FeZen - 2012
HungarySzékesfehérvár/MÁV Pálya
Fezen 15. születésnapját ünneplő fesztivál, számomra bivalyerős programot hozott össze. Mikor megláttam a Machine Head és Kreator nevét tudtam hogy nekem ez a nyár legjobb bulija lesz!


Beatrice! Nagy Feró és bandájával kezdődött nekünk az első nap. Sajnos itt a rosszabbik formáját mutatta, lehet hogy az volt a baj, hogy matinéidőben voltak, de annyi biztos hogy főszereplőnk Feró nagyon nem volt hangilag sem, nem jött át a hangulat a színpadról. Pedig tudnak ők nagy bulit csinálni.

Rómeó Vérzik: Átmentünk hát Fezen klubba, belecsöppentünk egy igazi rock'roll' buliba! Megadta azt, ami kell egy önfeledt bulihoz: igazi dögös vérprofi és szívből jövő zene ez, egyből elkapott az érzés. Szép számú közönség is vette egyből ami a színpadról lejött, na valahogy így kezdődik egy fesztivál!

Sajnáltam őket otthagyni, de mentem egy nagy legendára a Lordra. Na ők aztán nem tudnak hibázni, és végre a hangtechnika is megtámogatta őket! Ők is tudják mert ezt a zenét szívből és közönségnek játsszák már 40 éve, hihetlen! Minden bulijukon jól érzem magam, akárhányszor látom, ők a magyar rockzene egy élő szelete, és remélem van még bennük sok év. Igazi best of program, semmi görcsölés csak árad belőlük a zene te meg csak állsz vigyorogsz, énekelsz, tombolsz, ilyen egyszerű.



Aztán jött a Testament, ami miatt rengetegen eljöttek (a Machine Headdel egyetemben), ezen a napon voltunk talán legtöbben. Eljött hát az idő, én is kiváncsian vártam őket mert itt aztán van rutin, tehetség, kiváló gitárosok, és igen a kedvenc stílusom: Thrash metál! Az elején le kell szögeznem őket aznap nem támogatta a technika ördöge. Az első számok gyakorlatilag olyan rosszul szóltak, hogy élvezhetetlen volt, a gitárokból szinte semmit nem hallottunk, csak a dob, a mélyek jöttek túltorzítva, és az ének de legalább jól, pár szám után javult valamit a helyzet, de ahol én álltam ennyiben is maradt hogy kicsit jobban szóltak a gitárok.

De azért jöjjenek a pozitívumok: kaptunk egy tökös thrash bulit irgalmatlan lendülettel, bár néhol nekem kicsit lenyomjuk a bulit nektek aztán megyünk érzésem volt, Sajnos zseniális gitárszólókat csak nagy odafigyeléssel hallottuk pedig itt aztán vannak gitárrészek mindent összevetve azért megvolt a thrash érzet amit szeretek, a hangzást megszoktuk azt jó lett. De aztán technika ördöge nehogy elfelejtsük csak elment az áram a koncerten, ahogy hallom kis hazánkban ez a Testamentnél már nem az első eset, sőt általában valami mindig történik, de sebaj ők is vigyorogtak rajta már, és nyomták tovább! Bajokat leszámítva hozták amit vártunk tőlük.

Machine Head: 1997 óta ismerem a bandát, azóta nagy kedvenc! Sosem sikerült élőben eddig látnom őket, mondanom sem kell mennyire vártam őket. Az első számtól ahogy berobbantak a színpadra iszonyatosan hatalmas energiát szabadítottak ránk, és elszabadult a pokol egyből a közönségben, működött az energiaáramlás. A fotósárokban sokszor már csak bólogattam, üvöltöttem a szövegeket, nem voltam vele egyedül, rabul ejtett ez az energiabomba. Robb egy igazi állat frontember, és végtelenül szimpatikusan vezényli le a bulit, beszél a közönséghez, néha még kicsit sokat is, de itt látszik hogy ez a buli nekünk van! Már a harmadik számnál éreztem ez a buli extázis lesz. Már nem érdekel már csak zene az pedig sodor magával, ugrálsz rázod a fejed, megőrülsz ennyi.

Még a kevésbé kedvelt lemezek számai is nagyon jók voltak élőben, az utóbbi két lemez nótái pedig most már teljesen beépültek a klasszikus első két lemez bombái közé, ezek az új szerzemények a változatosságaival és durvulásaival nagyot nyomnak a bulin. A végére pedig megjöttek az igazi old school tételek itt már eltűnt a valóság a közönség egy forrongó massza lett, felrobbant és járta az ösztönök ősrégi táncát! A koncert végén Robb kijött és a gyermeki örömöt látni rajta, hogy ő is mennyire élvezte, szabályosan indiánszökdelés-szerűen ugrált le a színpadról!

