Rancid, G.B.H., Rat City Riot
Austria Wien/Aréna
Mikor megláttam a honlapon, hogy a zenekar 20. születésnapja alkalmából „all over the world” turnét terveznek a srácok, úgy éreztem végre eljött az igazság pillanata, és ha az USA-ba nem is akarnak beengedni, mégis sikerül eljutnom egy Rancid koncertre.


Sokáig kellett várni, míg az angliai és Belga időpontok mellett feltűnt a bécsi. Örömöm határtalan volt, szinte nálam a gangon zenélnek a srácok.:) Húsvét szent ünnepén meg is vásároltam a jegyeket, gondolván lazán teltházas lesz a buli. (félelmem beigazolódott, viszonylag hamar elfogytak a jegyek) Mikor a vendégzenekarok listája is letisztázódott, hatalmas örömmel olvastam, hogy a számomra ismeretlen Rock City Riot mellett a szintén nagy kedvenc, G.B.H is fellép. „I heard G.B.H I made a decision: punk rock is my releigion”.

A rendelkezésre álló idő és feltüzelt hangulat egyáltalán nem indokolta, hogy a koncertet megelőző szerda késő délután még fogalmam sem volt, hogyan is jutok el Bécsbe. Szerencsére leendő útitársam igencsak utánajárt a dolgoknak, így estére a kezemben volt a retúrjegyem Győrből Bécsbe. Másnap reggel nem bírtam magammal és kicsit korábban útra is keltem Győr felé. Ott megebédeltem és vártam a havert, hogy folytassuk utunkat Bécsbe, pár doboz sörrel felfegyverkezve. Az út alatt már találkoztunk egy maroknyi igencsak bátor csapattal, akik szintén elindultak a koncertre, de jegy, nyelvtudás és euró nélkül. A nagyobb sokkot azonban az időjárás szolgáltatta, mikor megérkeztünk a sud-bahnhofra, olyan zápor fogadott, ami nem is cseppekből állt, szinte egyöntetű folyadéktömeg zúdult a városra. A szabadtéri koncert lehetősége kezdett komoly veszélyek elé nézni, az Arena fedett terme viszont meglehetősen kicsinek rémlett a teltházas szabadtéri kapacitáshoz képest. Nincs mit tenni, amint kissé enyhült, irány az Arena, majd meglátjuk mi lesz.

Mire kiszálltunk a metróból, az esőfelhők szépen oszlásnak indultak, csak a pocsolyák tanúskodtak az iménti hatalmas viharról. Az Arenahoz érve a bejárat előtt egy igen tekintélyes sort láttunk tekeregni, amitől megijedve egyből az ideiglenesen oda állított sörös bódéhoz léptem és szereztem pár hideg sört. Mire ezzel végeztem, a sornak nyoma veszett. Nem kezdtem el értetlenkedni, inkább kiváltottam a passomat, kicsit barátkoztam az igencsak szép számban megjelenő Magyarokkal, ismerősökkel, majd irány a bejárat, nem kellene lemaradni egy percről sem. Amint beértünk, irány a mearch-ös pult, kell egy fizikailag is létező emlék! Hatalmas tolongás, nem túl nagy választék, kedves kiszolgálás, megfizethető árak. Egy póló gyorsan landolt is a hátizsákban, nehogy eligyam a pénzt estére.

Első terv kipipálva, gyorsan szereztünk egy újabb sört majd irány a színpad, felcsendültek az első akkordok. Nem túl nagy hely az Arena, de a szabadtéri részén férnek azért. A színpad előtt a dühöngő rész, ami le volt fedve gumilapokkal, közülük azonban szépen csaptak fel a sáros gejzírek amint valaki dobbantott egyet, a délutáni vízözön hatása ugyebár. Ez mögött egy enyhén emelkedő domb húzódott a keverőig, ami jó rálátást biztosított az eseményekre. Két oldalt lelátókról lehetett nézni az eseményeket, a közönségjobbra a mentőalakulat is szépen felvonult, de tudomásom szerint csak annyi dolguk akadt, hogy élvezzék a hangversenyt.

