


Délután 1-re beértünk Tirgu Muresbe azaz végre Marosvásárhely! Itt is gyors multi látogatás, Titynek sangira után fájt a foga:) Kijáratnál a közelbe található Inotai Hőerőmű hasonmás nekikezdett szirénázás közepette elég durván füstölni. Gyorsan továbbálltunk, mielőtt lezárják a környéket.
Nem nagyon láttunk fesztivált jelző táblákat, túlhaladtunk a főúton. Gyors fordulat, majd hopp, megvan a piros félsziget kartonnyíl. Innentől nyert utunk volt, belefutottunk a tutiba! Sajnos az autóval érkezőknek nem volt nagy területük, nehézkes volt megállni jegyet átvenni, de végül összejött. Ráadásképp sikerült elérni, hogy betudjunk állni a kempingbe a kocsinkkal, pedig csak a nulladik nap volt esélyes. Így azért nyugodtabban fesztiváloztunk, minden cuccunk egy helyen van.
Gyors sátorfeldobás 40 fokban, matracpumpálás 10 percig, majd lemostuk az út porát a hidegvizes kempingzuhanyzóba és végre érkezhetett a jól megérdemelt finom sör az arcomba (2,5 lejért (165 HUF), a drágább Ursus 3 lejt kóstált volna:)). Nézzünk hát körül.. végig séta a fesztiválon, nagyszínpad mellett sajtós pass felvétel, ahol kiderült, pár zenekart tilos fotózni, de azért a mi oldalunknak engedélyezte a NIN management, fent volt a kb 30 médiumot tartalmazó listán.


Éjfél előtt bezárt a mainstage, merüljünk hát bele az éjszakába. Beugrottunk egy !Deladap koncertre, ahol próbáltunk fotózni, de a itallal átitatott fáradtság elég érdekes képeket szült a fotógépre:)
Adtunk volna még egy esélyt a partisátornak is, de olyan dübörgő techno bújt ki az átjárón, hogy nem volt kedvünk kivárni a sort, ezért kicsit lazítottunk a kocsinál, majd "végre lehet aludni" lendülettel sátorba be, kényelmes matracra borulás... hogyne!! Szépen 2/3-ig leeresztett, ezért estem-keltem, jobbra-balra gurultam a sátorban. Azért próbáltunk aludni a "vízágyon".
Mivel a kemping területén 1 dkg fa se állt, a reggel 9 órára kialakult szaunán már meg se lepődtem. Húzzunk el a strandra, talán ott jobb a szieszta.. Árnyékba tudtam aludni 1-2 órát. Kicsit felfrissülve, Tity által büfében vett hamburger-krumpli ebéd kombó jóvoltából megjött az életkedvem, strandoljunk.
Szombat valahogy elég gyenge volt zeneileg, nem siettünk sehova. Mászkáltunk a művésztelepen, beültünk nyugodtan embereket bámulva sörözni. Ekkor jöttem rá, nem valami bizalomgerjesztő látvány, ahogy egy 35 év körüli családapa fazon egy féltenyerem nagyságú, virág alakú, zöld nyalókát kóstolgat. Kárpótolt a hátunkat sütő nap, torkunkon lecsurgó hideg sör érzésével vegyítve. Egy dolgunk volt: várni a Nine Inch Nailst, akikre 1 órával előtte rápihentünk kocsinál borozás formájában. Itt szembesültünk a ténnyel: a fesztivál előtt előre kellett volna állítanunk óráinkat 1 órával az időzónák miatt!! Nagy kapkodás, igyekeztünk NIN-re.. Most először jól jött, hogy nincs pontos kezdés:)
Tetszett a megoldás: a nagyszínpadot kicsit elszeparálta egy kisebb domb, így onnan állva simán láttuk a koncertet, a tömeget akik nézik a műsort. Aztán persze a fotós para beindult: jött 3 biztonsági "nem szabad fényképezni" jeligével. Megmutattuk a NIN fotóengedélyt, viszont a mellettünk, magának fotózó srácot elakarták vinni a szervezőkhöz.. nagy nehezen elfogadták, hogy nem velünk van, ,megmutattam a sima karszalagot a kezén (nekünk dolgozói volt. Meg hát szerencsétlen gyerek honnan tudhatta volna, hogy tilos képeket gyártani? Senki se figyelmeztette előtte) Kicsit túlparázták a feladatot, végül szó nélkül távoztak.

Ezek után bekajáltunk, majd asszony eldöntötte, nekiáll megint piálni, én meg nem mondok nemet egy ilyen kihívásra. Pár óráig leültünk egy kb 10 pados kajás-sörsátorba, ahol bepakolták a válogatás CD-met, aminek hatására előkerült a léggitár-dob-mikrofonom:)
Másnap reggel nem volt strand szintű kánikula, lusták is voltunk, ezért a kocsinál nekiálltunk fröccsel a kézben itatni a szomszéd magyarokat, ami olyan jól sikerült, hogy szerencsésen véresre fejeltem a nyitott csomagtartójukat. (nincs olyan nap, hogy ne fejelnék le valamit...) Kb. 5 órás pletykálás következett.

Lakmározás után léptünk aludni, mert a hétfői hazaút nem lesz egyszerű ilyen melegben, ennyi pihenéssel a hátunk mögött.

Valahogy egyszer csak bent voltunk. pedig nem lett volna drága. Játszadozó majmok, hétalvó, talpaikat égnek állító medvék, egymással durván testközelünkbe összevitatkozó, üvöltő oroszlánok.. ez utóbbi tényleg ijesztő volt!! Ha belegondolok, nem lehet kellemes az afrikai öslakosoknak összefutni pár ilyen "csendes macskával". Kb. 5 méterre álltunk tőlük. Igaz, kerítés választott el tőlük, de pont egy zárt rácsos ajtóval szemeztünk. Fáradtságomnak köszönhetően simán beparáztam, mi van ha nekiugranak és kinyílik.. hova futunk?
Fél órát még köröztünk a Zooparkba, majd végül elindultunk. Nehézkes volt a visszaút, de valahogy könnyebben ment. Az mondjuk tény, kishazánk lakosai sokkal higgadtabban, óvatosabban vezetnek az utakon. Romániába sajnos ész nélkül előznek, párszor kénytelen voltam beletaposni a fékbe elég keményen, szemközti tudatlan előzésnek köszönhetően. (sokan árultak gombát a szélén.. egyik faluba beadtuk a derekunkat, vásároltunk nagyszemű szőlőt: 14 lej / kg.. tehát sikerült 560 ft-ért venni egy fürtöt)
A határnál teletankoltuk a gépet (literenként 40 Ft-ot spórolva ezzel..) majd próbáltuk elszórni a PIC elnevezésű hypermarketbe a maradék 38 lejt.. vettünk is Zakuskát meg tortilla lapokat (mindkettő drágább idehaza). Na meg toltunk az arcunkba 6 lejért egy nagy pizzaszeletet ketchuppal és üveges kólával.. számoljunk csak: kiadás 390 ft. Idehaza csak a pizzaszelet közel 418 ft.
A magyar szakasz egyenesebb és megszokottabb.. könnyen beértünk Ceglédre.
