Obscene Extreme festival - 2010
Czech Republic Trutnov/Battlefield
Külföldi fesztiválon lenni jó… német útjainkat többször keresztezte a „remek” cseh autópálya. Ebből kiindulva biztosak voltunk benne, hogy ha már az útjaik szarok, talán fesztiváljaik fordítottan arányosan annál jobbak. Nem csalódtunk!


Mivel nem jó szórakozni a színekkel, betaláltuk a cseh – lengyel határ melletti Trutnov városka szélén megrendezett Obscene Extreme grindcore fesztviált. A távolság nem kevés, már megszokott volt egy napra, kb 700 km-rel számolhattunk, ami remek időtöltésnek számít a légkondimentes Nissan Micrába 40 fok melegben. Az indulással sem érdemes kapkodni, reggel 9-kor Cegléden megbeszélt randevú Tanárúrral, akinek annyira mehetnéke volt már, hogy 08:45-kor a ház előtt toporgott. Ne is variáljunk, induljunk!

Utazás:
Mivel senkit se találtunk eme remek túrára, édes kettesben vágtunk neki. Útba esett egy budafoki pincészet, 30 liter fehérbor feltankolva. Okosan annyira felkészültem a bulira, hogy a karton ásványvizeket elfelejtettem bepakolni, ezért Hegyeshalomba bolt, ahova pont ebédidőben érkeztünk, majd kiugrottunk a vasútállomásra, ahol sikerült mindent beszerezni. Kis pihenő során sikerült ráébrednem: a fotógépemet is otthon felejtettem. Szomorú érzés fogott el. Végre egy nyugis út (ahol nem én vezetek) és kis fesztivál, ahol jó fotókat lehetne készíteni. Ezt buktam.

A határig húztuk a szlovák és cseh autópálya matrica vásárlást, ahol vagy 16 euróba (átszámolva 4.500 ft) vagy forintba fizetve 6100-ba kerül. Remekül váltják: ha kishazánk pénznemét választjuk, kb 375 ft-ért vettük volna az eurót. (az utolsó autópályás benzinkúton kb 5.000 ft összesen, tehát megéri a határon venni, csak a szlovák részen lehet kapni)  Ezek után tényleg semmi se tarthat vissza a fesztiválig.

Szép útvonaltervet nyomtattam. Nagyon nem lehet elrontani alapon vittem egy európa térképet, amin a nagy lényeg rajta van, a kisebb csattanók lemaradtak. Brno utáni 141-es számú kihajtó lett volna a miénk, ami természetesen le volt zárva, menj amerre látsz alapon továbbgurulás. Következő kiugrón lehajtás, csak hát ez nem volt a tervben, maradt a gps-re hallgatás (nem szeretem, de most jól jött). Keveredés a szép fenyőfás erdők közt. Szembejövő forgalom gyér viszont annál agresszívabb. 10 autóból talán ha 2 húzódott le. Ha mi nem megyünk le az útról, lehet a bal visszapillantó tükör bánja. Bunkó csehek:)

Aztán persze a benzinünk se örökéletű, fogyóban volt szegény. Kutat meg már 10 perce elhagytuk, majd lesz valahol alapon. Hát a dimbes-dombos részeken nem valószínű, így hát délután 3 körül az első utunkba szaladó Bohdalov nevű kisvárosban Mr. GPS-szel kerestettünk egy töltőállomást. Szépen elvezényelt egy csodaszép kis tó melletti töltőállomásra, ahol kicsit megállás és gyönyörködés a tájban.

Mivel Tanerő bevállalta a végig vezetést 17:25-kor úgy éreztem, elérkezett az első cseh sör ideje. Chrudim városkába Gabrinus sör 25 korona, 18:20 Jaromer városka, Primátor sör 24 korona. Innen kb 20 km a cél. Nagy fejtörést nem okozott Trutnov, ahogy begurultunk a városba, jobbra a fesztivál. De már korábban kiszúrhatta az ember a sátrakkal teli domboldalt. A fesztivállal szembe az út tóloldalán található Csehország talán legolcsóbb benzinkútja, 29.90 korona / liter. Utunk során mindenhol máshol, ennél kicsit drágábban osztották az anyagot.

