Azért ha időm és pénzem engedi, szívesen bevállalok idehaza is bármilyen, zeneileg akár kicsit is közelebb álló fesztivált. Ezért Tityvel úgy gondoltuk, régi szép emlékekkel felvértezve idén ismét benézünk Tokajba, maradjunk hát három napig. Ha már ketten vagyunk, jobban megéri autókázni, megszoktuk a luxust, heti rutin gyanánt ismét tele pakoltuk a csomagtartót.



Csütörtök délután 2-re terveztük a leérkezést. Sebicsaláddal Miskolc után Gesztelyen a kiskocsmába találkoztunk pontban fél 1-kor, innen menjünk karavánba, amúgy is közös kempingezést terveztünk.

A fesztivál bejáratához érkezvén, a jegyeink átvételét követően megpróbáltuk a nagyszínpad mögötti sajtós kempinget parkolni. Sajnos itt a portások akkora tahók voltak, hogy inkább átálltunk a Tiszavirág kempingbe, ahol remek területet találtunk: a wc-zuhanyzó 50 méter, a kocsma 80 méteren belül. Gond egy száll se, gyors sátortábor építés, majd irány a 3 napos hangulat.

Szomorú igazság de zeneileg egyik magyar fesztivál sem tud elkápráztatni, egyszerűen unom a sémát, miszerint meg kell hívni a hazai populár zene képviselőit A-Z-ig, de akár 1-9-ig is (30Y). amit megértek, mert erre van igény, ezzel lehet becsalogatni sok embert. Az már nem lényeg, hogy ezzel keveredik a nép  és akkor a partisátort meg se említsem. Konkrétan nem a Hegyaljára értem, alapon az egész magyar szervezői felfogásra. Bár érthető, hogy  egy szűkebb zenei vonal “megszólaltatását” fesztivál formájában elég nehézkes lehet leszervezni (sok neves metál, hardcore zenekart besűríteni 4 napba)  amiből aztán hasznot is kovácsolni… nem könnyű feladat.  De évek óta látom, hogy ez külföldön gyönyörűen működik. Viszont nem vagyok fesztivál szervező, könnyen jár a kezem :)

Igazából ez – és az utóbbi években Rockmaraton – az a magyar fesztivál, amely zeneileg talán a legközelebb áll hozzám. Szerepelt a listán pár nagy név, amiért érdemes volt benézni esténként, viszont napközben remekül lehetett mulatni az időt Tokaj belvárosában, mindenhol fesztiválozókkal tömött kocsmák. Ez egy nagyon nagy ütőkártyája a bulinak. Tanárúrék lejöttek szintén 3 napra, de egy percet se voltak a fesztivál területén, mégis jól érezték magukat, lehet csak a Penguincore miatt, amit ugye megérdemlünk:

http://www.youtube.com/watch?v=Ek8yL4N7Y2k

Szépen hátunkra vettük a számítógép hangfalakat és az mp3 lejátszókat, majd kerestünk egy nyugodtabb kocsmát, ahol még áramot is adnak ajándékba. Ígyhát egy domboldalba vájt pince kiülős részén, a nagy fenyőfák árnyékában beindult a magnómetál. A szomszéd asztalnál ülők ugyanúgy élvezték a muzsikát mint mi, csak a pultoslány csőrét bökte valamiért. Ennek ellenére hagyta, hadd szóljon, mivel majdnem folyamatosan mentünk a liter száraz fehérért. Ám mikor ráadás 2 db műanyag poharat kértünk a borhoz, szóvá tette, hogy ez neki 5 ft / db. Nagy kegyesen dobtam a pultra egy huszat és megkértem, hogy tartsd meg az aprót te mocskos állat. Aztán nevetés közepette visszaültünk magnózni.

Volt mikor szívesen benéztünk volna napközben is a fesztiválra, de a nagy meleg és a kinti olcsóbb borok hatására, inkább a kocsmában hűsölést választottuk. Esténként azért besétáltunk pár koncertre, napi átlag 2 zenekar volt a listámon. Vesézés értelmetlen, de pár szót hagyjunk az utókornak:

- Vérszegényen kiégett Ektomorf, számomra már halott. Bár nem bánnám, ha feltámadna poraiból és újra adná magát a színpadon. Hajrá Zotya.

- Megfáradt, enyhén gyengén szóló Suicide Silence. Valamiért nem tépte le a hajamat.

- Szintén kifulladt Enter Shikari, akiktől a Rock Im Parkos fellépésük után nagy színpadi rosszalkodást vártam. Ehelyett egy gyenge produktumot toltak az arcunkba.

- Aránylag tűrhető Anima Sound System, ahol a tagok rendszeresen cserélődnek. Priger úr lánya jól énekelte a régi nótákat, de ez sem a régi.

- Jó fénytechnikával megáldott Biohazard, ami sose volt a kedvencem, most se fokozta a jókedvemet.

- Élvezhető Brains, akik talán még mindig keresik a saját stílusukat szerencsére jó irányba,  Pendulum érzés.

- Esőáztatta Hatebreed, aminek az elejét le is késtük, mivel emiatt nem akartunk szétázni, megfagyni. Ellenben elég jól döngölték a színpadot és a népet. Igaz nem okoztak maradandó károsodást az emlékeimben, de jár a pont.

- Megtelt partisátorban üvöltő Pendulum DJ Set, ahol lenyomták a kedvenc számaimat. Tisztába vagyok a matiné hamisságával, sose vagyok híve a félplayback hülyítéseknek, de nekik ott és akkor jól állt, a közönség élvezte. Így, hogy kb. 3 méterre álltunk a pulttól, nekünk se volt semmivel gondunk:)

-Kis közönség előtt nagyszínpadon rendesen megszólaló Stereo Mc’s. Tityék folyamatosan táncoltak, el lehetett férni, jó számokat dobáltak a nézőkre.



Lehet néhány – hozzám zeneileg közelebb álló – zenekarral szemben nagyon kritikus és lehangoló véleménnyel vagyok. Ez talán betudható annak, hogy sűrűbben látom őket, nagyobbak az elvárásaim, magasabbra tették a lécet, de azt is tudom, hogy nem lehet összehasonlítani mondjuk egy With Full Force előadással. Ennek ellenére számomra keményen érződött a munka bűzével átitatott fáradtság.

Végezetül meg kell említenem egy nagyon idegesítő dolgot: repohár (vagy mi): Az ember kikéri az italt, amihez felszámolták a műanyag pohár betéti díját, azaz 200 ft-ot. Ha kérsz egy új italt, beadhatod az üreset, kapod a telit, csak az ital árát kellett fizetni. Ezidáig működött is a dolog. Viszont mikor nap végén szerettük volna visszaváltani a megmaradt 3-4 poharunkat (amiért fizettünk) a pultosok egyszerűen leráztak minket, hogy nem vehetik vissza, vagy mert nincs pénz a kasszában vagy mert a másik pultnál kell próbálkoznunk. Undorító dolognak tartom, hogy kötelező megvásárolnom a poharat, majd ugyanott nem adják vissza az értékét. Kicsinyes és szánlamas. Mondanom se kell, külföldön évek óta zökkenőmentesen műküdik. Itt miért nem? Végül - bár megszenvedtünk vele - sikerült beválltani, majdnem könyörögnünk kellett.

Összességében Hegyalja számomra még mindig az egyik legjobb magyar fesztivál, ahol sok régi ismerőssel találkozhattunk. Már csak a bor lenne olcsóbb a fesztivál területén, hamár egyszer borvidéken van a buli:)