Sabaton: tagcsere után újult erővel a svéd legénység, színpadkép hátul svéd zászló igen jól nézett ki, az új tagok is igen jól nyomták a témát bár nekem a dobos fazonja nem ide illő. Jók voltak, csak a Machine Head után már nehéz valamit is teljesen élvezni, szép számú közönség jött össze, és ment is a buli rendesen mentek is a slágerek rendesen, Joakim hozta magát, iszonyatos erős hangja, és viszi hátán a bulit. Ismét nagyon jó koncertet adtak.

Watch My Dying: Fezen klub, egy évben egyszer el tudom kapni őket élőben, a hazai zenei élet egyik színfoltja nekem az ő zenéjük, szeretem az extrém metált amit csinálnak ha elkap a zenéjük nem igen tudsz ellenállni, magával ragad, és szétrázod a fejed. Sajnos sokat késtek, dobproblémáik voltak, így csak keveset láttam belőlük, kár mert nagyon jók voltak.

Pokolgép: Kukovecz Gáborék akárhol akármikor, de őrületes bulit tudnak csinálni. Bár nekem azért hiányzott egy kis hangerő, de így is jó volt. Megkaptuk a nagy slágereket, Attila hangja nagyon jó, sőt egy két számot még jobban is énekel mint eddig. A banda egy év alatt nagyon összeért, Marci dobjátéka is sokkal jobb lett, erősebb. A koncerten végig érződött, hogy jó a hangulat a bandában, és ez le is jön a közönségbe. Köszönjük, ismét egy jó buli volt. Várjuk az új lemezt.



Road: a mai nap buli rock'n'roll-ja. Szerettem mindig is őket, de a tavalyi évben valahogy egyik bulijuk sem fogott meg, de ez itt most újra az egymásratalálás ideje, nagyon jó hangzással megtámogatott buli lett. A szó szoros értelmében, mindenki táncolt vagy hajat rázott, azt hiszem a Road újra megtalálta magát a régi számok valahogy sokkal jobban ütnek élőben, és most itt azokat kaptuk, inkább pár új számot csak az utolsó lemezről, pont jó arányban a közönség is szép számmal megjelent ez kell egy bulihoz, a hangulatot egy nagyon jó házibulihoz tudnám hasonlítani!

Ezután fesztiválos mászkálás következett, mert valljuk be az esti fő-fő általam legjobban várt Kreator előtt az Edda nekem valahogy nem hiányzott. Átmentem hát Akelára. Hívjuk Katona főnök és bandájának, mert ugye ez ma már így van. Hatalmas tömeg gyűlt össze a Fezen klubban, egy kis Akelás bugyor a pokolban. Főnök az Főnök, ugye szokásos átkötőszövegek, első számok farkasjelmezben, az egész zenekar meg kell hagyni, ezek a fiatal zenész srácok nagyon pontosan és keményen játsszák a számokat, azt vettem észre engem is elkapott a régi Akela-feeling és éneklem a számokat. Jó kis bulit nyomtak.

Aztán ugye késések okán nem tudtam a végéig maradni, mert száguldottam a nagyszínpadhoz mert jött a Kreator, ami színpadképet ide felépítettek, én csak ámultam a látványon a lemez borítóképe az egész színpadon végig koponyák sejtelmes megvilágításban itt már tudtam, nekem ez lesz a csúcs. Jöttek, láttak, és győztek. Az első számnál végem volt. Jól is szólt minden arányos nagyon eltalálva, egy kis hangerő még jöhetett volna. De amit ez a banda tud az maga a thrash és ennyi az energia, agresszió amit elszabadítanak az csak a legjobbak sajátja és bizony ők ezt tudják. Mille az egyik legszuggesztívebb frontember a mezőnyben, ahogy hergeli a közönséget és önmagát a konferálásaiban az magával ragadó, számokat végig acsarkodva ordítja, elképesztő ahogy magával ragad a zene, áh borzongás. Nekem az ötödik számnál People Of Lie-nál eltűnt a valóság, innen már átszellemülten a zene részévé váltam. A nagybetűs extázis, nem tudom mi van körülöttem csak zene van. Az új lemezről két számot játszottak, a többi best of. Ügyesen felépített íve volt a műsornak. Azért a Terrorzone nekem is meglepetés volt, hú de jó volt hallani. A végére maradtak a kötelező záró számok, és előkerült a gyűlölet zászlaja is eszement jól nézett ki, és ugye ebből tudjuk melyik szám jött, a végére még egy lapáttal megjöttek az ős slágerek Thrash a köbön...Oh Yeee. Letaroltak minket, nem hittem volna a Machine Head-es bulit túl lehet szárnyalni, de nekik sikerült, ők nekem mára már a koncert etalon Tharsh metál együttes , ezt nem lehet szavakkal leírni, egyszerűen tökéletes brutális elemi erejű zene :) Nekem ez volt a Fezen legjobb koncertje. Nov. 22.-én újra megyek egy bivaly erős turnéval jönnek, aki szereti őke,t annak kötelező :)

A kísérletnek nincs vége...

