Rockmaraton - 2011
HungaryPécs/Malomvölgyi Arborétum
A történet régre nyúlik vissza, Rockmaraton szép múlttal rendelkezik. Pár éve lelkesebben vettem Pécs felé az irányt emiatt, de az utóbbi években a külföldi extrémebb bulik domináltak, mivel a két téma időben ütötte egymást. Idén is beterveztük a cseh Obscene Extreme grindcorekodást, de sajnos előtte hétvégén a német With Full Forceon elszenvedett sérelmekből a társaság nem lábalt ki, kissé lerobbantunk, ezért Tanerő lefújta az egész kiutazást.

Ezzel nem is volt gond, hiszen előfordulnak "csodák", merthogy ritkán hagyunk ki egy fesztivált betegség miatt. Leginkább az volt rémisztő, hogy július közepén merre vegyük az irányt. Szerencsére elérhető távolságon belül is vannak jó bulik, nem is hezitáltunk tovább, ugorjunk le péntekre Pécs alá, Kökény mellé a Rockmaratonra. Másnap meg szedjük a sátorfánkat, lépés a Balatonra, majd vasárnap egy jó Balaton Sound. Természetesen ember tervez, hangulat végez… de ne szaladjunk előre.

Kora délután le is érkeztünk a fesztiválra, céltudatosan beálltunk a tavalyi helyünkre. Fröccstöltés majd nyugis italozás, ahogy kell.  Ekkor tudatosult bennem, hogy keddet és szerdát kár volt kihagyni: SCHC bandák, Napalm Death stb... Búslakodni nincs idő, fogyasszunk, mert hamarosan befele kell venni az irányt, italt bevinni meg nem lehet.

A fesztiválon négy színpadról ömlesztették a koncerteket a nagyérdeműre. Egyik sátorban este 6-kor kezdett a The Southern Oracle. Szerencsére minimálisan helyre tette az egy napra eső koncertigényemet. Elég jól szólt, néha ordibálni kellett egymással a sátor közepén állva. Nagy tömegről sajnos nem beszélhetünk. Talán az emberek a rock kifejezésből ítélve rockfesztiválnak könyvelik el a bulit, ami itt már nem állja meg a helyét, elég vegyes a felhozatal szerencsére. Lehet érdemes lenne elgondolkodni egy névváltáson. De ez legyen a legnagyobb bajunk:). A koncert nem tűnt hosszúnak, 40 perc játékidővel rendelkeztek, pedig elhallgattam volna még vagy fél óráig.



Innentől kezdve inkább beszélgettünk ismerősökkel. A véletlen mód elénk táruló koncerteknek adtunk egy esélyt, de sehol se győztek meg annyira, hogy végigálljuk. Akela Főnök gyerekmosollyal az arcán fáklyával játszott. Prosectura hozta a formáját, de nem is tudom, minek néztem meg őket – lehet csak mert nincs jobb? :) -, egyáltalán nem köt le, de részegen mindig örülök a régi slágereknek. The Idoru néhány új száma elég fülbemászó, de élőben Tity nem volt velük megelégedve, nekem aránylag átjött, de nem éreztem összeszokottnak őket, az énekes váltás talán jót tesz majd. Egy remek Ossiánból bőven elég volt annyi, hogy elsétáltunk a színpad előtt, amúgy Paksi lassan kötelező fesztivál kellék lesz szerencsére:).



Voltak kuriózum történetek, mint például a svéd Watain. Ismét össze-vissza égett mögöttük két fordított kereszt féleség. Nem bírtam végigállni a sátánimádatot, ezért újra járkálásra fogtuk a dolgot, így összefutottunk a Vulgar Display of Cover énekesével, Petivel. A fellépésük még hátra volt, pedig már vagy éjjel 1-re járt az óra. Gyorsan elhívtuk őket egy fröccsözésre a kocsihoz, majd vissza a színpadhoz. Bele is kezdtek a Pantera tribute megoldásba. Jól adták a számokat, sok ember várta és szerette. Kellemes zárás nap végére.



Másnap, szombaton a kocsi melletti kidobható sátorban keltünk. A +40 fokot kellemesen besütötte a nap a fák alá. Ekkor jött a dilemma: maradjunk "maratonoskodni" vagy irány a kellemes balatonpart. A nehéz döntéssel kb. 2 óráig vacilláltunk, aztán hirtelen elhatározásból megittunk egy dobozos sört, amivel végleg megpecsételtük aznapi sorsunkat. Majd szépen leültünk a közeli italmérőhöz, ahol 220 ft egy korsó sör. Fél óráig brékeltek a sörcsappal, így jeleztük a pultosnak, hogy addig elmegyünk kirándulni. "Tényleg?". Mondom: persze!:) Egészen a következő itatóig jutottunk. Árnyékba ülve szóba elegyedtünk a velünk egy asztalnál ülő párossal.



Végül négyen átléptünk a kocsihoz bort mérni. Egyszer csak beállt mellénk egy suzuki. Benne egy aranyos házaspár, lejöttek a 22 éves lányukért és annak barátjáért. Lehozták a gyerek Huba nevű plüss maciját, nehogy ne tudjon aludni:) Mi borral, ők padlizsánkrémes kenyérrel és dinnyével kínáltak minket. Példaértékű történet! Ezúton is köszönjük nekik a kedvességet!

A kinti jó hangulat miatt nem koncentráltunk a benti történetekre. Azért elcsíptünk egy Aurórát, ami szintén "unom, de részegen élvezem" kategória.  Majd nézzünk bele az The Casualties matinéba. Érkezett is a színpadra a tüske-punk frizura, ami hamar lekonyult, talán a nagy melegtől. A számaikat nem ismertem, de minőségi punk témának tűnt. A józanság se volt ekkor már a legjobb barátom, na:). A listán volt még egy Ill Nino, amit ismét nem tudtam hova tenni. Nem az én világom, kiégettnek tűnt.

Eljött a várva nem várt vasárnap. Reggel 9-kor ébredés, elég sokan eltűntek a parkolóból. Az előző nap megismert páros már várt minket, mivel reggel 10-kor bevittük őket a pécsi vasútállomásra, majd továbbléptünk Balatonszemesre a szállásunkra. Kora délutáni Balatonban fürdés csodákra képes, fel is töltődtünk, irány Zamárdi, Balaton Sound. De ez más történet.

Az idei Rockmaraton kellemes csalódás volt. Igaz továbbra is szívfájdalmam, hogy nem vízparton van a téma – elvileg van egy tó valahol a közelben – de a fás, dombos megoldás, a remek hideg sörök és úgy minden egyben kárpótolt, feledtette velem a víz hiányát (amúgy se vagyunk halak). A fesztivál jó irányban halad, évről évre egyre jobb zenekarokat hív meg alacsony bérletáron (időben megvett 6 napos bérlet csupán 8.990 Ft). Csak így tovább!
András Barth | 28 jul 2011

Flyer:

Photos about the event »