FM4 Frequency - 2011
AustriaSt. Pölten/Green Park
Tavalyi St. pölteni kalandozásból kiindulva idén is próbáltuk úgy időzíteni a programot, hogy ne maradjunk le a Frequencyről.  Pedig ezzel egy időben van a német Summer Breeze, ami bár totál fekete metálban úszik, nekem mégis csábítóbb. Végül a közelebbi megoldást választottuk.


Már nulladik nap kiugrottunk körülnézni apukám kocsijával (a fiat autónk előző hétvégén Brutal Assaultról hazafele lerobbant, szerelőnél). Szegény WV Polo megérezte a bécsi dombokat. Odaérkezéskor könnyed beköltözés nap, sehol egy koncert. Ezért mi se kapkodtuk a bemenetelt, hajnal 2 fele le is léptünk aludni. Sajnos elég rossz helyre állítottuk a sátrunkat, egy óvodás csoport közvetlen szomszédságába, ami megpecsételte sorsunkat. Szinte 5 percenként belerúgtak, megtaposták szegény lakosztályunkat. De már a felállításkor is gondok voltak: az egyik hős a kidobott földön fekvő sátorponyvára rálépve megkérdezte, na mit teszek ha ő rááll. Annyira már nem tudom értékelni ha egy pöcs tini ilyen módon kötekedik. De nem vettem fel a kesztyűt, úgyis csak aludni jár ide a lélek. Szerencsére nem kellett kiosztanom egy pofont se, pedig benne volt a kezemben az inger. Főleg, hogy egy ipari aggregátor mellett próbáltunk tanyát verni, ami berregett napi 24 órában.



Csütörtökön délelőtt hazaugrottunk Pápára (230km) autót cserélni. 2 óra pihenő és ebéd után újra visszaléptünk a fesztiválra. Ekkor már be lehetett menni a koncert területekre is.  Nem nagyon értem miért örültünk ennek, hiszen zeneileg nem nagyon érdekelt semmi. Azért a fesztivál hangulat szerencsére adott volt. Mászkálás össze-vissza, fröccsözés a kocsinál stb.. Egyszerű trükköt alkalmazva Titynek mindig találtunk cigarettát: menet közben az ember rálép a földön fekvő - eldobott vagy éppen elhagyott - cigisdobozra, amiből érzi, mennyire van tele. Szinte mindig csurig volt. De megesett, hogy még a fólia is rajta volt :)



Péntek késő délután csodaszépen gyülekeztek a viharfelhők. A derűs eget egyre jobban uralta a sötétség birodalma. Ilyet se lát az ember minden nap. Mintha a világvége közeledne, maga mögött pusztítva mindent. Iszonyatosan beborult, futottunk is a kocsihoz. Nem volt kedvünk ronggyá ázni. Ahogy beültünk nekiáll szakadt az eső, majd pár percre múlva kezdett tisztulni ismét. Érdekesen hatott, ahogy az autónk felett tiszta, a fesztivál felett totál borult az égbolt. Ki is ültem felhőket fotózni, amikor csodaszép végeláthatatlan „shockparádé” vette kezdetét. Ritmusosan cikáztak a villámok, de a dörgés mindig elmaradt. Nem nagyon tudtam hova tenni, de élvezettel próbáltam elkapni pár görbületet, némi sikerrel. Majd mikor újra kitisztult a történet, visszanéztünk az enyhén szétázott buliba.

Ekkor már vártam a fesztivál végét, nem nagyon volt kedvünk maradni. Szerencsére jöttek páran Magyarországról, így tudtunk némileg jókat beszélgetni, nem pedig a 16 éves osztrák tinikkel értetlenkedni. Azért megdöbbentő, hogy honfitársaink képesek egy Foo Fightersért kb 15.000 ft-ot fizetni belépő gyanánt (+ útiköltség).  Nekünk pont elég volt a Rise Against, amire szintén elég sokan összegyűltek. Fotózni se volt egyszerű. Ebből okulva a The Chemical Brothersre már nem is vittem gépet. Hát megbántam! A zene annyira nem az én világom, de a színpad hátterét képező hatalmas kivetítőn nagyon jó animációk futottak, amit szívesen megörökítettem volna. Kései sirató. Hajnal 2 körül ismét leléptünk aludni, de ekkor már a kocsiba, mivel a sátrat délután leszedtük, meguntuk az óvodát.



Vasárnap a meleg miatt 9 körül már keltünk. Körbe néztünk a szétesett fesztivál kempingben. Találtunk is hasznos dolgokat, a lusta osztrák nem képes hazacipelni, szerencsére…
author: András Barth | 21 sep 2011

author:

Barth AndrásAndrás Barth

Flyer:

Photos about the event »