A nem kis variálás vége az lett, hogy Zoli lecsúszott az olcsóbb vonatjegyről (Graz – Rajka), Ádámnak meg így már nem buli a buli. Viszont hármunkat a koncert is érdekelt, ezért foglaltam egy szobát 1400 méterre a pozsonyi Majestic Clubtól.

Ceglédről már délelőtt 11:52-kor elindultam, hogy 12:35-kor átszálljak Tanárúr kocsijába Dabason. Gyors bormatekozást követően kiderült, kettönknek 12 üveg bor kell egy estére. Nem vagyok semmi jónak az elrontója. 13:40 körül felvettük Pétert Budapesten, ami után aránylag hamar, 25 perc alatt kiértünk az autópályára. Jól haladtunk, de valahogy mégis sikerült elcsúszni az időben, 18:06-kor tudtunk elkezdeni a hely előtt az autóban fröccsözni. Negyed 8 körül érdeklődtünk a jegyeink felől, amit kis értetlenkedés közepette végül átvehettünk. Nagy volt az öröm, mivel a szervezőkkel nehézkes volt az e-mail váltás, nem nagyon válaszoltak.

Ismertük a pontos időbeosztást, tudatosan lekéstük a Pay No Respectet, azért belenéztem volna a sima HC formációba. A War of Agesre beértünk, ahol első és egyben legfontosabb dolgunk a borárakkal való ismerkedés. Szerencsére ez nem Ausztria, 2 dl száraz üveges fehérbor 1,50 euró. 2/2-es fröccsöt 3 euróért adták. Szégyen, hogy az ásványvíz egy árban van a borral. Milyen világban élünk?:) A koncert szépen megszóltal, a pultnál is alíg bírtunk beszélgetni. Ezt a zenekart régóta szerettem volna látni, de nem lettem elvarázsolva tőlük. Közönség létszám kb 50 fő.

Visszatérve az előadásokra:  következett a The Acacia Strain, akiket szintén nem sűrűn láttam, ezért már csak a felállás is az újdonság erejével hatott. Az énekes egy jófajta beteg figura, mellette három gitáros – mint laikus megjegyzem, nem értettem minek egy ilyen zenébe ennyi hangszer, de biztos meg van rá az indíték :) – az egyik tag mintha a Trónok harcából lépett volna elő, egyfajta death-grindcore Tyrion :) alacsony törpefajta. Viccesen festett a kezébe a gitár. Az előadás csodaszép volt, az énekes lebontott a színpadot. Néha verte az oldalsó falat, de leginkább 2 percenként bevett a szájába pár dl vizet és köpködte, spriccelte mindenfele, majd örömmel bontott egy újat, amit egy korty után bedobott a nem túl zsúfolt közönségbe. Lehettünk vagy 70-en. Elég masszív anyaggal álltak elő.  Befejezésnél azt hittem csak egy végtelen lezárás, de mint kiderült, ez is egy külön dal az egyik albumukon.

Nem nagyon volt értelme kiszaladgálni az autóhoz italért, ahogy azt megszoktuk, mivel a helyre csak üres poharat lehetett behozni, ezért a pultnál fröccsöztünk. A Shadows Fall enyhe képzavart okozott nálunk. Részben kevertem a Twelve Tribes zenekarral (egy 2008-as laskói koncert kapcsán) majd ráébredtünk, hogy ők azok, akik úszógumikkal bohóckodnak egy klippükben. Végül mikor belekezdtek, totális volt a káosz, mert az énekes a két betájolt zenekar frontemberének a keveréke. Viszont a zenéjük valamiféle dallamosabb metal, így inkább ugrojunk ki normális zenét hallgatni és borozni.

Unearth lekésése nem következhet be, ezért időbe visszasétáltunk. Ekkor már többen lézengtek a nézőtéren, de még így is levegősen elfértünk. Jöttek is a szebbnél szebb nóták. Kaptunk ízelítőt az egy hónap múlva megjelenő új albumról is... hát mit mondjak… nem lesznek problémák:) Végre hallhattam élőben a két éve várt Last Wish című nótát is.

A koncertek végén kizavartak a helyről, mehettünk a szomszédos részre kocsmázni. A Majestic Music Club már ránézésre is jó helynek tűnt. Belépve se okozott csalódást. A koncert terem nem túl nagy, de remek elrendezésű és jó hangzással bír. A pult a színpaddal szemben, felette leláltó aminek tartóoszlopait kerülgethette az ember. Érdekes megoldás. A koncert végeztével kiderült, ez a terem csak koncertekre való, az élőzene után az ember mehet a klubon belül a kocsmarészre, ami meglepően nagy. Talán egyenesen arányos az emberi berúgással: mindig van lejjebb :) Lementünk az egyik helyiségbe, szinte biztos volt, hogy találunk egy újabb átjártót vagy nyitott kaput. Egy idő után meguntuk és beálltunk az egyik pultba értetlenkedni (mi nem nagyon emlékszünk, de Peti - aznap esti memóriánk - másnap mesélt néhány párbeszédet:). Kicsit csodálkoztam a itt italozó sok emberen, hol voltak ők a koncertek alatt? Éjjel 1 után inkább leléptünk a szakadó esőbe taxival 6 euróért a szállásra.

Számomra ez az este méltó befejezése volt a több mint 3 hónapos nyaralásomnak. Dakujem!