Novarock festival - 2011
Austria Nickelsdorf/Pannonia Fields II.
Évről évre… szerencsére egy fix célpont a nyáron. Egyszerűen nem tudjuk kihagyni, ami talán nem véletlen. Igaz az egész történet egy búzamezőn játszódik kicsit a senki földjén, 5-6 km-re az első lakott területtől, ezért is érdemes kocsival érkezni. Mostani parkolás végképp jól sikerült, mivel Elvis barátunk is csatlakozott a történethez.


Nulladik nap késve, délután negyed 4 fele tudtunk beparkolni, de szerencsére az éveknek köszönhetően céltudatosan nyomultunk előre. Meg is találtuk a majdnem üresen kieső részt, talán azt hitték VIP parkoló, ezért nem állt oda senki. Majd a tavalyi történetből okulva elhatároztuk, nem fogunk bent a kempingbe sátrat állítani (utolsó nap a sátorajtónk elé szartak). Eleinte a szomszéd autónál ácsorgó arcok kérdezték miért ide… majd mikor meghallották a történetet két nevetés közben bólogattak.



Természetesen idővel jött a security, hogy ez így nem a legfrankóbb, de egyszerű magyarázattal kivédve – miszerint csak a helyet foglaljuk – elmentek. Azóta se láttuk őket, ellenben Elvis este 10 fele befutott (pont kiérkezőskor szakadt le a vezetői ablak. Fél órás szerelés kijutott neki.) és frankón beállt a két sátor elé. Ezzel egy jó kis tábort kialakítva magunknak 4 napra. Sőt idén beújítottunk egy kék, 3x3 méteres ponyvát is, amit Cegléden a Hobbi boltba vettünk 1.000 ft-ért. Remek szolgálatot tett, mivel 4 napig a 40 fok melegen tűző nap próbált minket megtörni.  Jövőre tovább fejlesztjük a történetet. Tény, hogy sokkal jobb volt a kocsi mellett sátrazni.

Nulladik nap mindig lazán telik, csak szűrni kell a fröccsöt. Kocsinál ülve zenét hallgatva élveztük a helyzetet: csodaszép 3 nap áll előttünk. Minden remek. Azért durva volt látni, hogy az elővételes jegyért 122 euro, helyszínen talán 136 (amit nem lehetett kapni), viszont a teltház miatt a kéz alatti jegyárak szépen felszöktek akár 200 EUR-ig. De minket ez annyira nem érintett, ezért este becsúszott egy jó diszkósátor, amit valamiért hajnal 5 óra helyett 03:30-kor bezártak. Bár a kiszűrődő fényekből ítélve inkább zártkörű bulit rendeztek a biztonsági őrök. Mi meg kint a szabad ég alatt ittunk reggel 6-ig. Valami Christoph gyereknek beígértem másnap délután 5-re egy jó magyar bort de igazat megvallva nem érdekelt, ezért inkább a saját dolgainkra koncentráltunk.

Az már tavaly is feltűnt, hogy az első és az utolsó nap erős koncertügyileg. Most se volt ez másképp. Szombat 13:05-kor kezdő Turisasra az egész táborunkat elcsábítottam. Eme vikingmetált láttam párszor, talán részegen jobban ütött. Odafele menet jeleztem is Titynek, lehet visszafele meg leszek kövezve,  mert elrángattam mindenkit és hát utólag be kell lássam, nem volt valami nagy kaland, ellenben a végén a Battle Metal c. számuk kárpótolt. Viszont hiányoltam, hogy 40 fok melegben nem vették fel a viking szörméket, legalább moslékra izzadtak volna.



Utánuk becsúszott egy jófajta First Blood. A szervezőknek már csak a színpad zúzda előtti hatalmas porverést kéne valahogy kivédeniük. Iszonyat! Már a fröccsöm alján is úszott a fél osztrák búzamező, amitől utolsó nap el is ment a hangom.



A kék színpad utolsó fellépője, a Linkin Park már csak látvány végett megért egy fél órát. Mellette pár jobb számot is toltak, bár nem tartoznak a kedvenceim közé. Szeretem, ha egy olyan zenekar, akitől semmit se várok, tudnak olyan nyújtani, ami jóérzéssel tölt el.

Vasárnapra számomra csak a Cavalera Conspiracy adott némi reményt, hogy ez a nap se veszik kárba. Hát nem nyűgözött le a csöves rasta sepultura-soulfly hagyaték (vagy mi ez). Régebben nagyobbat ütött, most elfröccsözgettünk alatta. Még volt a listán egy Korn, amit messziről nézni pont elég volt. Ezek a régebbi zenekarok valahogy már nem dobnak fel, függetlenül attól, hogy már láttam őket – nem tudom minek – többször is.

