Summer Breeze - 2008
GermanyDinkelsbühl/Open Air
Három részes folytatásos történetünk gerincoszlopát képező, ismételt német túránk, nagymértékben megváltoztatta idei fesztivál rangsorolásunkat, maga mögé utasítva jó pár rendezvényt.

A helyes irányba állással elénk tárult a majdnem 600 km-es éjszakába burkolt autópálya. Sebiúr ekkorra már kikészült, folyamatosan attól félt, hogy nekimegyek az előttünk haladó járműnek: "fékezz, fékezz! Bogyó kérlek fékezz!". Első pihenőnk végeztével közösen meghozott döntésünk eredményeképp, Sebestyén elnyerte a hátsó ülés örömeit. Tanárúrral ketten felforrt akksis laptopról zenét hallgatva sima utunk vezetett Dinkelsbühlig. Örültem, hogy a visszamaradt kb 40 km-t nem autópályán, hanem sima főúton tehetjük meg, kicsit golyóztak a látószerveim a folyamatos kétsávostól.

Túl korán, reggel 6-ra értünk a feszt bejáratához, ezért visszagurultunk a kb 5 km-re található Aldihoz, ahol konstatáltuk a tényt, nyitás 8-kor. Így hát árnyékba parkolással nyugodtabb autóban alvást biztosítottunk magunknak. Mint a vekkeróra, pont időben tértünk magunkhoz, gyerünk a boltba 0,90 eurós üveges virslit vásárolni. Kempingszéken ülve reggeli, majd cél a fesztivál bejárat, ahol ide-oda terelgettek, de végül csak átvehettünk a 60 eurós Photo-VIP jegyünket, melyhez kaptunk 2db 6x10cm-es kártyát (Photo, VIP-Presse), mely hátlapján ott virított az egész fesztivál program, mindig kéznél legyen. ( Egyik dolog, amit megtanulhatnának a magyar fesztiválszervezők - lesson 1.). Az más, hogy a programfüzet 1 euróba került. Beépíthették volna a jegyárba, mint WFF-en, ahol a karszalag kiadáskor az ember kezébe nyomnak egy kb 24 oldalas aranyozott kisregényt.

VIP témával kapcsolatban elég szkeptikus voltam, gondolataimban elsőre köptem is rá, tapasztalataimból merítve a dolog sose ér semmit, max a nagyarcú médiaszereplőkkel és zenekartagokkal ihatok. Hát a germán fesztiválokon igen csak rácáfoltak! Gyorsan leparkoltunk a kemping szélén, keressünk remek sátorhelyet . A domboldalról letekintve megállapítást nyert: VIP kemping a mi helyünk koncertre jutás szempontjából. Csodaszép kicsit hepe-hupás füves terület, szép levegős, ritkán lakott csendes, erdővel körülvett tisztás. Kiokoskodtam a beparkolást, mivel a cél: a borunk szépen hűsölhessen a csomagtartóban (Sikerrel, végig aránylag hideg nedű csordogált a torkunkon). Ráadásnak élmény volt figyelni a bent parkoló autók rendszámait. Merész átlagot számolva kb 40 autóból 8-nak 666-ra végződött a sorszáma, gondolom nem véletlen:)

Szólt a zene a sátrunknál, szép volt italozni édes hármasban. Lusták voltunk elindulni a délután 1-kor kezdődő koncertdömpingre, azért 14:40-kor felálltunk a zene mellöl a kis 2 literes flakonunkkal és a VIP átjárón szépen benéztünk a 3 színpados fesztiválra. Egyből balra, hosszú kirakodóvásár: polók-pulóverek-kabátok, felvarrók, kitűzők, sártaposó nagytalpú bakancsok (Bunkóbá tuti beleélvezett volna egy-két hosszú szárúba) minden ami egy metál-rocker jelmez kelléke. Zenekarok egytől egyig csodaszépen szóltak, remek közönséggel, sehol semmi gond, egyszerűen tökéletesség és profizmus (hazánkhoz képest mindenképpen). Azért álljon itt egy lista, mit is kaptunk az arcunkba három nap alatt:

Csütörtök - bemelegítés a "fekete sereggel" (fekete poló sok mindenhol, én direkt világos szürke DSAW polóba 3 napig, már csak azért is, még ha büdös és fáj is:):
Aborted - tudtuk, tetszetős zene, meglepően ütős első koncert.
Cephalic Carnage - láttam már párszor, de a party sátras előadásuk aznap estére odatett mindent. (estére ki volt írva a Blood Red Throne, ami végül elmaradt)

