A döntést meghoztuk: induljunk fesztiválozni! Vonzó volt a tény, hogy megint egy számunkra új német fesztivál. Aki volt már, tudja mennyit dob a dolgon, ahol germánok kempingeznek. De nem szaladok előre, próbálok némi rendszert vinni a mondókámba.

Szervezkedés, indulás, utazás:
Sebi egy májusi hétfőn, koránkelés eredményeképp a Black Dahlia Murder myspace alapján, a Rock Am Ring fesztivál oldalára keveredve, kedvet kapott! A távolság nem számít, nyár, feszt, menjünk. Én utálok ilyen dolgokra nemet mondani, kezdhetjük hát szervezni.

Poénból felvetettük az ötletet Tanárúrnak aki mint tudjuk imádja a TBDM-et, viszonylag hamar rábólintott. Én közbe leveleztem Völgyesi Zoli barátunkkal, regéltem is neki, mire készülünk. Kis idő múltán neki is igenlő volt a válasz. 4-en pont elegen vagyunk az autóba, ami elég bizonytalan volt: Lada Samarával nem kéne nekivágni a röpke 1200 km-nek. Sebi ötletéből vezérelve nővéremet vontam kérdőre. Itt se volt gond, megkaptuk a Fiat Bravot 2008 első fesztiváljára (köszönet érte!).

Csütörtök reggel meló 7-re, majd Tanárúrat megvárva, 17:05-kor kigurultunk a cégtől. Gyorsan leértünk Móvárra, Völgyesi úr bepattant és miénk a pálya. Tudtuk, szinte végig 2 sávos út, kivéve a célba érkezés előtti 20 km. Germánia kicsit másvilág: benzinkutakon poénos nyerőgépek: bedobtam 1 eurót, magától pörög-villog, 20 centes alaptéten 3 eurónál meguntam:). Az éjszakai autópályás pihenők egytől egyik tele kamionokkal. Érdekes megoldás gyanánt több helyen is egy kamion megállt a pihenő behajtójában, ezzel jelezve, megtelt a hely, be se érdemes hajtani. Kishazánkban ezt biztos büntetnék.

Tervezéskor péntek hajnal 5-re tájoltuk az érkezést, 04:55-kor parkoltuk le a járművet a feszt előtt.(a profizmus...). Enyhén feltűnő volt, hogy minden autó szépen egymás mögött az útszélén parkol, szigorúan nem ráállva az útra. Aki erre nem figyelt, nem járt jól: másnap délelőtt külön műsorszám volt, ahogy jöttek az autószállító járművek, hip-hop felkapva a leállósávon tilosba parkoló kocsik sorát, irány a közeli autógyűjtő. Szerencsére ránk nem került sor.

Helyszín, kemping, fesztiválarcok:
T. Zoli haverunk és kis csapata Angliából érkezett már csütörtök délelőtt. Elkalauzoltak minket az elsőre káosznak tűnő, dimbes-dombos fás területen. A lényeget tudtuk: maga a koncertterület a Nürburgringen, a német Forma 1 pályán található. Az egyik színpad közvetlen a gyorsulási szakasz mellett volt, ahol a versenyen 300 km/h-val hajtanak a versenyautók. Most se lett volna rossz ha néha egy-egy autó letarolja az embertömeget.

A kemping a pálya körüli főút mentén a dombos részeken itt-ott szétszórva. Elvileg a belépéshez kellett volna karszalag, egy biztonságiőrrel ellátott pontot kivéve tőlünk sose kérték. Körbejártunk több részt, megnézni, hogy mulat a német, hogy szórakoztatja magát. Nagyobb hagyománya van a fesztiválozásnak, ötletesebb megoldások: láttunk David Hasselhoff szentély-oltárt, elkerítve, képe bekeretezve, whisky, hamburger, két piros gyertya. Mikor a "szervezők" látták, hogy többen körégyültünk, közös megemlékezést rögtönöztek: a kerítést kinyitották, beterelték a jónépet, le kellett térdelni, szólt David zenéje, az egyik "rendező" hangosbemondón beszélt a megemlékezőkhöz. A pénzgyűjtés sem maradhatott el: Sebi beledobott a kalapba 1 db papír 200 forintost. Nagyon örültek neki! Bizonyára azt hitték ez az ungarishe pénz nagyon sokat ér, hiszen 200 euro nem kevés, viszont totál nincsenek képbe a HUF-EUR árfolyammal.

A kempingben minden 5. sátornál aggregátor berregett, nagy hangfalakból üvöltött a zene, ültek és dumáltak, söröztek, megbolondultak. Szimpatikus volt ami nálunk hiánycikk: egytől egyig minden ember vidám arccal normálisan köszönt, sokan jóreggelt kívántak. Szívesen kóstolták a magyar bort, furcsamód alapból csak sört ittak.