Végre – vagy inkább sajnos – eljött az utolsó nap, amikor végre nekem is kedveztek a szervezők. Már délután 1-kor indított a német Neaera. Pont megteszi indításnak, csak sajnos iszonyat nagy port kaptunk ismét az arcunkba. Jellemző volt minden koncertre, főleg ha a zúzdába állt az ember. Remélem jövőre kitalálnak valamit, mondjuk olyan gumi kirakós szőnyegfélét amit Szigeten is használnak.

Délután 4-kor valahogy éreztem, hogy a legnagyobb ívet a Bring Me The Horizontól fogom kapni. Nagyon jó hangulat, jó közönség, intenzív zenekar. Minden passzolt! A Chelsea Smile c. számukra volt tömeg guggoltatás. A gitáros egyik szám alatt szépen lemászott  a színpadról, átsétált a tömeg szélén és felmászott a színpaddal szemközti hangosító állványra, majd a legfelső szinten hátat fordított és a nyakába emelt hangszeren játszott tovább. ( Két éve With Full Force-on a színpad tetején található lámpák mellé ült ). Közben az énekes is hátat fordított a közönségnek, előre hajolt és lehúzta a nadrágját. Mintha a pucér fehér feneke énekelne! Mindez persze a nagy kivetítőn, ahogy kell:) Az egész műsor - egy az egyben - mindent vitt nálam!



Jutott még este egy nekem fáradtnak tűnt In Flames, de lehet csak túlságosan a szélére szorultunk. Majd este 8 fele jött a várva várt Pendulum. Ahogy mentünk a piros színpad beengedés felé, észrevettük, hogy pár arc simán besétál egy kicsit oldalt az enyhén szétszedett kerítés mellett. Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy bent vagyunk, 4 liter fröccsel a hátizsákomban. Nagy volt az öröm. Nem kellett gazdálkodni a szesszel - mint minden koncerten - most talán kihúzzuk a végéig nedves torokkal. Egyszerűen, ha már kicsit fogyott a pohárból, azonnal rámértem.  Itt is kicsit távolra szorultunk, de talán jobb is. Öröm volt nézni mekkora porfelhő terül a "zúzdalakókra". A gyönyörű felhős naplemente csak tetézte a látványt. Néha azon vettem észre magam, hogy nem is a színpadot fotózom, hanem az égboltot.



Ennyi itallal a hátunkba nem is kellett nagyon messzire menni újabb adagért, ezért leültünk a fűbe fröcsözve brekegni. Aztán egy próbát adtunk volna a fesztivál sztárjának a System Of a Downnak, de mikor megláttam, hogy az emberek úgy vonulnak a beengedés felé, mint a birkák a karámba, rosszul lettem. Gyors szóbeli kérdőívet töltettem velük. Mertem volna fogadni, hogy az emberek 90%-a csak a Sugar című számukat ismeri. De volt köztük olyan is, aki a Toxicityre gerjedt. Hát mit mondjak? Ennyit tesz a reklám, a média. Megmondja, mit szeress. Itt nagyon "büdös szaga" volt az egésznek.  A SOAD-dal meg végképp fenntartásaim vannak. 2005-be voltak utoljára Novarockon, aztán ha jól tudom eltűntek. Majd az énekes visszajött egy szóló projekttel (Serj Tankian), ami elég ratyira sikeredett.  Így hát most gyorsan összeálltak, végigszaladnak Európán egy röpke turné keretein belül, majd ismét eltűnnek. Ne legyen igazam.

Öröm volt látni a merchpultban árult poló árait. System of a Down poló 40 EUR, Iron Maiden mez 65 EUR. Tisztába vagyok vele, hogy fesztiválokon mindig drágábbak a dolgok, mint koncerteken, de itt már nem értettem a történetet. Biztos volt aki így is megvette. Lett volna még pár zenekar, amibe belenéztem volna, csak Novarock nem arról híres, hogy minden egy helyen van, elég sokat kell sétálni.

Másnap délelőtt elmentünk Fazypityuval tesztelni a frissen tisztított Toi toi-okat. Egymás mellé kerültünk, ő bent ülve nekiállt rejtvényt fejteni. Jött is a kérdés:

- Görög mitológiai istennő, 4 betű
- Héra
- Ja tényleg!
- Pityu én mentem vissza kocsihoz.
- Oké! Ha nem tudok valamit, csörgök!

