Roskilde - 2014
DenmarkRoskilde/Havsteensvej 11
Először is említenék pár szót a fesztiválról: Roskilde az egyik leghosszabb ideje futó fesztivál Európában, ugyanis 1971 óta folyamatosan, minden évben megrendezik, és 1972-től teljes mértékben önkéntes jellegű, illetve a bevételt mindig jótékony célra fordítják a szervezők.


A fesztivál úgy néz ki, hogy vasárnap egy hatalmas sorban állas (jópáran kimennek már pénteken – hogy jó sátorhelyük legyen) kezdődik a fesztivál, de az első 4 nap, mint warm up, lényegében csak a kempingezésről és partiról szól, amellett hogy van 2 kisebb színpad, ahol feltörekvő bandák játszanak, majd csütörtök indul maga a fesztivál. Mivel relatív közel lakunk, kb fél óra alatt vonattal és bicajjal, illetve melóznom is kellett azon a héten, ezért nem aludtunk kint. Hétfőn odatekertünk Roskilde vasútállomásrol a check-in epületehez, ahol kb fél óra baszakodás után meg is kaptuk a karszalagokat.

Egyetlen bandát néztem meg hétfőn, Sloa Knivar, egy malmői punk /hc bandat, akiket ekkora színpadon még nem láttam, nem mintha hatalmas lett volna. Az énekescsajt angolul nem hallottam még beszélni soha, elvégre a svéd bőven elég itt, de valami iszonyat érzéstelenül mondta el, hogy a dalok miről szóltak. Ettől függetlenül a kellemes nyári záport és a nem túl jó hangzást leszámítva, egy oké koncertet nyomtak. Ezután körbesétáltuk a kempinget, ami hétfőn is már eléggé tele volt. Sokaknak ez a nyaralás, eljönnek, isznak egy hétig és utána szétbasznak mindent, amit csak visznek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kempingszékekből is már 1- 2 nap után hatalmas kupacok vannak.



A csütörtöki napot ki kellett hagynom, mert melóztam, amikor is a Rolling Stones játszott, mint a fesztivál legnagyobb neve. Szóval a masodik napom a pénteki volt. Melóban siettem ki, hogy meg tudjam nezni a Pussy Riot előadását. Hát igazából túl sokkal okosabb nem lettem a látottakból / hallottakból. Majdnem hogy arra buzdították a közönséget, hogy cuccoljanak oroszokhoz és ott milyen jó lesz és együtt megmenthetjük a világot…haha  Kb 15 perc után feladtuk a küzdelmet és kimentünk a koncertsátorból, ami teljesen zárt volt, szóval azon szép nyári napon egy szaunával volt egyenértékű.



Ezután a Deftones jött a nagyszínpadon. Nem kicsit lepődtem meg, hogy léteznek még. Sohasem hallgattam meg őket, szóval nem is érdekelt különösebben, de az előadásuk és a hangzásuk pocsék volt. Ellentétben Rob Zombie-val, egyetlen számát sem ismerem, de legalább egy hangulatos koncertet adtak. Meg akartam még nézni egy pank (Bla’st) bandát éjjel kettőkor, de mivel melóztam is aznap, mocskosul elfáradtam és úgy voltam vele, hogy leszarom, bárki és bármilyen jó banda is volt az.



Szombat volt az első nap, amikor már időben kiértem a fesztiválra, vagyis már 2-3 körül ott süttettem magam a napon. Aznap egyetlen banda sem érdekelt, de azért jó volt, mert legalább kényelmesen körbe lehetett járni a fesztivált, megnézni a különféle rendezvényeket, sátrakat. Természetesen amikor odaértünk a falmászó falhoz 4 után 10 perccel, addigra befejezték aznapra. Igaz túl sok minden újat nem tudtak volna mutatni. Évről-évre mindig megcsodálom azokat a “szobabicikliket”, amikkel telefont lehet tölteni. Ráülsz, tekered, pofázol közben másokkal és feltöltöd azt a pár telefont, ami épp be van dugva. Szerintem nagyon okos és környezetbarát!  Ahogy egyéb más fesztiválokon, itt is volt foci és röplabda pálya, ahol egész nap nyomták a srácok. Ami viszont meglepett, hogy a skatepark, ami a fesztivál egyik sarkában van, az nem csak egy kitelepített pálya, szóval mondhatjuk azt is, hogy a fesztivál e köré épült.

Ezután lecsekkoltuk a kreatív és színházas cuccokat is. Mindenféle elbaszott installációtol kezdve inka arcfestésig. Viszont a legdurvább, hogy 3 éve, amikor először voltam kint ezen a fesztiválon, úgy voltam vele, hogy ez csak egy unalmas buli, mert az első pár nap csak a kempingezesről és ivásról szól, az utolsó 4 nap pedig a zenéről. De most végre elkezdtem felfedezni dolgokat, mint ahogy egy kis kertet, ahol organikus növényeket és zöldségeket termesztenek.

