Balaton Sound - 2007
HungaryZamárdi/Szabadstrand
Egy órával a kapunyitás után érkeztünk, tele lelkesedéssel, kezünkben bérlettel, kissé megfáradva, de a Balatonban való csobbanás frissítő tudatával. Sátrazás meg a szokásos sör, és akkor fürdőruha, meg törölköző és már jól is voltunk.


Később indultunk felfedező túrára. a strandon elhelyezett kemping és fesztiválhelyszínek lenyűgözők voltak, mindenhol a chilles minimál hatás, nyugágyak, kanapék, hintaágy, puffok, és amit el tudsz képzelni. Teljesen el voltunk ájulva röpködtünk egyik helyszínről a másikra. Sütött a nap az emberek mosolyogtak, lassan elkezdődtek a koncertek és kb. minden tökéletes volt. A zenei felhozatal többnyire az elektronikus vonalra tette a hangsúlyt, ami egy új kezdeményezésnek számit itthon, és nagy várakozással tekintettünk a különböző produkciók elé. Mitsura, Quimby, Chachacha és Darren Emerson volt a program első nap, kivéve, amikor valaki vonszolt valahova, hogy valamit hallgassunk az említetteken kívül. Hamar elment a nap, és reggelre ébredve, már kb. 10kor gyömbéressörrel táncoltunk a parton. Amikor megéheztünk többnyire a Macskafogó tejbárban töltöttük meg a gyomrunkat, mert a túros tészta és a különböző édességek elég kielégítők voltak jóllakás szempontjából, bár arra sosem fogunk rájönni, h a kb. 20 Ft-ból kihozható ételek, miért kerülnek 20x annyiba… no comment. Fesztivál!

Többnyire a fő színpadok között mozogtunk, mint a Heineken Nagyszínpad, az LG Terasz, illetve a kedvenc a Chachacha. Ha valahova máshova keveredtünk az csak az időtöltés, vagy a véletlenül meghallott kedvencnek volt köszönhető. A nagyszínpadon többek között a Basement Jaxxet, Belgát, Oi Va Voit, Kruder & Dormeistert, Beastie Boyst hallgattuk meg. Ezek közül kiemelkedőnek maximum a basement jaxxet mondanám. Nem vagyok nagyon járatos a hangosítás, meg hogy szól, meg melyik együttes, hogy teszi oda magát stb. kérdésekben, csak a tetszik, és a nem tetszik között tudok különbséget tenni. Ebben a kategóriában a Basement Jaxx alkotott, az Oi Va Voi-al elfogult vagyok, a többi meg mondhatni harmat gyenge volt. K&D két fellépést vállalt egész nyárra, az egyik nálunk, ehhez képest el kezdtek játszani, és negyed órája nyomták, amikor a közönség észrevette… a Beastie Boys többek szerint az élete legnagyobb hakniát nyomta le, 15 éves késéssel. Az LG Terasszal inkább meg voltunk elégedve, mert ott legalább „szólt” a zene. Csak sok olyan szörnyű előadó volt, akik kb. említésre sem érdemesek egy Elit (!!) fesztiválon, de erről majd később.

Tehát, ahogy említettem az első napot Mitsura, Quimby, mindkettő szívet melengető, táncolós zene, nagyon korrekt. Második nap Nouvelle Vague és Adam Freeland szintén a várakozásokat kielégítő, de nem feltétlenül egész estét lekötő programot nyújtottak. Ekkor indultunk el a Heineken Music felé, ahol a szokásos slágerek szóltak, vagy a Chachaba, ahol minden este ugyan az a szett hangzott el kb. de olykor meg voltunk lepve némi minimállal, vagy tiszta brékkel. Igazán pörgős nap volt, úgy egybe véve igen pozitív és vidám, reggel még az amúgy nagyívben került Stage Fever Arénában melegedtünk némi szeletelős technóra. Aztán a Balaton szépségétől elragadtatva hálózsákban a parton aludtunk.

A mélyrepülés szombaton kezdődött. Strandolás, meg MOL bodywash, itt még semmi baj nem volt, szokásos Macskafogónak, illetve a Starbucksnak köszönhetően magunkhoz tértünk. Chachanal, lépegettünk, de nem kellett volna magunkhoz térnünk, mert az a közönség aki megszállta szombatra Zamárdit elkeserítővé tette a partit. Az említett Oi Va Voi fantasztikus jiddis, népzenei koncertjéből csak az a Csitári hegyek alatt (és Németh Juci) hiányzott, de utána tényleg a mély depresszió következett. Jose Padilla elmaradt fellépése, illetve a Kruder & Dorfmaister szánalmasan unalmas koncertje a sírás határán táncoltatott. Még szerencse hogy a rádió 1, illetve TV2 teraszokon jó kis seggrázós feka zenét lehetett hallgatni. Talán ez mentette meg az estét, illetve hogy elszórakoztattuk magunkat… :D

Az elitségről szóval kb. annyit, hogy a nagy beharangozás után a színvonal max. annak a felét érte el. Mert ma Magyarországon a fesztivál a sátrazásról, konténerben fürtéről és a vége felé a fáradt eligénytelenedéről szól. Itt pedig, mintha arra számítottak volna a rendezők, hogy mindenki házat bérel magának a környéken, és bejárósként mulatozik. Hogy ki számit elitnek, aki kifizeti a bérletet és jól akarja érezni magát, vagy az aki Siófokról átugrik egy Hernan Cattaneora szpidtöl, ekitől szétcsapatni magát aztán haza megy… nem tudtam eldönteni. De hogy a végére én rosszul éreztem magam, a sok Gyurma Gyuritól és Tűsarkúban Botladozó Babitól az biztos. Pedig nem kellene tudomást venni a lenéző tekintetekről, de akkor könyörgöm, döntsék már el, kinek szervezik ezt a fesztivált. Négynapos hyperspaceről beszélünk, vagy egy elektronikus zenét kedvelő, szigeten és volton felnövő fiatal (de nem túl fiatal) korosztálynak? Úgy hogy, kicsit savanyu szájízzel vártuk az utolsó nap nagy sztárját a Beastie Boyst a strandon. Közben az eddig annyira szeretett LG teraszról érfelvágós zenét hallgattunk Singas Projekt néven, illetve némi felüdülés volt az Irie Maffia, amiből azonban Sena már annyira nem hiányzik, hisz öt is kb. minden nap hallhattuk (volt olyan hogy kétszer is). Szóval a letörtségen egy fél üveg Jager kb. segített. De kár volt belénk. Ittunk még egy 33-at, ami az új felfedezésünk, gintonic+bodzaszörp, feleslegesen. A Beastie fiuk, megtáncoltatták a tömeget, és mi is pattogtunk egy órát, de valahogy nem volt meg a hatása. Ha kerek perec mondom, a hangulat jó volt, de a koncert szar. Úgy hogy kb. felüdülés volt összerakni a sátrat és elhúzni haza Pestre.
Haza érve csak annyit tudtam mondani, hogy a VOLT sokkal jobb volt.
author: Dóri | 17 jul 2007

author:

DóriDóri

Flyer:

Random Photos - 2018