Rock Im Park festival - 2015
Germany Nürnberg/Zeppelinfeld
Valami mindig idehúz... a zenei felhozatal popularitása miatt nem nagyon találnak be nálam koncertügyileg. Talán nem is ezért megyek. Tetszik, hogy nincs túlvariálva a dolog: adott egy mesterséges tó, körülötte fás, zöld övezet és egy nagyobb füves terület, ahol pont elfér a nagyszínpad.


Mivel egy jó parkolóhelyért már nulladik nap kemény harcokat kell folytatni, ezért minusz első nap délután nekivágtunk Ádámmal, szerda éjfélkor már a fesztivál közelében aludtunk az autóban. Korábbi emlékekre hagyatkozva reggel 6-kor nyitják a parkolót. Természetesen hajnal 5-kor már ömlöttek be az autók, ezért mi is gyorsan befoglaltuk a megfelelő helyet. Utólag visszanézve ismét megérte a korai érkezés.

Mi mást is csinálhatna az ember egy olyan napon, amikor még koncertek sincsenek. Kora reggel bont egy sört, körbenéz és koccint a parkolóban bulizó egyénekkel. Bizonyára itt is van sok olyan ember, akik még arra se veszik a fáradtságot, hogy benézzen a fesztiválra, talán max 1-2 koncert erejéig, inkább jobb a kinti hangulat.



Az első koncert napján, pénteken már reggel 9-kor sikerült felkelni. Egyszerűen nem bírok tűző napon aludni, hiába van lesötétítve az autó ablakai, a 30 fok garantált. Ezért összekaptam magam és mintha parancsszóra, összegyűlt kiscsapatunk: Attila és Ádám is megjelent az autónál, hát irány a kiskocsma, ahol kb 5 EUR-ért virslit és kávét reggelizhet az ember. Már ekkor eldőlt, inkább itt a hűs tavernában sörözzünk, mint kint a kánikulában.

Több ismerősöm bizonyára az ereit vágná, hogy egy ilyen napon nem bent rohadok a koncert területe: Foo Fighters, Motörhead, Slipknot, In Flames, inkább a délutáni, kisszínpados produktumokat részesítettem előnyben, ahol néha esélyes a teltház, azaz fogják és lezárják a színpadhoz tartozó területet, hiába vagy bent a fesztiválon. Ezért délután 6 körül odasétáltunk a jobb helyek reményében, amikor éppen a Lamb Of God lehellte ki a lelkét, éppen hogy elcsíptük a végét. Kellemes csalódás! Utólag bánom, hogy nem néztem végig őket.


Ezt követően pár perc csúszással belekezdett a Parkway Drive, akik gyorsan kijátszották ütőkártyáikat, már az elején eldurrogtatták a legjobb nótáikat, ezért - vagy csak a kezdeti felbuzdulásnak köszönhetően - fokozatosan süllyedt a hangulat, egészen lapos szinteket súrolván. A műsoridő felénél járhattunk, mikor azon vettem észre magamat, hogy körülöttem egyre több ember csak áll és hallgatja az előadást, lelassult a tömeg (legalábbis ez jött át vagy csak zavart, hogy kezd elfogyni a söröm? ) A tervezett 65 perc játékidőt kicsit nyögvenyelősnek éreztem, pedig ez a banda simán kitálalhatna akár dupla ennyit arról az 5-6 albumról, ami elég jól össze van rakva. A kegyelemdöfést a végére tartogatták: egy Rage Against The Machine szám átdolgozása... arra azért kíváncsi lennék ki volt az ötletgazda és mi vitte rá a zenekart, hogy ilyen mélyre süllyedjen. Ha én Parkway Drive koncertet szeretnék látni, akkor ne más banda dalait kelljen tőlük hallanom.