Péntek - partysátor mentes, ütős kis nap...
Sebivel kisétáltunk passtartót vásárolni 5 euróért, odafele menet bereggeliztünk az útszéli búzamezők által nyújtott finom germán gabonából. Visszafele a fesztiválra már messziről szólt a színpad. Szép lista várt ránk ismét:
Dark Ages - a sátrunknál kora délután aránylag tisztán hallható volt a két szabadtéri színpad, ezért őket innen füleltük.
Mad Sin - Sebi kérésére közel merészkedtünk. Rockabily kinézetű, viccesnek hitt alakok vidám muzsikával. Engem annyira nem dob fel egy ilyen buliba, de 10 perc elviselhető mennyiség.
Pro Pain - hallgatható kategóriában közepes zenekarnak tartom, de megköszönöm magunknak, hogy enyhén esős-csepegős időben is odatoltuk a pofánkat, mert hát előtte a másik színpadon ment a Koorpiklaani, (a két színpad egymás mellett szinte egy fele szólt kb 50 méterre egymástól, amikor az egyiken vége a műsornak, a másikon kezdődhet is, nincs átszerelési idő) ezért aránylag jó zenére (bár nem igen emlékszem, milyen muzsikát toltak, de háttér zajnak, unaloműzőnek tökéletesen megfelelt) az átszerelést elszenvedő színpad előtti szénával 20-30 germán fiatal olyan szinten elszórakoztatta magát, hogy egymást és magukat sem sajnálva brutál szalmacsatába kezdtek. A kedves fiatalember csodaszépen izomból arcon törölte a nála kicsit alacsonyabb barátosnőjét, majd mindketten jókat röhögtek az történteken. Sehol egy ideges ember, mindenki mindenkit dobált. aki elbotlott a saját, vagy más lábába, annak kis időre vége volt. Mint a hiénák, azonnal rávetődtek és betemették szénával. Durvajó hangulat, pillanatok alatt feldobták az ember kedvét. (magyar népnek Lesson 2.) Aztán persze vártuk a Pro Paint, ahol szintén szénaháborúval szórakoztatták egymást az emberek.
Exodus - nézzünk bele, hisz a Sworn Enemy énekesén gyakran előfordul eme zenekari jelmez. Nekem csalódás volt felfedezni pár SE témát, persze, hogy ki kitől nyúl, kérdéses, bár az arcokra nézve egyértelmű.
As I Lay Dying - idehaza is megnéztük, nem tudnak rossz bulit csinálni! Ennyi! Ott kell állni, élvezni a circle piteket, a remek nótákat.
Six Feet Under - nevük kapcsán valahogy mindig a lassú, down tempóra asszociáltam. Nem is tudom miért keveredtünk a koncertre, talán messziről is szép hanghullámokkal vertek arcba, de ahogy elől álltunk, hát csak lestünk, mekkora tetűbaró az egész! Pedig láthattam volna őket párszor, amit persze nem nevezek életem nagy hiányosságának de az tuti, hogy legközelebb tiszteletemet teszem.

Azért a kempingben is viselkedni kell: egyik alkalommal, autónál bormérést követően elindultunk visszafele, wc-re menet együtt beléptünk 1 db toi-toiba. 3-an álltunk egymás mellett, mint a heringek. Kívülről szemlélők lehet hülyének és buzinak néztek, ahogy mozog az egész fülke.

Szombat - megfáradt 3. nap, ám a felhozatal nem enged a kettőhúszból...
Old Dead Tree - ismét napkezdésre tett előadás, sátornál eldőlt: hamarosan letöltve!
Hackneyed - a fesztivál egyik legnagyobb felfedezése számunkra! Szintén a kempingbe ülve felüvölt az ég... első szám végén mély hörgéssel: Dááánkesőőn! Gyerünk, ezt látni kell! Igaz nem sok egyedi témával hozakodtak elő, de az ének és az egész összhatás mély nyomokat szántott belém. Úgyhogy Dáöönkeshőőőőn!
Endstille - programfüzeti kép alapján belenéztünk. Nem volt rossz, de lapozzunk.
Neaera - egyik húzóerő, ami miatt kitaláltuk ezt az egész fesztivált. Az énekes stílusosan sima fekete hosszú ujjúba. A szép számok csak jöttek, no meg az elmaradhatatlan Wall of Death! Azonnal futás középre hátra kamerázni a csodaszépen kettényílt tömeg szélére. Mint ahogy a biblia előírja a tenger kettéválasztását és összeengedését. Hát ily módon működtek a dolgok: a délutáni tömeg szét, majd parancsszóra egymásnak fut, ahogy kell. A zenekar is joggal dicsérte a látványt.
Misery Speaks - partysátor, mintha éjszaka lenne. Pont elég ember, köztük néhány részeges beteges barom, aki igen jól elszórakoztatta magát és a szomszédos arcokat. Kisebb circle pit itt is belefért (bár ez már hagyomány és kötelező németföldön. Ráébredtem miért is ilyen fontos nekik a dolog: sörsátorba ülve a szomszéd padnál gyerekek egymást kergették a pad körül.. egyfajta circle pit, apuka nem is szólt nekik, mégis pörög a téma:)).
H-Blockx - kicsit furcsa volt, mit keresnek egy ilyen feszten, de hát a népet ez nem igen érdekelte, nagy tömeg várt rájuk. Mi a party sátortól 20 méterre a földön ülve hallgattuk. Persze unatkozni nem ér, ezért Sebi és Tanerő egymás felé fordulva, ülve egymás talpát összerakva, kerékpároztak a levegőben. Sebi még egy marék fűvel meggyógyította Tanárúr térdkalácsát, majd a magasba dobott flakon után futott, természetesen messze nem ért oda, elesett. Egy német alak szeretett volna kérni tőle: Náin, náin!:)

Ezen fűbeülős témával magunk mögött hagytuk végleg a "partyarénát".