Fesztivál terület:
Elég egyszerűre faragták a történetet. Az út jobb szélét fás-dombos rész övezte, majd egyszer csak egy eldugott behajtó, kis táblára pirossal kiírva: Parking-Camp. Ennyi? :) 8 euró / autó / 3 nap. Szép domboldalon elterülő parkolókemping. Mentünk egy karikát a rendezetlen sátrazás rendszerben, hátha ránk vár a legjobb hely, de ahhoz nulladik nap kellett volna érkezni, ezért kicsit hátrébb álltunk a domboldal felénél kicsit vízszintesebb területre. Gyors készülődés, máris folyhatott a fröccs. Nem kapkodtuk el a koncertlátogatást. A csütörtökre beosztott 15 zenekarból elég lesz látni 2-3 bandát. Ezért maradt a szokásos autónál dumálás-italozás-zenehallgatás.Este 9 fele 1 literes műanyag fesztiválkorsóinkat telemértük és lenéztünk a bejárathoz kiváltani jegyeinket ahol 40 euróba került a 3 napos bérlet, ami mellé ajándék OEF 2010-es cd-t kaptunk. Tetszik az ötlet, miszerint bele lehet hallgatni a fesztiválon fellépő bandák zenéibe. (A kempingbe amúgy belépő nélkül is beengedtek, sőt oldalról simán be lehetett sétálni, tehát ha azt nézzük ez a rész totál ingyenes, ha nem autóval érkezik az ember) A karszalag színvilága argentín érzésekkel telítődött. Éljen a VB!

Nem volt nagy feladat körbejárni a fesztivált. A beengedés után balra a Grind market (régi épület a merchpultoknak), jobbra toi-toi sorakozó (ami mellesleg utolsó napra valami csodaszépen egytől egyig le volt szarva, de valami előre megírt kombináció szerint. Szerintem a fesztivál ideje alatt nem takarították. A kempingnek nevezett dombocskán wc se volt, irány a bokor alapon ), vele szembe a kb 10 csapos vizes vályú. Bejárattal szembe kaja-pia sátrak, majd ezeken túlhaladva a kb 30 lépcsőn fellépdelve egy kisebb tisztáson jobbra az egyetlen színpad, ahol a zúzda rész 3-4 hosszú lépcsőből tevődött össze, ami néha nagy eséseket eredményezett, de tudtommal nem törte össze magát senki. A színpaddal szemben kerti mozi féle lelátó, padokkal felszerelve. Felette étel – italpultok, majd mögöttük egy lejtős részen lesétálva egy erdős parkba egymás hegyén-hátán a DIY és kisebb punk-grind-metál merchpultok, felvarrók, beteg pológyárosok, bakelit és cd árusok.

Ételt-italt csak kuponnal lehetett vásárolni. 1 kupon = 30 korona = 330 ft. (szégyellem de nem emlékszem hány korona volt, Tanerő mesélte. Pedig ő nem is vett semmit, csak én, összesen 5 kupont az egész feszten) Az ételárak ilyen szempontból drágák: 1 adag kínai tészta: 2,5 kupon. Főtt kukorica 2 kupon. Nem bonyolult matematikai átváltás. A sör viszont 1 kupon, ami baráti egy fesztiválhoz képest)

Koncertek és minden más:
Első körsétánk után ismét az autónál reload majd 22:45-ra mindenképpen beérkezés, lássunk is valami koncertet. A kemping-fesztivál átjárónál non-stop ült egy ott dolgozó arc, de soha senkihez se szólt egy szót sem. Motozást se láttunk sose, ezért rezdülésmentes arccal átsétáltunk liter fröccsel a kezünkben.

Kezdő koncertnek megkaptuk a tengerentúli Cattle Decapitation témáját. Bécsbe egyszer lecsúsztunk róla talán 2 éve, most nem adtuk erre esélyt nekik. Hát úgy ahogy kell, odatett mindent. Az énekes színpadi mozgásáról azonnal lejött, hogy nem ma kezdte, profin kezelte a dolgokat, érezte a többieket és a mikrofonkábelt. Szín tiszta profi előadás. Csodaszépen köpködött kiakadt szemekkel. Elsőre felköpött az égbe, szépen kitartva a jobb tenyerét, pont beleesett. Majd a vége felé megismételte a koreográfiát, csak most a szájával kapta el azt. Nálam az ilyenek pont párosulnak az ilyesfajta zenéhez. Egyszerű volt és gyönyörű. Tanárúr ekkor már kijelentette, hogy ez volt a fesztivál legjobb koncertje. Ekkor még szkeptikus voltam, de utólag be kell látnom, igaza volt.