Reggel tiszta toi-toi várt ha akartuk, bár én erre szombaton jöttem rá a többiek ajánlására, előtte egyszer sikerült nomádba elvégezni a dolgot:) Néha még esett az eső is ami pont jól jött, friss erdei levegő, aránylag mindenhol zöld övezet. Sajnos a magyar fesztiválokon egyre többször nyeljük a port.

Jegyek, koncertek, étel-ital árak:
A 3 napos belépő hivatalosan 135 euro körül mozgott. Mi 100-ért vettünk még péntek reggel, bár délutánra már 80-ért is utánunk dobták volna.

A zenei felhozatal annyira nem hatott meg. A löketet a The Black Dahlia Murder adta meg, amit szintén érdekes mód oldottak meg: Elötte nyomta a Pendulum, ami messze elkanyarodik a TBDM zenei világától. Azért időben bementünk a nagy Cola Sátorba. Jó fények, diszkógömb középen. Nekem már az elején feltűnt hogy két színpad van egymás mellett. Valami biztonsági megoldásra gondoltam.. hát rosszul! Amint az egyik helyen vége lett a Pendulum műsornak, a másik helyen azonnal belecsapott a brutál móka. Felüvöltés, átfutó-özönlő tömeg. Imádjuk a Black Dahliát, amit totál visszakaptunk csodaszép hangzással. Pont elég ember, akik normálisan végignyomták a matinét.

Persze ha már kint vagyunk a fesztiválon, nézzünk bele egy Rage Against The Machinebe ami sehogy se jött össze. Ekkora tömeget még nem láttam. Furakodni se lehetett, kivetítőről meg nem érdekelt. Ugyanígy jártunk egy délutáni In Flames-szel is. bár itt kicsit elöbbre jutottunk, sőt az egyik fal mellett álltunk, ahol segítséggel sikerült felmásznom 1 percre a 2,2 méter magas peremre. Körülnézés és videokészítés a végeláthatatlan tömegről. Tippelni se tudnék mennyien lehettek.

A Cavalera Conspiracy már hígabb tömeggel és jó hangulattal várt minket. Kijutott még egy szintén tömeginváziós Metallica, egy gyenge fos Bullet for my Valentine, egy poén Turisas (skandináv vikingruhás metál). Pár műsorról lemaradtunk, ami betudható a távolságnak, hiszen a koncertek több mint  2 km-re voltak a kocsinktól (kocsmánktól).

Az árak már meg se leptek, mondhatni szokásos német viszonylat: 1 sör = 3 euro. Borárakat nem láttam, mindenki csak sörözött. Mi inkább a kocsiba tárolt 40 Liter bort fogyasztottuk 2 literes flakonba kólával bekeverve. (5 liter maradt hétfő reggelre. Otthagytuk, nem fért be.). A nagyobb tenyér nagyságú, igényesen összepakolt pizzaszelet 4 eurot kóstált.

Hazautazás:
Igazából nem akartunk sietni, mégis korai indulást hoztunk össze. Reggel 6-kor már keveregtünk a környékbeli falvakba. Tanárúrat szépen elkapta a hányinger. Nehéz volt megállni a házak előtt, de végül nem volt más választás. Gyorsan kipattant és körbehányt egy szép piros muskátlit. Rá öt percre megint ingerenciát kapott, de ekkor már a kiöklendezett savat a tenyerébe gyüjtötte, aminek egy részét kiszálláskor a jobb zsebembe öntötte véletlenül:) Szerencsére az évek során nem állunk le problémázni ha a hányadék a másikon landol.

Szép ködös-napos tájakon kanyarogtunk, majd egyre biztosabbá vált, hogy ellenkező irányba haladunk. Ment a para, nagyon kevés benzinünk volt, viszont sehol a környéken a tankstalle. Fullra töltéskor kiderült, 2 liter volt már csak a Fiatba. Délelőtt 11-re beálltunk egy würzburgi pihenőbe ahol szerencsére kinéztek maguknak a német vámosok. Fullra kipakolták a kocsit és a zsebeinket. Sorio táskájába találtak egy pillangókést, amibe végre beletudtak kötni, ígyház 3/4 órás papírmunka, csomagtartójukból elökapott laptop és nyomtató, 50 euro büntetés. Tulzásokba esni jó, ilyen miatt cseszegetni az embert.

Ezek után szerencsére jól haladtunk, egész gyorsan átszeltük 130-as tempóval németországot, ausztriát, kikötöttünk Móváron Sorio asszonyánál, aki egy nagyon finom töltött káposztával várt minket. Nagyon jól esett egy ilyen 4 nap után. Köszönet érte!

Azért még megálltunk a bábolnai "bohóc" étterembe. Népligetnél Tanárembert kihajintottuk, felvettük Tityt és hazaérkezés után kis idővel kidőlt mindenki.

Tanulság, összegzés:
Német és osztrák ember máshogy értelmezi és viszi végig a fesztivált. Rock am Ring 1985 óta létezik, ami rányomja a pecsétet. Igaz nem a szomszéd városban van, de egy misét megért a 2.400 km-t oda-visszaút...