Wien
Enyhén káosz volt ez az október osztrák bulik terén, mivel elöző héten lecsúsztam a Bring Me The Horizon témáról, hát kárpótoljam magam egy józan WoJ és kistársaival. Útnak is indultunk Tityvel és Sebivel hétfőn délután 5-kor Kelenföldre, hogy felvegyünk Mr. Szivacsot aki meglepően 1 sörrel a kezébe foglalt helyet a jobb kormányos Hyundaiba.
130-as tempóval a negyed 7 órai Lébényi kitérőnket pontosan tartottuk, csatlakozott Szivacsasszony. Ismét sikerült leparkolni a kihagyhatatlan Mosonmagyaróvár melletti benzinkúton, amit láthatóan átépítettek, kóstáljon hát a WC használat 100 ft-ot.Szerencsére tartottuk íratlan szabályunkat, időben kiértünk de a Stick To Your Gunt lekéstük. Pont az Animosity műsorába csöppentünk bele egy gyors suche karte után, ahol is a pénztári 20 euro jegyárat 17-re lealkudtam Titynek. Maga a zenekar megint elég furcsa öltözettel volt felvértezve, ami persze semmi extravagáns témát nem foglal magába, viszont az énekes 8 cm-es hasselhoff parókája, a bermuda farmer és az i betüre pontot tevő zöld tornacipő arra enged következtetni, hogy kishazájuk házatáján fura szelek hugyesőfelhőket fújdogálnak. Maga a zenei rész rendben volt, bár egy zenekari feliratot is lusták voltak kihelyezni a színpad hátterébe. Egy elhúzott fekete függöből ítélve, talán az est főbb zenekaraira készültek a díszlettervezők.
Koncertek közt kimászkálás a kocsihoz, alkohol és kólafeltöltés, majd irány vissza, mert a The Red Chord nem képezheti lekésés tárgyát. Tényleg odatett magáért, a kigyúrt, "helyes" énekes tuti a lányok kedvence. Végülis vidám figura létére lekapta a közönség soraiba álló jelmezes medve fejét, majd magára húzva 2 szám erejéig.
Kaptunk még az arcunkba egy számomra unalmas és fárasztó Cataractot. Valahogy nem hatott meg, pedig a hangzással szokás szerint nem volt gond. Azért kivártuk a végét, hátha durran a téma, de semmi pezsgőeffekt, semmi extra. Ezek után szinte menekültünk, mert az ezt követő Evergreen Terrace (Sebinek csak terasz) egy borzalmas, vállig érő szőke hajú, tetovált kezű rockerlegény énekessel kitűzdelt szar. Az elötérbe kiszűrődő pár dal egyes részeit megmentette a jó hangzás de simán felejthető katerógia.(Utólag furcsa, mert hallottam tőlük azóta pár jó számot.. na majd következő alkalommal több esélyt adok neki)
A zenekardömping végére maradt a mindig remek Walls of Jericho. Tity, Szivacs és csaja arcára olyan mosoly és boldogság űlt amiért már megérte kiutazni, bevállalni ezt az egész józan 20 euros bulit! Tity szorongatta a karomat, közbe ordított hogy kurva jóóóó! Hát ha én is először látom, lehet ugyanilyen állapotba kerülök, mert tény, hogy a jobb hangfal előtt a zenekartól kb 3-4 méterre szép hanglátványvilág ömlött az arcunkba.
Volt persze Circle Pit, egy enyhén fejlödő Wall of Death ami sajnos nem torzult szépen, ezért átcsapott káoszba. Az énekes arcára is kiűlt, hogy sajnálatos ez az értetlenkedés, ennek ellenére jó volt a hangulat, szép koncertet láthattunk.
Szokás szerint hip-hop bezárták az Aréna koncerttermet, de azért találtam 100 cseh koronát a földön. Kicsit megállt a szívem mikor lenézek és egy papírpénzem ott virít a 100-as szám.. sajnos nem euro formában.
Aránylag hamar elindultunk a nagy ködben, aminek köszönhetően egy táblát se láttunk, ígyhát egy sávval melléfordultam.. akkor hát térkép nélkül hol is lehetünk.. megérzésemre hagyatkozva (Sebi totál 180 fokkal ellentétes irány felé szeretett volna kanyarodni) valahogy visszakeveredtünk fővárosunk felé vezető autópályára.
Éjjel még gyors bohóc-drive sajtburger, majd hihetetlen fáradtsággal elborulás az ágyon. Minden perc fontos volt, mert másnap meló.
Bécs most se okozott csalódást, ennyi! Nem úgy, mint egyeseknek nemrég:)
Koncertek közt kimászkálás a kocsihoz, alkohol és kólafeltöltés, majd irány vissza, mert a The Red Chord nem képezheti lekésés tárgyát. Tényleg odatett magáért, a kigyúrt, "helyes" énekes tuti a lányok kedvence. Végülis vidám figura létére lekapta a közönség soraiba álló jelmezes medve fejét, majd magára húzva 2 szám erejéig.
Kaptunk még az arcunkba egy számomra unalmas és fárasztó Cataractot. Valahogy nem hatott meg, pedig a hangzással szokás szerint nem volt gond. Azért kivártuk a végét, hátha durran a téma, de semmi pezsgőeffekt, semmi extra. Ezek után szinte menekültünk, mert az ezt követő Evergreen Terrace (Sebinek csak terasz) egy borzalmas, vállig érő szőke hajú, tetovált kezű rockerlegény énekessel kitűzdelt szar. Az elötérbe kiszűrődő pár dal egyes részeit megmentette a jó hangzás de simán felejthető katerógia.(Utólag furcsa, mert hallottam tőlük azóta pár jó számot.. na majd következő alkalommal több esélyt adok neki)
A zenekardömping végére maradt a mindig remek Walls of Jericho. Tity, Szivacs és csaja arcára olyan mosoly és boldogság űlt amiért már megérte kiutazni, bevállalni ezt az egész józan 20 euros bulit! Tity szorongatta a karomat, közbe ordított hogy kurva jóóóó! Hát ha én is először látom, lehet ugyanilyen állapotba kerülök, mert tény, hogy a jobb hangfal előtt a zenekartól kb 3-4 méterre szép hanglátványvilág ömlött az arcunkba.
Volt persze Circle Pit, egy enyhén fejlödő Wall of Death ami sajnos nem torzult szépen, ezért átcsapott káoszba. Az énekes arcára is kiűlt, hogy sajnálatos ez az értetlenkedés, ennek ellenére jó volt a hangulat, szép koncertet láthattunk.
Szokás szerint hip-hop bezárták az Aréna koncerttermet, de azért találtam 100 cseh koronát a földön. Kicsit megállt a szívem mikor lenézek és egy papírpénzem ott virít a 100-as szám.. sajnos nem euro formában.
Aránylag hamar elindultunk a nagy ködben, aminek köszönhetően egy táblát se láttunk, ígyhát egy sávval melléfordultam.. akkor hát térkép nélkül hol is lehetünk.. megérzésemre hagyatkozva (Sebi totál 180 fokkal ellentétes irány felé szeretett volna kanyarodni) valahogy visszakeveredtünk fővárosunk felé vezető autópályára.
Éjjel még gyors bohóc-drive sajtburger, majd hihetetlen fáradtsággal elborulás az ágyon. Minden perc fontos volt, mert másnap meló.
Bécs most se okozott csalódást, ennyi! Nem úgy, mint egyeseknek nemrég:)
