltérképen.

Hívtuk Zoli haverunkat, igazítson el minket, hol parkoljunk, hol sátrazzunk. Eleinte ódzkodtunk az ötleteitől, de végül "mit vesztünk" alapon ráhallgattunk (jól tettük!).

Természetesen mindenhol autók szép sorba (a 20 percenként köröző rendőrautó azonnal szólt a rosszul álló, kilógó sofőröknek) rend a lelke mindennek. Azért találtunk egy szűk helyet az autónknak. Csak ferdén fért be a dolog, de a célnak megfelelt. Innen már látható volt a főbejárat és a sátrunk is.

Eleinte furcsa volt minden, nem tudtuk mi hol merre miért... majd mikor megbarátkoztunk a környezettel, minden lépésnek lehetett örülni. Az autónk egyfajta bázisként funkcionált, borok, tiszta ruhák, étel, zene... nem sokat töltöttünk itt egy huzamba, inkább felfedeztük az elkövetkező 3 napi lakhelyünket körülvevő tavat, kempinget, másik főbejáratot. Este 8-kor nyitott az általunk csak diszkósátornak nevezett, partyarénána, ami hajnal 5-kor zárt. Első este leginkább ennek irányába orientálódtunk, ahova természetesen folyadékot nem lehetett bevinni, de mi jó magyar szokásunkhoz híven 10 percig figyeltük a motozási technikát, a mozdulatokat, majd 2 literes flakon simán bejutottunk.

Bent zeneileg vidám volt a téma, a populáris metál határait súrolta. Vidám nulladik nap mindig jó! Ha belegondolok, talán ide nem is kellett volna karszalag, mivel a sátor bejáratánál nem ellnőrizték és a terület egy nagy parkolóban volt (hősök tere hangulat).

Hajnal 6 fele visszasétáltunk a kocsihoz vacsorázni, majd nyugovóra tértünk a remek rövidre szabott sátrunkba, ahol mindketten rohadt kényelmetlen, kényszer embriópózt felvéve próbáltunk aludni pár órát. Igaz, hogy a sátorba hosszába kellett volna aludni, de én szeretek az ajtóval merőlegesen feküdni, megszokás.

Délelőtt 10 körül a meleget nem bírva inkább kiestünk a sátorból, elsétáltunk az Aldihoz (megkerülve a feszt melletti Frankenstadion elnevezésű kis vasúti megállót). Szerencsére még az Aldi előtt volt egy nagyobb italnagyker, ahol vásároltunk Sebicsaládnak egy rekesz csatoskupakos üveges bajor sört.

Az itallerakat előtt egy Red Bullos amerikai, fekete, paltós dodgeból üvöltött a zene, leültünk hát sörözni, dumálni és hallgatni a drum and basst. 1 óra elteltével elegünk lett, izmozzuk el az autónkig a rekesz italt. Hát nem volt egyszerű! Ketten vittük mégse bírtuk:) vagy 15x megálltunk pihenni. Félúton a vasút aluljáróba persze a német nekiállt földön ülve grillezni. Ezek a néhai furcsa képzavarok jót tesznek az ember agyának, nem érti, nem érti.... miért pont ott? Célunkhoz megérkezve, kezdjünk hát el borozni! Majd irány a tópart, kempingen keresztül séta mindenfelé.

Ekkor összefutottunk Zolival, aki megkért, vigyázzunk a kerékpárjára 10 percig (ami persze fél óra volt). Alig vártuk, hogy visszaérjen, mentünk volna körülnézni. Majd egy 5 perces kocsiba pakolgatása után szerettem volna bezárni az autót a magamhoz kötözött, zárba várakozó kocsikulccsal, amikor is próbáltam becsukni a hátsó ajtót, ami visszacsapott, valamibe elakadt. Én hülye, léptem balra egyet, ekkor a zárban levő kulcs megferdült.. kivettem, nézegettem, gondoltam nem para, visszahajlítom. "Okosan" visszatoltam a zárba, enyhe erőfeszítés... csatt.. a kulcs beletört a zárba. Hirtelen nem tudtam mit szólni.. Pótkulcs 700 km-re Pápán szülőknél.. Már ekkor tudtuk, nem lesz egyszerű történet, a délutáni fesztivált buktuk.

Zoli barátnője segítőkészen telefonált az ADAC-nak (német autómentő). 10 perces brekegés alatt bekértek minden infót rólunk, de az nem derült ki, mit lehet tenni és mennyibe került. Majd visszaszólnak... hát csak nem hívtak, csak kijött egy autómentő, aki közölte, hogy csak a beszállítás a szervizbe 170 euro.. hát hogyne! Ekkor hívtam szüleimet, megkértem, ha ráérnek legyenek szívesek hozzák ki a pótkulcsot. Közbe próbáltunk hívni zárszerelőt. Fél óra elteltével kijött egy metálos kinézetű, börtöntetkós enyhe borostás, fülbevalós pali, aki nekiesett kiszedni a zárból a beletört kulcsrészt. Sehogy se jött össze neki! Így hát egy reményünk maradt: szüleim!

Ők persze jó szokásukhoz híven - mint mindig - most is segítettek! Köszönjük!! Megbeszéltük, hogy másnap, szombaton reggel kocsiba ülnek és kihozzák a pótkulcsot. Ekkor már kb 3 órája ültünk a 4 kerekű mellett, vártuk a fejleményeket és talán enyhe napszúrást begyűjtve, nem maradt más hátra, magunkhoz vettünk pár liter bort, néhány cuccot és próbáltuk kulcs nélkül bezárni a központi záras autót. Pár nekifutás után egyszer csak zárva maradt.

