Balaton Sound - 2010
HungaryZamárdi/Szabadstrand
Már a tavaly nyáron gondolkoztam a Sziget-es és SzIN-es fesztivál emlékeim után, hogy csak meg kéne nézni ezt a Balaton Sound-t. Sajnos a munkám miatt akkor nem tudtam elszabadulni.

Balaton Sound először és nem utoljára...

Juci barátnőmmel már a télen elkezdtük tervezni, hogy 2010 nyarán irány Zamárdi, és irány a Balaton Sound. Mint előrelátó lányok, már decemberben lefoglaltuk a szállásunkat, ami a Sound bejáratával szembeni utcában volt. Az év elején, februárban elkezdtük számolni a napokat, mennyi van még hátra. Juci tudta mire számíthat, én meg még csak sejtettem. Ahogy teltek a hónapok, egyre több fellépő neve látott napvilágot, és én egyre jobban örültem annak, hogy úgy döntöttem megyek. (Az igazat megvallva, zeneileg én mindenevő vagyok. Szeretem a zúzos rockot is, de elcicergek az elektronikus zenére is.)

Végre eljött a várva várt nap, és elindultunk Zamárdiba. Na persze mint lüke tyúkok az egész otthonunkat, és szekrényünket magunka akartuk vinni, aminek az lett a következménye, hogy jó kis tereptúrán vettünk részt a csomagjainkkal, míg lejutottunk a Balatonra a MÁV-nak köszönhetően. Itt azért meg kell, hogy említsem azt a szép kis emléket, hogy a kedves jegypénztárosnak sikerült a jegyünket 11-re kiállítania, és nem arra a napra, amelyen utaztunk. Nagy szerencsénkre a kaller bácsi iszonyat jó fej volt, és nem szállított minket le.

Sok fesztiválozóhoz képest, mi már hétfőn lent voltunk, és foltokban láthattuk Zamárdi szabadstrandja hogyan alakul át Balaton Soundá.:)

És eljött július 8, és megnyíltak a kapuk, amin csak úgy özönlöttek be a világ minden tájáról érkező fesztiválozók. Mi is korán, délben kezdtünk, hisz barátunk Kodek fellépett a T-mobil színpadon. A tömeg nem volt valami hatalmas így dél tájt, de mi büszkén virítottunk

I <3 Kodekes-es pólónkban. Kodek, alias Gergely nagyon jó kis chill-es szettet nyomot. Bár a csirkemozgású fiú a színpad előtt még erre is tudott szeletelni. A programunk este folytatódott, a Pet Shop Boys-al. Hát nem volt rossz. Az emlékeimben kicsit jobban hangzottak azok a hangzatos zenék. :) A koncert után igazából számomra valahogy felgyorsultak az események, és sátorból sátorba, színpadtól színpadhoz mentünk. A végén már a DJ-ket fényképeznem kellett, hol is voltam én. Egyszer meg is ijedtem, mikor a Burn Arénában a 2. sorban észrevettem, hogy én Sterbinszky-n vagyok. :D:D:D Az első napot hű fegyverhordozómmal Mikivel 6 után sikerült zárnunk, és meglepetésünkre a többiek már ekkor otthon aludták az igazak álmát.

A második nap kicsit nehezen indult. Én személy szerint, a két napos Siófoki túra, és az első nap után nagyonnagyon fáradnak éreztem magam. De nem hagyhattam el magam, hisz előttünk volt még 3 nap. Egy kis alvás és Balatonban való chillezés után megint eljött az este. Réka barátnőm ezen a napon érkezett meg. Egy kis Martini Rosé elfogyasztása után sikerült is beérnünk a Sound területére, és még elcsíptük az elmebeteg Bëlga koncertjének a végét(itt zárójelesen megjegyzem az elmebeteg az pozitív jelző, mielőtt itt még valakinek beletipornék a lelki világába).Estére már fogni lehetett a levegőben, hogy ma itt valami olyan lesz, mint még eddig soha. Mondjuk lehet ezt csak azok érezték akinek a The Chemical Brothers valamit jelent. A koncert frenetikus volt. Nem játszottak slágerzenéket, de nagyon odatették magukat. Ja és nagy pacsi a látvány technikusoknak. Amit azok műveltek az csillagos 5 volt. Réka jóvoltából a Chemical koncert után részem lehetett egy olyan élményben, amiért még egyszer nagy köszönet Rékának. Az OTP Bank piciny sátrában egy itthon talán még annyira nem ismert duó lépett fel, a Chromeo. Ez akkorát szólt, hogy azt le sem lehet írni. Számomra ez volt a Sound legnagyobb koncertje, és szívesen megismételtem volna minden este. Nekem a 2. nap itt véget ért. Hazamentem, hogy erőt gyűjtsek a szombatra, ami durvának ígérkezett a jegyeladások alapján.

