Through the Eyes of the Dead, Dead to Fall, Ion Dissonance, 12 Tribes, Bridge to Solace, Raging Speedhorn
SloveniaLasko/Smocl Lasko
1 hónapja megvolt a dátum, rövidre zárva az utasok listája.. hát akkor fussunk bele arccal egy ekkora műsorba, ahol félig tudtuk mit kapunk és számítottunk rá, hogy nem lesz egyszerű, ellenben nagyszerű...


Kapj az arcodba egy egri schc-t, izzadd le magadról a polódat, fokozd egy szombati egri kocsmatúrával (ahol vagy 8 kocsmát X-elsz ki az autóstérképed városlebontás részénél). Majd vasárnap dél körül takarodj vissza Balázska limuzinjával Pestre, mert a "nagy kis" ember megakarja nézni a Hauntedot. Mindezek után kelj fel hétfőn és ülj be a kocsiba, vedd fel Tanárúrat a Népligetnél, Sebiúrat a budafoki lovaknál és hagyd, hogy dőljön az arcodba a sör, a bor és várd a hatást...

Sajnos csak du 2-kor tudott elindulni a szarbanda + Nyuszi aki kilóg a társaságból a 120 cm-ével. Ment a cd csere-bere (Sebi sikeresen hozott egy mp3-as cd-t az audió cd-s magnóba, jó volt nem meghallgatni:)), siófoki tescozás ami kihagyhatatlan része a koncertre utazásnak na meg a megszokott késésnek, na meg, hogy végre megint elhagytunk egy dugóhúzót. Kösz Tanárúr, máskor is kölcsönadom, hogyne..:)

Pedig mintha időben lettünk volna, bár Keszthely előtt elfogyó autópályánál már kicsúsztunk a "fél 5kor a határnál" vonalból. Kárpótolt minket a pár debil falunév: Pacsatüttős, Pókaszepetk, Csömödér. El is gondolkodtam, hogy mennyire lehetett atomrészeg az adott falunév kitalálója.

Egy óra késéssel begurultunk a rédicsi határhoz, ahol az első kapurész full üres volt. Aztán sima személyazonosítás és takarodjunk már végre. Persze, hogy belefutottunk szép településekbe: Gornji Lakos, Gaberja, Kapca ( itt a csodaszép kamionsort káromkodással és anyázással ünnepeltünk, mivel, hogy végre megint esélyes volt az előírt "le kell késni az első zenekarokat").

Crensovci végén azért megálltunk feltöltődni, kiürülni. Áhh, őzek a kerítés mögött... öröm, fotó, simogatni akarás, hát hogyne, ez már nem hazai föld... hát kiugatnak a ház udvarából, pedig csak emberek voltak. Na jó lépjünk inkább. Sebi még megölelgette Nyuszit, hogy jobban bírja az utat (meg a plüss fos is) erre kijön egy alak, brekegni valamit. Erek duzzadnak az alkarjain, mi meg speak english vagy magyar? Nem ért semmit, mi se. A lényeg, hogy jól megbeszéltünk a problémát. Végre eltakarodik a kedves vendégszeretetével együtt, mi meg továbbállunk, mielőtt ránk küldi a vasvillás paraszt haverjait. A lényeg hogy fél órát lehettünk Szlovéniába, máris megtalálnak. Legalább figyelnek ránk:)

Egész jól haladtunk, közbe azért rájöttem, hogy szeretek szép zenére traktorokat fotózni. Bort keverni vagy hugyozni azért megállunk, de heh tehenek a túloldalon. Menjünk hát simogatni, hisz Job for a Cowboy a helyzet, de nem fértünk a közelükbe. Inkább toljuk csak el a kerékpárt mert túlságosan elfogunk késni.

Igaz, hogy nem mentünk sokat a szlovén autópályán, de fizettünk érte Skupaj = 2,55 eurot. Ilyen szempontból a magyar 4 napos jobban megéri. Még megálltunk hánytatni és vízzel megitatni Nyuszit egy kamionparkolóba. Elsuhanunk Vucja vas, Maribor, Celje tábla mellett és végre kikötünk Laskoba, az aznap esti fővárosba, hisz szép zenék várnak. (Enyje Balázska, 175-tel mentél, küldöm is a fotót a Policijára).

Lasko egy remek, dombok közti, folyóval keresztezett kisváros (már amennyit láttunk belőle). A benzinkúton infózás, hogy hol van Smocl nevű hely, ahol baró matiné lesz? Hát egyik kutas sem tudott angolul sem, úgyhogy tudathasadásosan németül megköszöntünk a nem segítséget. Hát kezdjük a kevergést, a kérdezősködést, persze, hogy alig vannak emberek az utcán. Hopp híd balra! Menjünk már át rajta mert az szép. Hát ekkora mákot, jobbra le, koncertarcok az úton, a hely előtt elgurulás.

A klub pont jó helyen, folyópart és parkoló az út túloldalán. Akkor gyors bor és line-up tudakolás. Összefutunk még Törökkel aki az Ion Dissonance zenekart fuvarozta. A lényeget - mint kiderült - nem késtük le pedig fél 9-kor szakítottuk át a célszalagot.