Egy dolgunk maradt: megpróbálni szórakozni, mást úgyse tehetünk. Végre sétafika a kempingen keresztül, be a színpadokhoz, ahova valami oknál fogva nem vihettünk be fotógépet. Le kellett adni egy "tombolajegyért" cserébe. Megnéztük a Bring Me The Horizon fellépését egy nagyobb csarnokféleségbe, ahol a sok bunkó fiatal miatt a jobb középről hátrébb sodródtunk, majd 10 perc után a kásás hangzást és ezt az egész szart megunva, hátat fordítottunk és inkább sétáltunk az árusok mellett, át a másik színpadokhoz. Majd este 8 körül mindketten annyira megfáradtunk, hogy 10 perc szünetet kértünk magunktól. Ledőltünk a sátorba. Én kicsit nehezebben aludtam el, hallgattam messziről a Limp Bizkitet, mondhatni, talán ez a koncert tetszett a legjobban:) tiszta hangzás a sátramnál, nincs tömeg.. régi számokkal kezdtek...

10 perc pihenő 1 órásra sikerült, de legalább újult erővel vágtunk neki a már ismert útszakasznak: tóparti kemping szélén végig, partysátor. Végre kitudtam simítani a délutáni stressz okozta gyűrődéseket az agyamban. Hajnali záráskor léptünk aludni...

Másnap igyekeztünk normális külsőt ölteni, látogatókat vártunk:) Dél fele hívtam anyukámékat, merre járnak.. 30 km választott el minket tőlük, így hát kifelé indultunk (amerre bejöttünk nulladik nap). persze az eső szakadt, ezért kissé megázva vártuk a megváltót egy buszmegállóban ülve. Mint kiderült, elkeveredtek, igazából a GPS rontott a helyzeten:) Utcaneveket nem ismertünk, elég nehéz volt egymásra találni. Egy maradt: Regesnburger strasse / Praktiker parkoló..  végre találkoztunk!

Kocsijukba ülve, elnavigáltunk őket a baleset színhelyére, a sérült Fiathoz (Sebi szépen elmagyarázta a biztonsági őrnek, miért is jó neki, ha továbbenged minket..). Apukám előrántotta a pótkulcsot, átdobta az eredetiből a mágnesrészt és 'most ugrik a majom a vízbe' lendülettel, a jármű kinyílik, a motor felbőg... Siker! Ennek örömére Sebi kapott finom pápai kávét, majd anyukámnak megmutattam a szép tavat, a körülövező sátortábort... ezt is megéltük: szüleimmel a Rock Im Parkon:)

Kis idő elteltével elindultak hazafelé (650 km állt még előttük), mi kiszálltunk az Aldi felé félúton a sarkon vásárolni 10 doboz sört + narancslét, majd szép lassan visszasétáltunk, ismét fesztivál.

Most már azért jussunk el normálisan koncertekre: adtunk esélyt egy Enter Shikarinak, ahol szintén nagy tömeg fogadott, ezért hátulról néztük egy darabig, Sebi ülve elszívott egy cigit, majd köszönjük elég volt. Úgyis lesz még  a nyáron vagy 3 olyan feszivál, ahol láthatom.

Sok helyen próbáltunk a kempingezőktől sört venni, max 1 euro / doboz. Majd megálltunk egy kiüresedett pavilon alatt, ahol a mellettünk álló gyerek megakarta vásárolni az esernyőmet 10 euroért + 1 sörért. Az üzlet megköttetett, mi léptünk is... Rá 10 percre elállt az eső. Idióta:)

Az este folyamán bele akartunk nézni a Marilyn Manson koncertbe, ami látványnak elfogadható lett volna, ha röhejes módon nem zárják le az Alterstage részt.. nem igazán értem, miért nem tudják a meghívott fellépők által vonzott közönség nagyságát felmérni és ez alapján a megadott színpadra tenni a műsort. Ilyen nagyságú fesztiválon nem láttam még lezárt színpadot. Max pl Szigeten nem adtak el több jegyet. De itt még az se mehetett be akinek a kezén lógott a karszalag. Nem nagyon tört le a dolog, sétáljunk hát tovább.

Mivel másnap korai indulást terveztünk, éjfél előtti fekvést időzítettünk, este fél 12-kor már a sátorban aludtunk. Viszont hajnal fél 5-kor felkeltünk még egy józan sétára, ahol elég szétesett alakokkal sodort össze a szél. Fél 6-kor visszafeküdtünk, majd fél 8-kor keltünk, gyors "zuhany" spray formájában, fogmosás, irány a Praktiker parkoló, ahol már várt ránk az egyik telekocsis magyar oldal által megismert úriember, jött velünk haza Budapestre 6.500 Ft-ért.

Nagyon jól jött, hogy hátul ül és szóval tart minket, főleg, hogy iszonyatos jó sztorikat mesélt. Amikor kiszállt a Keleti környékén, kijelentette: egy élmény volt. Az érzés kölcsönös, remélem utazunk még együtt.

Fesztivál-summa, ahogy kell:
Végre nyár, új fesztivál! Ismét tanultunk valamit! Remek környezet, sok vidám ember, tipikus német fesztivál. Jobbat ütött mint Rock Am Ring a dolgok közelsége végett is (nem 1.200 hanem csak 750 km, a bejárat nem 2 km volt hanem 150 m-re). Reméljük jövőre is így indul a nyarunk...