Koncert alatt feltűnt, hogy pár punk gyűjti a söröspoharakat. Rákérdeztünk, mi mennyit ér. 10 korona / db. Húú ez jó, sokat lehet találni. Első este össze is szedtünk 51 darabot, pedig nem hajaztunk a témára. Másnap persze kiderült, hogy darabja csak 1 korona. Ennyit erről. 10 forintért nem fogunk szemetet szedni, nem ezért jöttünk.:)

Csütörtök este még kijutott egy – azt hiszem szokásos – Hell Shownak nevezett színpadi előadás, ahol kampóra akasztják az embereket a bőrüknél fogva, felhúzzák a magasba. Nekem kicsit óvodásnak tűnt a dolog, inkább nevettünk az egészen. Azt hittem nem fogom végignézni az ilyen témájú dolgokat, de mivel hátul ültünk, ráérősen elfröccsözgettünk rajta. Még az se rázott meg mikor összevarrták az egyik lány száját, pedig nagy kivetítőn mutatták közelről. Ilyet is láttunk, legközelebb ennyire se fog érdekelni.:)

Ezek után még egy jó egymással értetlenkedés a sörsátorba aztán lépés aludni. Másnap természetesen jó fesztiválokhoz illően ismét a nappal keltünk. Szauna ON. Legalább rá vagyunk kényszerítve az italozásra, ilyenkor több folyadékot kell bevinni a szervezetbe.

Pénteki, második nap kicsit nehézkesen indult, de azért összekaptunk magunkat mert 11:30-kor emlékek alapján jónak hittem a Cut to Fit zenéjét. A korai ébredezésnek köszönhetően kicsit keveredtek a dolgok, pedig megnéztük még az Ablach és a Warpath előadását (ez utóbbi megért egy misét). Majd a kocsinál újratöltés és zenehallgatás után ismét visszasétálás a színpadhoz, ami közbe a nagy meleg hatására az átengedésnél inkább leültünk az árnyékba, ahol két finn arc elszórakoztatta magát, minket és másokat (egyikük a Sexy Police dobosa). Találtak egy kb fél méteres átlátszó nylon darabot, amit mutogatva az arra járó-kelőknek, hogy ez a péniszükre való… eleinte jó poénnak tűnt, vették is a poént az emberek, nekem negyed óra múlva már kicsit unalmas volt. Közbe rájöttünk, még nem volt olyan ember a fesztiválon akinek ne ízlett volna a fröccsünk. Majd idővel leült a finnekhez egy hosszúhajú csákó, aki mint kiderült, szintén muzsikus jószág. Hozott is minden ott ülőnek promo CD-t és mellé egy sört. Jófejségből ötös, a zenéjük már nem annyira, bár méltó a fesztiválhoz. Banda: Festering Cunt. Szépen elidőztünk az árnyékban, nem sok kedvünk volt zenekarokat nézni, pedig biztos belefutottunk volna pár értékes matematikai egyenletbe.

Este ajánlások után belenéztünk egy Doom műsorba ami szerintem gyenge volt, majd egy nagyon körbeajnározott Haemorrhagebe ami – lehet fáradtságomnak köszönhetően – nem jött át. Tanárúr ekkor már aludt. A koncert után én is bedőltem mellé, aminek eredménye képpen szombaton korán felkeltünk, reggel 9-kor már körbejártuk a fesztivált, fesztmerchből válogatni, (mégiscsak egy csodaszép feszt emléke), leugrottunk a benzinkútra dobozos kóláért, majd 09:52-kor fröccsel a kézbe vártuk a kezdő, Whoresnation zenekart. Csak ámultam, hogy kora reggel, ilyen jó zenekar így megszólal a színpadon. Hibátlan volt, aránylag sokan megtisztelték jelenlétükkel. Meg is értem, jófajta zenét nyomtak, aminek örömére szépen megvártuk a sorban érkező bandákat:
Hovadah: Cadaveres Balázska ajánlására mindenképpen látni kell, ennek ellenére nekem a többi zenekarhoz képest unalmas volt.
Vilefuck: nem ismertem, de megérte
Trigger: már a felkonferálásból is kiderült, hogy  Fast and short. Ráillő jelzők. Egy dob + egy széttorzított basszusgitár + egy ének. Az egyszerűség gyönyörködtet. 11:45-kor ilyen szép banda játszik. Mi jöhet még?
Attack of the mad axeman: beteg látvánnyal fűszerezett jó zene. Az énekes egy teknős páncéllal a hátán. 3 gitáros: 1 db Bubo Bubo nevű bagoly, 1 db nagy farkú mókus, 1 db nagy testű méhecske, aki sokat üvöltözött. Na meg a dobos csiga, akinek hátán a szép nagy háza, ezért kérésre oldalra lett fordítva a dobszerelés, hogy a nagyérdemű is láthassa. A mikrofonállvány virágnak volt álcázva. Az előadás alatt az énekes teknőst a többi állat kb 5 percenként bántalmazta, folyamatosan rugdosták. Volt mikor lefeküdt a földre, magára húzta  a páncélját és a többiek rátapostak. Délután 13:30-kor vidám gyerekmatinét csináltak.

