Az idén 8.alkalommal rendezték meg a Hellfest-et. A zenei felhozatal és a tálalás minősége 100%-os volt. Ugyan nem a legolcsóbb fesztivál, mégis egy Szigetfesztiválnyi pénzből plusz útiköltség meg lehet úszni. Viszont óriási a különbség abban, hogy ezért mit kapunk. Amíg a Magyar fesztiválokon az elmúlt 20 évben egyre silányabb a felhozatal volt, ami addig süllyedt a szememben, hogy egy hét alatt 1 előadót találtam, akit érdemes volt megnézni, addig a Hellfest-en napi legalább 5 olyan banda volt ami kötelezőszámomra.



Délelőtt fél 11-kor kezdődnek a koncertek két nagyszínpadon, amiből kettőis van közvetlenül egymás mellett, hogy az átállással ne kelljen időt veszíteni. Ahogy véget ért az egyik, kis lélegzetvétel után már túrja is a következőbanda. Hat színpadon folyt a metál hajnal 2-3 ig: Szóval unatkozni nem volt idő. Két nagyszínpad (Meinstage 1 és 2) mellett az Oltár és a Templom (The Altar,The Temple) elnevezésűdeath- és blackmetal színpad vonultatta fel kedvenceink tömkelegét. A Völgy (The Walley) színpad, ami a stoner-ek paradicsoma a pokolban, itt is a ma élőlegnagyobbak váltogatták egymást hajnalig. Végül, de nem utolsósorban a Háborús Övezet(The Warzone) a HC rajongóknak kínált egész napos elfoglaltságot.



Természetesen a közönség egyáltalán nem ennyire beskatulyázható, hiszen nyitott arcok, és érdeklődéssel látogatták az összes színpadot. A korosztályok is szép spektrumban vonult fel, a 5-6 éves gyerkőcöktől kezdve akik zsírúj Hellfest pólóban feszítenek a büszke szülök oldalán, egészen a Burzum pólós öregasszonyig mindenkivel találkozhatunk. Attól függetlenül, hogy az idei fesztivált több mint 150.000 ember látogatta (teltház is volt) mégis családiasnak mondanám a hangulatot. Persze ez alkati dolog,  én például mindenkivel megtalálom a közös hangsúlyt gyatra angoltudásom ellenére.



A családias lírát emelte a dizájn is. Minden rozsdás vasból, konténerekből épült fel, nagyon igényes megmunkálással. „Elázott”pillanatunkban MadMax-eztük is. A látványt fokozta, hogy minden, ami tűznek felületet adhat, estére lángba is borul. Égnek a mearch-ök, égnek a piás pultok, és a külön díszlet elemei. A fesztiválon rengeteg szobor volt szétszórva, installációk, kiegészítők. Egész komoly alkotások, nem mint a magyar fesztiválokon megszokott undorítódíszlet (inkább reklám)..(Tisztelet minden kivételnek). Folyamatosan belecsöppenhetünk performansz előadásokba is, például mexikói bőrmaszkos szadó-mazófestőversenyek, vagy tűzakrobaták lélegzetelállítóműsorai.



A gördeszkás park, ami természetesen tankokból, rozsdás autókból állt nagyon profin volt összerakva, és a deszkások is tetőtalpig rockerek (festett arcok, pentagrammok). Na de mint minden fesztivál, nem csak a zenekarokról szól (bár itt tényleg nagyon feszes a napirend) hanem a bulizásról a cimborázásról is. Amit mi nagyon könnyen megoldottunk, ugyanis egy díszletnek szánt garázspultot belaktunk, és nem is nagyon kellett keresni új barátokat, jöttek maguktól.



Mivel nulladik nap kidobtuk a sátrat az elsőkukába, mert útban volt, ez a kis rozsdás garázspult lett 3 napig az otthonunk (persze csak hajnal 3-ig, mert akkor mindenkit kitessékeltek a kempingrészbe, aludni).  Itt volt az összes cuccunk, természetesen értékeket leszámítva, itt öltözködtünk, ettünk ittunk, és folyamatosan buliztunk. Sok új embert ismertünk meg elsősorban két magyar cimbit szedtünk össze (Vivient és Lacit), de rajtuk kívül megismertünk szervezőket, díszleteseket, zenészeket de régi nagy halak is benéztek hozzánk egy koccintásra. Például a Therapy zenekar, vagy példaképem Billy Milano (S.O.D. - M.O.D.). Persze kialakult a visszajáró“vendégkör”is. Folyt a tömény rendesen, ahogy illik ilyenkor.



A lineup-ról szándékosan nem beszélnék, mindenki megnézheti a hivatalos oldalán kik voltak az idei menüben(érdemes). A számomra kiemelkedőkoncikat azért megemlíteném: M.O.D., Crowbar, Carcass, Unida, Monster Magnet, Spirit Caravan, Black Sabbath, Bruthal Thruth,Pro-Pain. A hálás közönség mindig jelen volt, teljes mellbedobással, teljesen mindegy, hogy a kedvencük délelőtt vagy hajnalban lépett fel. Mindegyik színpadon úgy szólt a zene, mint az állat, a hangulatot pogozás, beugrálás és izmokat nem kímélőcsipegetés egészítette ki. Itt kell megemlítenem a rendezőket, akik értünk és nem ellenünk voltak, respect nekik. Rocker az összes és élvezi a munkáját. Természetesen kajás pultok, pólóboltok, tetoválószalon, gördeszka pálya is volt, azoknak, akiket ez érdekelt.



A végeláthatatlan méretűkemping volt reggelig diszkóval, ahol a grind-tól a sláger szarokig mindent megtalálhattak az alvajárók. A zuhanyzás és egyéb luxus lehetőségekről nem tudok nyilatkozni, mert minket nem érintett (várni biztos kell). Ami nem elhanyagolható, mint minden nyugati fesztiválnál, hogy a kemping területére be lehet vinni a piát-kaját. Egy nagy boltban, diszkont áron betárazhatott az ember. Természetesen Hellfest-es sörök és borok mellett bármit meg lehet venni. Szóval jól kiszámolt költséggel, egy átlag magyarnak is elérhető.



Bár megtanultuk, hogy szórakozásunkat nem lehet az előadókra bízni csak magunkra és társainkra, itt a zenekarok is maximális mértékben kiveszik részüket abból hogy tökéletesen érezzük magunkat.

Persze vannak még nagyon jó metálfesztek... de kétségtelen dobogós a Hellfest. Jövőre találkozunk ott, is …