Moby Dick: a Kreator után pedig rohanás át a Media színpadra, a hazai thrash királyaira! Tegnapi napon a Sabaton nem tudott megmozgatni, mai napon a Moby Dick rácáfolt, olyan bulit nyomtak, méltó folytatása volt a Metál mennyországnak a Kreator után. Nagyon jó hangzást kaptak a 30 éves szülinapi buli programját kaptuk kicsit rövidítve, volt itt minden ami szem- és fülnek ingere. Smici és Göbl Gabi húzta a hátán a bulit, Hoffer Péter más elfoglaltsága miatt nem volt itt, a Bloody Roots-os dobos helyettesítette profin. Ez a két koncert az este folyamán feltette a koronát erre a napra!

Nevergreen: gótikus magyarországi zászlóvivői egy nagyon súlyosra sikerült idei albummal a hátuk mögött még mindig tudnak újat hozni meg persze ne feledjük az énekesnőt Tina személyében, aki nagy húzás már több éve Macuráéktól, egyrészt a hangja lebilincselő, arról nem is beszélve hogy színpadi megjelenése egy gótikus szépség! Ők is nagyon jó hangzást kaptak, meg verőfényes napsütést, ez a zene inkább éjsötétbe való. Nagyon jók voltak ma is, pár számnál a meleg ellenére is libabőrös lettem újfent. Ügyesen válogattak a régi és új számok közül bár nekem még pár régi jól esett volna, de rövid volt az idő. A végén pedig jött az Amok, kötelező darab. Nevergreen Mindörökké.

Prosecturába is beletekintettünk a Fezen klubban, hozták a szokásos formát, tehát megint jó bulit csináltak, Imre Norbin nem fog az idő, belül ő már sosem nő fel és ez nem baj. Sok új számot játszottak amiket én már nem ismerek, de persze voltak a régebbi általabb ismert nóták, jó kis szórakozás volt. Vissza a nagyszínpadra.

Korpiklaani: régen szerettem őket, de igen elmentek ebbe az ihaj-csuhaj irányba és dögunalmas lemezeket adtak ki. De bulikat jókat még mindig tudnak csinálni. Itt is ez történt, bár az elején sajnos siralmasan szóltak, utána csak beindult a buli, és itt a hangsúly a bulin van, mert volt show is, meg hülyéskedés, mert zeneileg legyünk őszinték ez nem az amit szerettem! De marháskodás az volt, színpadon kergetőzés, közönségbe beugrálás, és ilyesmi, a közönség is bulizott, táncoltak, marháskodtak az emberek, hát igen ez erről szól, és ez ebben a perspektívában tökéletes. Az ember a Beer-re, Vodkára, Tequilára persze hogy ropja. Bulinak hatalmas volt.

Sepultura: Brazil thrash! Én szeretem Derrickkel ezt a zenekart, nagyon karizmatikus egyéniség, jó hangja viszi a hátán a bulit a számomra gitárzseni Andreas Kisserrel együtt! Az új dobosról nem is beszélve, ahogy Andreas mondta „Monster” bizony az ahogy dobol. Sepultura egy végtelenül jó koncertet adott,aki ott  volt végig élvezte, nagyon jól keverték a klasszikus felállás számait az újkorszakosokkal, és bizony ebben az új érában is születtek jó számok. Igazi brazilos thrash metál show volt én élveztem az elejétől a végéig, a legvégén pedig jöttek a régi gigaslágerek, itt egy össznépi tombolás vette kezdetét. Az új felállású Sepultura legjobb koncertjét láttam!



Ossian: Fesztivál utolsó fellépője a nagyszínpadon. Egy igazi heavy metál buli zárásként, méltó befejezése ennek a rendezvénynek. Az Ossian igazi vérprofi best of műsort tartogatott nekünk erre az estére, hangzás tökéletes, és nagyon jó fényeket is kaptak hozzá. A régi számokat részesítették előnyben, pár már ugyanolyan klasszikusnak számító újkori dallal, és pár az új lemezről. A hangulat kitűnő, a közönség együtt énekli minden szám minden sorát, tökéletes gépezet, még a gitárszólókat is éneklik az emberek, igazi heavy metál buli!Endre hangja pár számnál megcsuklik de ennyi belefér, mert ő viszi a hátán a showt, és itt említeném meg a gitáros párost akik nemzetközi szinten is simán hozzák a szintet! Éjfélkor stílszerűen megkapjuk az Éjféli lányt, aztán már csak slágerszámok és végén megszokott dal soraival búcsúzunk: Mire újra megvirrad.Ennek a számnak a dallamát és szövegét szövegét dúdolgatva indulunk haza..

Nyugodtan kijelenthetem, a legjobb Fezenem volt. Igazi születésnapi buli! Jövőre ha így fejlődik, még jobb lesz.
author: Kornél Németh | 29 aug 2012

author:

Németh KornélKornél Németh

Flyer:

Photos about the event »