Sajnos igazam is lett. A délután még tűrhető volt. A szokásos tömeg, a szokásos arcok. Délután 3-tól egy jó kis hazai duó cicergett a Nagyszínpadon az 100% MTV keretein belül. Nagyon faszentos kis szettet nyomtak a Datascent-es fiúk. Bár kurva meleg volt és közben a Balatonban is le kellett magam hűteni (a hangosításnak köszönhetően ott is jót táncoltam rá), nagyon atom volt, amit összeraktak. Remélem jövőre egy kicsit később lesznek a fiúk, és akkor nagyot bulizhatunk a  zenéjükre.:):):) A késő délután megint jól indult egy kis Irie Maffia, után gyors fájdalommentes tömős hot dog, majd igazi zúzás következett. Bár nem ismertem annyira a Pendulum munkásságát, nagyon adta amit játszottak. A 60. sor környékén álltunk, csak mert féltettem törékeny testemet. A koncert után én menekülőre vettem a figurát, hisz következett a Sound állítólagos nagy attrakciója David Guetta. Mivel én nem nagyon rajongok érte, és kurva sokan is voltak kimentem a fesztivál területéről. Ami elég nehéz volt, mert a sok ökör csak úgy tódult befele. Állat módjára lökdösték és taposták egymást, és persze a jó kis tömegverekedés sem maradhatott el. Kérdezném én a szervezőktől: Minek engedtek be ennyi embert? Mert szerintem túl sokan voltunk, és némi alkohol után sokuk még a kontrollt is Zamárdi határában hagyta.

Míg a fesztiválozók 90%-a David-t hallgatta, mi is visszatértünk, és vártuk, hogy Péterfy Bori el tudjon kezdeni zenélni. Kis csúszással, hisz a nagyszínpad oly hangos volt, fél 12-kor el is kezdődött a koncert. Bori szokásához híven odatette magát, és azt nyújtotta, amire számítani lehetett. Minket, hallgatóságát meg is dicsért, hogy „Kurva jók vagyunk, és David is tuti meghallott minket a nagyszínpadon”.  A koncert után jött a nap következő pofonja; én kis naiv azt gondoltam, hogy majd bejutok az arénába, hogy megnézzem Paul Kalkbrenner. Hát nem jutottam be. Nem érzem azt, hogy olyan nagyon lemaradtam volna valamiről, hisz biztos lesz ő még a Sound-on. De csak megnéztem volna na!!!

Az utolsó napon megint Kodek-et mentünk megnézni elsőnek. Szerencsére nem délben kezdett így nem volt annyira meleg. Bár ez se volt jobb. Megint adta amit csinált. Büszkék is voltunk rá. :D:D:D Valahogy ez az utolsó nap nem volt annyira mozgalmas. Lehet a szervezők tudták, hogy sokan hazamennek, és sokan pedig a VB döntőjét fogják nézni. Hát én annak ellenére, hogy szeretem a Hollandokat (bár hajrá Új-Zéland) nem hagytam volna ki Jamiroquai koncertjét. Ezzel a koncerttel egy tinéger kori álmom teljesült. S a 20 sorból jó volt kicsit lájtosabban kezdeni az estét. Sajnálatomra ezen a napon megint lemaradtam valamiről, amire ma jöttem rá miközben egy összefoglaló filmecskét néztem a négy napról. Kihagytam a 2ManyDjs-t. Ezért be is írtam magamnak egy nagy fekete pontot. A Sound nekem a Goulasch Djs-el zárult, vagyis Jutasi, Orditronic feat. Maszkura & Firy-vel. Nagyon jól indultak, csak itt a technika olyan szinten közbeszólt, hogy aki még józan volt az csóválta a fejét. Sajnos a hangosítónak nem sikerült Maszkura mikrofonjait jól összekötnie. Így mikor játszania és énekelnie kellett volna semmit nem lehetett hallani belőle. Sajnáltam szegényt.

Hát nekem így telt ez a négy nap. Volt, ami nem volt annyira jó, de több a jó emlék. És az a sok jó, Kodek, The Chemical Brother, Chromeo, Datascent, Jamiroquai megérte a bérlet árát, és a kevés alvást.  (S persze még azokat is meg kellene itt említeni, akiket én nem láttam, és ugyanúgy nevek. De ezt ráhagyom másra, aki ott volt és hallotta őket.)
author: Katalin Bogyay | 20 jul 2010

author:

Bogyay KatalinKatalin Bogyay

Flyer:

Photos about the event »