Majdnem az egész kibaszott fesztivált körbe kellett jarni, hogy megtaláljuk az egyik legkisebb szervezetet, az Anima-t. Ez egy animal rights szervezet, hasonló a PETA-hoz, csak dán kiadásban. Igaz újat nem tudtak mutatni, de pofáztunk velük egyet, ami mindig jó arra, hogy az időt elüsd valamivel. Meg kell, hogy jegyezzem, relatív nehéz dolgom volt a fesztiválon vegan kaját találnom, de azért sikerült. Kicsit drága és kis adag volt, de legalább nem haltam éhen. Viszont pozitívum, hogy a fesztivál összes kajázójának ki kell tudnia szolgálni a nagyérdeműt legalább egy vegetáriánus étellel is, amellett hogy az összes tej és a felhasznált zöldségek/gyümölcsök közül (az előírtaknak) organikusnak kell lennie.

Akkor most vissza a zenére kicsit. Volt egy dán banda a kilencvenes években. Ők adtak most egy reunion koncertet, Psyched Up Janis. Elég sokan nézték meg őket, de nekem 5 perc is elég volt. Aztán jött Manu Chao, kicsit meglepő módon, nagyon pankosan kezdtek, de aztán átváltottak arra az unalmas lötyögésre, amire számítottam. Összesen 2-3 számot ismertem, azokat vártam kicsit (hahah), és miután eljátszották, hátramentem a backstage-be, ahol találtam egy nagy babzsákot, amin aludtam egy félórát. A koncert vége után találkoztam a többiekkel megint. Egy jó nagy szünet után, ami a nagyszínpadon normális, kezdett az Arctic Monkeys. Péntek éjjel mutatott Sofie pár számot tőlük, de elég silánynak tűntek, ezért sok jóra nem számítottam. A legdurvább, hogy meg annál is szarabbak voltak. Ennyire érzéstelenül és unalmasan ritkán latni zenészeket a színpadon. A végén azt mondta, hogy ha tehetne, akkor egész éjjel játszana ott a közönségnek, mert kurva jó minden, de mindezt olyan arccal, hogy inkább arra gondolhatott, hogy mikor kapja meg a gázsiját és hagyják már elhúzni innen Dániából, mert minden szar. Eme remek előadás után hazahúztunk.



Vasárnap ismét meló után mentem ki, délután 5 körül már ott voltam megint. A szombati naphoz hasonlóan ismét nem volt semmi, ami érdekelt volna. Két bandát lattam aznap. Az egyik egy argentin akusztikus-éneklős cucc a Gloria színpadon, Perotá Chingó. Érdekes felüdülés volt a többi banda közt. Stevie Wonder koncertje alatt csak átsétáltuk hátul. Talán ezen voltak a legtöbben idén. Azt mondják kb 60-70 ezer ember elfér a nagyszínpad előtt. (csak, hogy érezzétek a súlyát). A legutolsó fellépő a nagyszínpadon Jack White volt. Életemben most hallottam róla először, és mint mondták, a White Stripes-ban játszott korábban, amit csak névről ismertem, de valószínű annyi elég is. Mindezek ellenére egy hangulatos kis bulit nyomott le. A vége után összeszedtünk pár kempingszéket és ott hagytuk a fesztivált.

A vasútállomas csurig volt, szóval alíg fértünk fel a vonatra és ahol át akartunk szállni, már nem ment az S-Train (a HÉV dán megfelelője), ezért hazasétáltunk, ugyanis az éjszakai buszra majdnem 40 percet kellett volna várnunk.

Összességében nem egy rossz fesztivál, ha lenne valami értelmes fellépő jövőre talan elmegyek rá megint, de a napijegy alapbol kb 900 dán korona, a hetijegy pedig kb 1900, amiből simán el lehet menni akár nyaralni, vagy egy másik fesztiválra, egy másik országba és már csak a költőpénz kell mellé.



Nem tudom, hogy más fesztiválokon hogyan megy, de itt a nagyobb színpadoknál sörbe lehet állni, hogy a következő (vagy épp még az azutáni) bandánál, bekerülhess előre a küzdőtérre, ugyanis az egész el van osztva 6 részre, 4 elől (sorban állos) és 2 hátul. Ez annyit jelent, hogy sokan 6-7 órán keresztül is ott várják, hogy bekerüljenek előre. Erre csak annyit tudok mondani, hogy betegek. Viszont ahogy hallottam hírét, csak az elmúlt kb 10 évben durvult el ennyire a fesztiválon az, hogy mindent szétbasznak az emberek, elvégre jólét van Dániában, szóval megtehetik. Ez a része tetszik a legkevésbé az egésznek. Érdekességképp írom (eddig mondjuk még nem láttam, valószínűleg évekkel korábban jobban ment ez), hogy a legutolsó éjszakán az emberek fel szokták gyújtani a sátraikat, ami egy viszonylag nagy tűzhöz vezet, minden tüzijáték/búcsúzó az adott évi megprobáltatásoktól.

Szóval ha egy Sziget kaliberű fesztivált (bár annál jóval drágábbat, sör kb 30 korona, kaja meg 40-50 volt) szeretnátek kipróbalni, akkor ajánlom ezt, mint egy fasza kis kiruccanást Skandináviába. Igaz ehhez egy elég nagy kupac pénzt össze kell rakni, de valamit valamiért.

author: Attila H-Szováti | 15 jul 2014

author:

H-Szováti AttilaAttila H-Szováti

Flyer:

Photos about the event »