Kihánytuk magunkból a 15 euros belépőt a nem éppen nagy helyre, de egy klubnak elmegy, kb 100-an lehettek bent a teremben. Szólt is szépen a Twelve Tribes. Már volt szerencsénk látni Bécsbe, nem volt rossz, bár a számcímeket szokás szerint nem vágom, úgyhogy f*sz se tudja mit adtak elő:) Persze ment a meredek rastapörgetés. Az énekest tuti úgy keresztezték kongói és perui spermából:) Koncert végén a kocsinál a kezébe toltuk Nyuszit, hogy fogjon már rá amit akar:)

Tudtuk, hogy rövid átszerelés várható, ezért nem is időztünk kint. Még lefotóztuk a laskoi sörgyárat (mint tudjuk itt van Szlovénia legnagyobb sörfőzdéje). Bent már ment a Through The Eyes Of The Dead. Az egész koncertre menetel alapötletét ők adták, ezért alap, hogy vártuk. Számcímek? Aha biztos, lényeg, hogy odabaszott bár itt már feltűntek érdekes és szerintem szánalmas dolgok: egy srác hátára volt szerelve egy rózsaszín kb 50 cm széles pillangószárny, aminek hatására úgy ugrált bent elöl mint valami buzi lepke. Mivel nem tahózni mentünk, ezért nem húztuk ki a gyufát azzal, hogy lefegyelmeztük (ahogy Sebi szokta néha). Szerintem ezzel a buzeráns viselkedéssel csak szégyent hoz az ilyen gecijó zenékre. Azért még volt lapát olaj a tűzre: egy társaság leült egymás mögé és mint akik eveznek, előre hátra dülöngéltek. Szégyen! Nagyon poénos emos buzulás, de mi nem ezért mentünk, hogy ezt kelljen látni. Csalódás volt a dolog, ami sajnos végigkísérte az este többi előadását is.

Eljött az Ion Dissonance ideje, ahol nem igen csináltak ilyesmi dolgokat a kretén 18 éves emofosok, gondolom túl beteg zene volt nekik. Az előadásról csak jót lehet elmondani. Kitartó ordítás, gitáros mozgások. Látszott, hogy nem szeretnek buzulni, szórakozni a színekkel a színpadon. Szép volt na! Kifele azért még pont összefutottunk az énekessel strandlabda rugdosás közben (tele volt a hely ilyen buzi felfújható vizí cuccokkal, gondolom a főzenekar egyik klippje miatt). A fényképbe belelöktem a Dead To Fall énekesét is, pedig nem is tudtam, hogy ő az.

Pár perces parkolóban töltés után takarodás vissza. Már ment a Dead To Fall persze, de ezen már tele volt a hely, de azért elfértünk. Viszont a kis színpad (inkább dobogó) miatt mindenki fent volt. Magyarán semmit nem láttunk a zenekarból, pedig az énekes próbálta leterelni őket, Circle Pit felhívással próbált tőlük megszabadulni de nem járt sikerrel. Persze itt már fent állt két oldalon 2-3 16 éves kis csaj is, amit az énekes azzal hálált meg, hogy a számok közben a pofájukba tolta a mikrofont , hogy na lehet énekelni, közbe a fejüket löködte jobbra balra, ezzel is jelezve, hogy nem kéne ám itt állni, ha fingod nincs a zenénkről. De ők csak tovább álltak mit sem értve a fikából. Majd persze lejött az össznépi evezés, ahol már 3 sornyi arc ült a földön, kb. 12-15 ember / sor. Remek recept arra, hogyan kell elbénázni egy remek számot, de szerencsére hamar felállt mindenki (a középső sor végén a Twelve Tribes énekes is bólogatott). Ha jól emlékszem a koncert végéről a többiek kimentek, így egyedül néztem meg a merchet, ami aránylag jól volt összerakva 15 eurós polókból.

Kint Tanárúr és Sebi édes kettesben beszélgettek a folyóparton, Balázska a kocsiban aludt. Azért felkeltettem szeszkeresés céljából, majd csatlakoztam a szerelmes párhoz gyertyatartónak egy 10 percre, majd indulás nemzetünk főfalujába.

Éjszakából reggelbe gurulás mindig is érdekes dolog szerintem. Reggel 6-kor már lestük a kocsmákat, kóstoljuk meg a helyi borokat. Csatlakozott hozzánk Nyuszi is. Szép volt látni ahogy bágyadtan néz minket, fogja a poharát és füstöl a jobb mancsába a cigaretta. Szép levezetés mindkét értelemben.

Pestre érkezés 8 körül, Sebiúrat hazavittük a lovakhoz, pontosan 08:17-kor szállt ki a limuzinból, majd kevergés szokás szerint, mert Budafok igen, a tenyerünkben van tényleg. Alap, hogy bekapjuk a reggeli dugót 9kor. Unaloműzés megoldva, beültetjük a buszmegállóba várakozó alakot, hogy szórakoztasson minket, mivel ő is a Blaháig megy. Majd a buszpályához közel mi is kipattanunk Tanárúrral, csakhogy magára hagyhassuk Balázskát és Nyuszit. Előttük még 200 km, egy hűs kocsma a dabasi buszig. Arcunkba egy bor és irány a végállomás.

Dabason még borozás egy kocsmába egy buszon megismert dabasi érettségiző alakkal, majd felhívjuk Pepita Pityut, hogy tessék jönni italozni, majd beülünk a Tanárúr lakba, ahol persze, hogy üvölt a zene, borok kerülnek elő, én csak sör, irány a bolt, majd megunnak és felraknak az 5 órási pesti buszra:) Itt persze amint leülök sört nyitok és álomba szenderülök. A sofőr ráncigálására kelek a Népligetnél. Nem hagy távozni amíg fel nem mosom a szétlocsolt sört. Rendes gyerek módjára megteszem amit kér a kezembe nyomott felmosó fos segítségével, majd szétcsúszott fáradt fejjel valahogy hazakerülök az albérletbe.

Kell még? ... kell!
author: András Barth | 25 may 2007

author:

Barth AndrásAndrás Barth

Photos about the event »