Ez időtájt futottunk össze Jack Levivel és Csaba barátjával, akiket elhívtunk fröccsözni. Csak úgy repült velük az idő, na meg csúszott a torkon a bor. Délután ismét koncertekre éheztünk ezért random mód elvándoroltunk a színpadhoz, ahol elcsíptünk egy Mindflair bulit (az énekes kicsit hasonlított a magyar Cool Head Klan énekesre, de sokkal szebben szólt az egész) + egy Wasteform, ami megint csak ízlett Valahogy szombaton nem nagyon tudtak hibázni a porondon. Nagyon jó zenekarokat láttunk, pedig ekkor még csak délután 5 óra lehetett. Ezek után sajnos beborult az idő, nekiállt esni. Nem volt mit tenni, néha beültünk a kocsiba zenét hallgatni, de hosszútávon a sörsátor jobbnak bizonyult, ahol sikerült pont egy idősebb magyar párossal szembe leülni. Majd én hülye bevállaltam, hogy visszasétálok fröccsért a kocsihoz, ahol valahogy beszorultam a hátsó ülésre. Egyrészt nem értem, miért ide másztam be, másrészt elfelejtettem, hogy gyerekzáras az autó. Kb 1 órába telt mire előremászva kiszabadultam. Pedig Tanárúr már mentőcsapatot is akart nekem szervezni: szabadítsuk ki Bogyót címmel.:) Végül kérdőre vont, hogy miért nem nyitottam ki kívülről? A kérdés jogos, a válasz ott maradt:)

Sajnos ezáltal jó pár bandáról lecsúsztunk, de kinek van kedve szakadó esőben zenekarokat nézni. Amúgy is reggel 10 óta nyomtuk, elég volt. Léptünk aludni.

Vasárnap aránylag korai ébredés, összecuccolás és beugrottunk az olcsó benzinkútra elkölteni utolsó cseh koronáinkat. Mi mást is vehettünk a tankoláson kívül? Természetesen 2 db 1 literes dobozos bort (40 korona / liter.. nem olcsó). Én a Poezie Cervená névre keresztelt vöröset választottam.

Induláskor rizikósan de elgurultunk egy rendőri ellenőrző pont mellett, mert mindenképpen szerettünk volna átugorni a kb 20 km-re található lengyel Lubawka kisvárosba, Titynek tattoo magazint vásárolni (szokásom, hogy minden országból viszek neki aktuális tetűmagazint). Valahogy az utóbbi időben sehol se lehet töltőállomáson ilyesmit kapni, ezért vettem neki 10 zlotyiért (680 ft) egy mesekönyvet, 4 doboz sört (11 zlotyi) na meg meghívtam Tanerőt egy csodaszépen összerakott hot-dogra (2.90 zlotyi / db). A meleg étel jól esett a hosszú út előtt, rendbe rakta a gyomrunkat.

Nem sokat variáltunk, indultunk haza. Én kb 200 km-t se vezettem. Tanerő végig nyomta az egészet. Szokásos gyors bábolnai mc donalds után este 8 fele értem haza Ceglédre, de persze az M5-ös pályán valami balesett miatt fél óra várakozás után letereltek mindenkit az autópályáról.

Hegyalja / EFOTT helyett egy új, 3x távolabbi fesztivált választottunk. Nem bántuk meg, sőt! Szerencsére csak 1 színpad volt, minek is több. Az embereket nem mindenféle civil és egyéb sátrakkal, hanem már reggel zenekarokkal kell szórakoztatni. Ráadásnak tetszett, hogy nincsenek kidobók a fesztiválon. Pedig elég brutál zenék és arcok voltak, mégis nyugisan egymás mellett a másikra mosolyogva elbulizott mindenki. Rohadt pozitív érzés volt, hogy nem figyelik az embert árgus szemekkel. Nem hiába, van mit tanulni a magyar fesztiválközegnek.

Aki kicsit is szereti az ilyesfajta zenét, mindenképpen rajzolja be a 2011-es naptárba, nem fog csalódni!
author: András Barth | 20 jul 2010

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Random Photos - 2017