Nem nagy történet, de én jót nevettem rajta :)

A négy nap alatt egyszer bevállaltam egy zuhanyt, mert a kánikula és a por nem tesz annyira jót az arcunknak. Délelőtt 10-kor kb. fél km-es sor a tusolók előtt. Délbe érdekes módon már csak a férfi rész volt a gázosabb. Mi ez kérem szépen? A fiúk többet zuhanyoztak, mint a lányok? Kifordult magából a világ?:)  Igaz sor volt, de sikerült kb. beosonnom az elejére, 3 perc alatt bejutottam. Ez idő alatt öröm volt nézni a gyökér security gyereket (aki szabályozta a zuhanyzóba jutást) hogy az ingyenes kis Axe tusfürdőkkel telepakolja mindkét oldalzsebét, majd nagy vigyorral az arcán mindenki szeme láttára elhagyja a területet. Na ekkor mondtam, hogy húzzunk már be, ne hallgassunk erre a szararcúra. Lopkodja a fesztiválozóknak szánt tisztálkodó szereket. Nem mehetett messzire, mert hamar visszatért üres zsebekkel, de azért leordította a fejünket, hogy ő megmondta, ki mikor hova miért. Csak hogy érezzük a törődést. Én szartam rá, bementem. Egy ilyen köcsög tolvaj rohadék ne magyarázzon.   A zuhanynak lehet semmi értelme se volt. Tityre vártam kb 10 percet, addigra pont jól leizzadtam:) De a tudat, hogy tiszta vagyok, kiérdemelt egy jó sört.

Nagyon jó ötlet a szervezőktől, hogy a kemping közepén a Marketbe lehet kapni  4 féle hideg sört 1 euróért. Az idei sláger a szamócás ottakringer, ami fele olyan erős, mint a normál sör. De nagyon jól esett a "bolt" előtt állva, hideg italt szűrni és dumálni az éppen ott álldogáló arcokkal, vagy csak nézegetni a járó-kelőket. Oda is léptem egy osztrák archoz, aki szépen talptól nyakig ki volt varrva, ami persze nem ritka, de neki barón meg volt kezelve a bal lába (Futurama, Simpsons). Na meg volt 3 angol arc, akik mint kiderült, talán a cseh Sonisphere fesztiválra vettek jegyet, ami mellé ajándékba kaptak egy novarock bérletet. Lehet csak félreértettem, de ezért átjöttek Ausztriába.  Szeretem, ha ösztönzik az embert, hogy menjen fesztiválozni.

Idén egy nap eltolódás volt a történetben, hétfő volt az utolsó koncertnap. Kedden meg mindenki mehet haza. Ismét iszonyat szemetet hagytak maguk mögött az emberek. Pár érdekes dologgal gazdagodva (pl: kotyogós kávéfőző), magunk mögött hagytuk a történetet. Öröm volt nézni, ahogy kb 2-3 órán keresztül folyamatos sorba ömlik ki az embertömeg.



A jegy mellé meg kellett venni  egy 5 eurós korongot amit csak úgy válthatsz be szintén 5 euróra, ha visszaviszel egy zsák szemetet. Hát úgy voltam vele, nem fogok a saját pénzemért szemetet gyűjteni, ezért egyszerűen teleengedtem a fekete nylonzsákomat levegővel és azt adtam le. A secus arc csak nézett. Mivel láttam, hogy nem probléma, fogtam és egy nagy lendülettel beakartam dobni a gyűjtő konténerbe, csak hát a szél csodaszépen elkapta és egyenesen a tőlem kb 10 méterre álló Tityre visszarepítette. Az ott dolgozók csak nevettek. Simán visszavették az egy zsák novarock levegőt!:) Persze nem akarok tippeket adni, de ez is egy megoldás.

Kocsival kifele menet a magyar nyelvezetű biztonsági őr tanácsolta, hogy ne a "főbejáraton" menjünk ki - ahol nagy a káosz és a dugó -, hanem a balra található magánúton. Hát legyen, erre se jártunk még. Meglepően jó minőségű egy sávos útvonal a búzamezők közt. Aztán mikor kikötöttünk egy elágazónál, nem nagyon tudtuk, merre tovább. Pont jött egy osztrák arc, aki a határ mellé ment, jelezte kövessük. Rendesen elnavigált a magyar-osztrák vonalig, ahol egy takaros kis falut találtunk, neve is van: Albertkázmérpuszta. Micsoda településnév, gyors fotózkodás. Az egész határ egy darab kb 20x 30-as kis tábla volt, ráírva: államhatár. Tity egyik lába osztrákoknál, másik magyaroknál.



Így már könnyebb volt a helyzet, megtaláltuk magunkat a térképen is. Problémamentes autópályára fordulás, repültünk is a 94-es km kőnél található "bábolnai meki"-hez. Ismét egy jó "american dream" majd otthon célbaérkezés.

Novarock ismét kitett magáért! Profi szervezés, remek hangulat, jó koncertek! Egyszerűen nem lehet megunni.
author: András Barth | 23 jun 2011

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Photos about the event »