Igyhát az ébredés nem volt valami kellemes, de szerettünk volna mihamarább a fesztiválra érkezni.Bevállaltuk a korán indulást azaz a 10 órási vonattal elindultunk Pestről négyen.

Nyugati pályaudvari jegyvásárlás közben összefutottunk 2 ismerössel. Igy már 6 főre duzzadt kis csapatunk. Minden a terv szerint haladt. A debreceni pályaudvarról induló ingyenes fesztiválbuszra (manapság nagy szó, ha ingyen van, szegény szórakozni vágyó közönségnek még erre is költeni kell sokszor, pedig simán bekalkulálhatnák a fesztiválon belüli árakba, senki se venné észre, így is úgy is drága minden) éppen hogy felfértünk, pont a sofőr mellé álltam. Az utazás sem volt egyszerü. Sofőrbácsi megengedte, hogy SLipKnoTBaba vezesse a buszt. Egyszer én is megkaptam a kormányt, élből sávot akartam váltani, ami a főnöknek természetesen nem tetszett. Kiérekzéskor még dumáltam a bejárat előtti padon pár ismerőssel, utitársak közül mindenki besietett.

Gyors sátorállítás után körbesétáltam a fesztivált. Az elsö koncert amit láthattam, a Most Precious Blood helyett fellépő Crushing Caspars volt. Hardcore ize volt a dolognak de valahogy nem fogott meg, ezért inkább a pult mellett döntöttem. Nem akartam messzire távozni, mert a Diecast már jobban megmozgatta a fantáziámat. Nem is csalódtam bennük, szép móka volt. Nem voltak sokan rajta, de elegen. Baba is fellépett velük, természetesen rögtönzött elöadás volt részéről. Majd ezidőtájt már terjengett a mende-monda, hogy nem lesz másnap Cadaveres de Tortugas. Az okok nem fontosak most, nem hittem el. Az este folyamán még belenéztem egy Napalm Death kiselőadásba, hát rendesen odatett. Koncertek végeztével maradt a =metálmagnó= Dj Dabasi vezetésével. Jelenlétem itt sem volt állandó, mindig mászkálni kellett.Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy Dj. Dabasi sehol, péntek nappal van, új arcok a "zenegépünknél".

Nekikezdtünk a második napnak. CDT sajnos tényleg elmaradt. Black Outra már sokan összegyültek, nem hatott meg az előadásuk, annyira nem is kedvelem öket. Belenéztem még egy Hurkatöltő és egy Tankcsapda müsorba. Leginkább a mászkálás, foci (saját gumilabdával - a jobbak megtehetik, hogy lenyúlják a szomszéd kisfiú 5 labdájából az egyiket). Megrendezésre került a rasta-kopasz mérközés. 5-5 fő mozgott a rögtönzött pályán, amit két padból alakítottunk ki. Elég készen volt mindenki. 2:2-nél már én untam, hogy 5 perce nem sikerül senkinek találatot elérni, így minden valószínüséggel sose lesz vége. Ezért kitaláltam, hogy döntő gólig menjen a menet. Természetesen rá 2 percre a kopaszok begyötörtek egy pontot a kapunkba amit én próbáltam védeni. Igyhát a 2005-ös vekeris focin most elöször kikaptak a rasták 3:2-re.

Utána ment a beszélgetés minden fele. Néha sikerült meghülyülni is. Fárasztottunk mindenkit akivel csak szóbaálltunk. Benéztem a vallásos fesztiválos ismerősökhöz is, a Meghallgat-lak sátorba. Velük mindig leállok vitatkozni, ök próbálnak megtéríteni, valahogy mindig lepereg rólam. Kaptam tőlük másnap lejárófélben levő joghurtot. Amit elöszeretettel belekevertünk a boroskólánkba, éppen úgy mint a krsnáéktól kapott fözeléket is. Mindkettő megütőtte a fogyasztható minőséget, ami nálam elég alacsony szinten mozog. Ehettünk Gombóc által otthon elkészített paprikás krumplit, nagyon finom volt. Köszönet érte!