Ekkor kaptuk a nagy pofont, elfogyott a 30 Liter vörösborunk. (Nem hátrány, mivel korai kelést-indulást terveztünk, érjük már el a Sziget utolsó napját.)
Sonic Syndicate - a sátornál ülve 1 darab ajándék sörrel tiszteltük meg. 3-an körbe ülve, 9 round (27 korty) alatt sikerült elfogyasztanunk!:) Természetesen eközben se szabad unatkozni és mivel a lábamnál volt egy kb. 2 cm átmérőjű lyuk a földön, öntsünk hát ürgét a ránk maradt 2 liter pepsivel és pár liter hét-kék csíkos ásványvízzel. Hiába borult bele majdnem az egész, a rohadék állatja nem volt hajlandó kitolni az arcát. Ennek örömére Sebi kisbabára pelenkázta magát a sátor előtti szőnyeggel. (miért van az, hogy nálunk valahogy semmi se egyszerű?).
Heaven Shall Burn - germánok egyik kedvenc metálbandáját sokadszorra nézve se lehet megunni. Jöttek a slágerszámok, iszonyatos tömeg a fesztiválhoz képest. Talán kijelenthető: szombat este - legnagyobb nézőszám. Igazából akkor vált érezhetővé mikor elérkezett a felüvöltés ideje, "Mádáfákás! Wall of death! COME ON!". Jobb szélről átverekedtem magam a szembeáradó, kifele menekülő tömegen. Gyors átfutás a Mózes módjára kettéválasztott ezáltal kiüresedett "tengerfenéken". Talán vehetjük szó szerint: parancsra egymásnak rohant a tömeg, vártam a sok elborult "bábut" (nagy bénázásokat, mint általában Sick of it All-on) ennek ellenére egyszer csak beindul egy hatalmas káosszal telített circle pit! A több száz fős(!!) csorda egy része levált és megindult egy óriási, közönséget megkerülő kört futni, a maradék mint a tenger hullámzása, átvetődött balra, majd átlóba jobb előre, onnan ívbe vissza bal hátra. Mint egy eszement durva, sokszög-átlóhúzó mutatvány! Érezhető volt, ahogy a tömeg "együtt lélegzik". Próbáltam kamerázni, de spóroltak a világítással. Ráadásnak megkaptam a magamét: néha szembeállok a circle pittel, jó érzés mikor szembefut jó pár vidám vagy haragos arc az optikával. Egyszer csak elsodródtam, 3 ember annyira telibe lökött mellkason, hogy a lábaim felcsapódtak az ég felé, bal karommal tompítottam a zuhanást, mégis a hátamra estem. Valahogy megtanultam (mert megtanítottam magamnak), semmi véletlen nem fér bele a felvétel leállításába. Sikerült rögzíteni, ahogy segítség gyanánt felrángatnak a porból. Egyszerűen csodálatos volt az egész!

Hátra lett volna még pár koncert (Destruction, Cradle of Filth, Anathema, Metal Hammer Nacht:)) de mivel szesz terén és fizikailag is kimerültünk, 22:49-kor nyugovóra tértünk. Nekem fárasztó volt a Fiat Bravoban, mezítláb ablakot rugdosva aludni.

Reggel 06:12-kor kinyílt a szemem (azért óránként felkeltem forgolódni, kényelmesebb megoldást keresni) gyors reggeli, rutinterápia: wc, fog-arc mosás, átöltözés. Ébresztőt fújtam a sátorba fekvő két élőhalottnak, majd gyors sátorbontás és pakolás után 06:49-kor kigurultunk a csendes, párás, mélyen álmos kempingből. Csak ámultam a csodaszép, hajnali ködös, dombos napsugárral karcolt tájon mely utunkat kísérte.

Remekül tartottuk a 120 km/h-s tempót, 300 km elteltével Passau (német-osztrák határ) Sebi nyomta Bécsig, majd visszavettem a kormányt.. Tanerőt isteni hattyú halála c. színjátéka megmentette a vezetés örömeitől:)(azóta is tagadja eme meglátásomat, miszerint tényleg rosszul volt:)). Bábolnai sárga bohócos étterem már várt, de annyian álltak a pénztáraknál, hogy inkább átlapoztuk magunkat a budaörsi Tescoig.

Délután 3 körül értünk az albérletbe, gyors zuhany, enyhe pihenő és irány a Sziget zárónapja.

Summer Breeze simán bekerült a 2008-as nyár top fesztiváljai közé. Sajnálatos, hogy idén már nem jut több külföldi téma. Azért szép volt a 3 napig tartó mádádfáká az arcunkba! Ahogy kell! Dáőnkeshőőőn!
András Barth | 26 aug 2008

Flyer:

Photos about the event »