Szombaton ismét koránkelés az autóban, kiskocsmába reggelizés. Kicsit mintha visszavett volna a fesztivál lendülete - mint az lenni szokott, mindenki kiég az első két nap alatt - szétcsúszott lakók a teleszemetelt kempingekben. Ennek ellenére - a hétvégének köszönhetően - iszonyat tömeg alakult ki a koncerteken és a köztük vezető utakon. Ezért egy gyors körbesétálás során öt percre belenéztünk a Marilyn Mansonba, aki a színpadon egy templomi pulpitusról prédikált akár egy vidám vasárnapon :) Sose volt normális, jól áll neki a meghasonlott élet.    

A nagyszínpados koncertek kihagyása miatt páran ismét kövezésre küldenének: Bad Religion, A Day To Remember, Rise Against, Die Toten Hosen, de ezen a fesztiválon egyszerűen nem vitt rá a lélek (se a sör), hogy beálljak a több ezres tömegbe. Ezért inkább célirányosan az Aréna színpad felé vettük az irányt, ahol 20:50-kor kezdett a The Ghost Inside. Jó hangulat, megfelelő hangzás de a Face Value c. számot igazán játszhatták volna :) Valahonnan előkerült egy neonzöld labda rajta egy fekete vigyori arccal, amit a koncert ideje alatt végig passzolgatott a zenekar és a közönség egymást közt.

A matiné végén kiömlöttünk a tömeggel a csarnokból. Szerencsére elkezdett ömleni az orromból a vér (régi szép idők... mikor egy Unearth koncertet ülve, az égre bámulva kellett végig hallgatnom, mert hát nézni nem igen volt esély). Itt most lefeküdtem a szemközti zöld gyepre. Két perc nem telt el, máris jött egy ott dolgozó figura, tud-e segíteni. Tetszett, hogy így figyelnek az emberre. Aztán persze kiderült, hogy jelenleg olyan területen fekszem, amit lezárnak, ezért egy biztonsági kitessékelt, tőle akár meg is dögölhettem volna a saját véremben a korláton kívül. Kifele menet a kerítés mögött rám mosolygott a koncerten pattogó labda, gyere hát velem, szép koncert emlék őrzője.

Elnézve a fellépők listáját szépen kimaradt a While She Sleeps, Skindred, All That Remains, Body Count, Asking Alexandria... mindez majdnem egymás után. Más lehet a két kezét összetenné ilyen line-up láttán... engem valamiért egyre jobban nem mozgat (talán leginkább a tömegiszony). Inkább kisétáltunk és beültünk a kiskocsmába sörözni, hátha találkozunk Joker sapkájával:)



Utolsó nap vasárnap korai hazaindulást terveztem, pedig volt még egy nap hátra a fesztiválból. Maradt pár szemetes zsák korongom, amit nem kéne kárba veszni hagyni, hiszen 10 euro az értéke. Jegykiváltáskor az ember kezébe nyomnak két korongot, aminek segítségével egy zsák szemétért 2,50 EUR-t kap vissza. Ezzel elszórakoztattam magamat vagy fél óráig. Mivel nem fogok szemetet szedni, ezért a kempingbe körbesétáltam a mások által előre összekészített pakkok reményében.

A koncertfelhozatal szerencsére gyengére volt gyúrva, ezért még könnyebb volt indulásra adni a fejemet. Gyorsan vásároltam magamnak egy Terror polót majd vagy kétszer kellett a kijárattól visszafordulnom a talált poharak visszaváltása miatt, majd délután 5 óra körül végre sikerült nekivágnom a 700 km-es útnak. Furcsa volt egyedül utazni, hosszú távon mindig ül mellettem valaki.

Rock Im Park egy jó kaland. Nem kell nagy távokat gyalogolni a színpadok közt, bár tény, hogy amilyen rövid az út A és B pontok közt, fordítottan arányos az ezzel eltöltött idő hossza. Hiába csak 200 méter, ha a tömegnek köszönhetően 10 percig tart átvágni. Néha inkább a kinti focidrukker kiskocsmába feleannyiért sörözni:)

author: András Barth | 21 jun 2015

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Photos about the event »