A Rock City Riot próbálta felrázni a közönséget, de csak páran lézengtek még csak a színpad előtt, pedig egy tempós, kellemes muzsikát játszottak, hangolódásnak éppen ideális :). Nem húzták sokáig, az egyre nagyobb sorban újabb sör beszerzése volt az aktuális project, majd gyorsan vissza az egyre gyarapodó tömegbe, hiszen a G.B.H-s molinó már a helyén :). Nem egészen másfél héttel korábban volt szerencsém látni a zenekart a pécsi Rockmaratonon, de így is nagy élményt nyújtottak a kiapadhatatlan erőtartalékokkal rendelkező öregek és őserővel tolták az old school brit punkot. A műsor a Pécsen hallott, de most talán jobban ütött a sátor nélküli színpadon az éppen lenyugvó nap félhomályában. A szokásos slágerek, XY-ról még a kötelező bőrdzseki is lekerült a koncert hevében. Nagyon jó kis buli volt, végig gyorsan, feszesen, ahogy azt megszokhattuk.

Közben szépen besötétedett és újra a sörszerzés lett a fő cél a várva várt koncert előtt. Úgy tűnt nem csak mi gondoltuk így, a sor elég kilátástalannak tűnt. Nem baj, ha kezdenek, majd otthagyom a pultot, iszom utána. A sors kegyes volt, meglepően hamar sikerült italhoz jutni, majd vissza a jól bevált domboldalra. Eddigre úgy nézett ki mindenki beért akinek volt jegye, jócskán tele lett a rendelkezésre álló tér. A srácok megjelentek a deszkákon és belecsaptak. A közönség egy emberként üdvözölte a zenekart, akik hozták a várt élményt. Szép tiszta hangzás, jól ismert dalok. Nem sok sallang a számok között, inkább zenélés. Tim rohangált a legtöbbet (első látásra kissé ijesztőnek tűnt a kopasz, szakállas punk), látszott a fiúkon, hogy a közönségnek zenélnek. Azt hiszem, jellemzi a hangulatot, mikor a dobos a szerkójára mászva üvölt és püföli a bőröket. Punkoktól kissé szokatlan módon –bár a hangzás minőségét biztosan pozitívan érintő- gyakori gitárcserék, mikrofon igazgatások segítették a zenekart. Ennek ellenére nem tűnt mesterkéltnek, hiteltelennek, nagyon is értékelhető volt a buli. Soksok sláger, fel sem tűnt, hogy elhangzott annyi nóta, amivel gyakorlatilag véget is ért a koncert. Szerencsére nem csak a közönség, de a zenekar sem gondolta így, és (a nem kis elégedetlenkedés és noszogatás a közönség részéről) hamarosan újra a színpadon voltak. Néhány nóta után úgy este tizenegy körül végleg levonultak, majd lassan a közönség is belenyugodott.

A tömeg lassan kezdett el oszlani, a helyiek szépen indulgattak, akik autóval érkeztek Magyarországról összeszedték egymást, a sofőröket, majd egy már bőven használható mennyiségű ember maradt. Mivel az első vonathoz még bőven volt időnk, egy teremben foglaltuk el magunkat. Stílusosn elsősorban Rancid szólt, a még ébren lévők, vonatra várakozók ott múlatták az időt. Kedves volt a helytől, hogy nem dobtak az utcára. Mivel sajnos azt előre látható módon a pénzünket elittuk, leginkább már csak a várakozás jutott osztályrészül, de cseppet sem búslakodtuk ez miatt, élesen élt még bennünk a koncertélmény!

Érzésre úgy tűnt, a közönség közel fele jöhetett Magyarországról. Kissé értetlenül beszéltünk erről, miért nem lehetett hozzánk is leszervezni a turné egy állomását, bár ez szemmel láthatóan túl sok embert azért nem zavart.

Összességében egy remek bulit kaptunk, örülök, hogy a Rancid is úgy érezte, van még hely Európában Anglián kívül is, ahol szeretik és értékelik a jófajta muzsikát.
author: Árpád Gráfik | 02 aug 2012

author:

Gráfik ÁrpádÁrpád Gráfik

Flyer:

Random Photos - 2018