Évről-évre törekszünk a megfelelő időpontban kiérkezi, jó sátorhely reményében. Ezért Tanerő-travel (Tanárú, Andi, Pepita Pityu) hajnal 3-kor indult Dabasról, két fővárosi élőállat (Török Peti és Fazypityu) felvétel után célirányba állva egészen a győri kerülőig gurultak (és még tovább kicsit), mivel itt beszéltük meg a randevút reggel 05:30-as időkorláttal. Gyors köszönés, reggelizés és egyéb szükségletek kielégítése, majd05:48-kor - immáron karavánba vergődve, - két autóval mint az urak.

06:05-kor érkezés a magyar – szlovák határhoz, ahol próbáltunk a legjobb valutával vásárolni a szlovák és cseh matricákat, összesen 24 EUR-t kóstált. A bódéban ücsörgő értetlen fiúlány elég „jól” váltotta az eurót forintra: 10.000 ft-ért akarta adni. Lehet tényleg ennyire szar a forint? Inkább euróba fizettem, mivel ha a magyar pénznemet választom, kb 415 HUF-ért vásároltam volna 1 EUR-t.  Azért mindennek van határa. Lehet azért is próbált lehúzni minket, mert egy mondatban három nyelvet használtunk: „Cseh és szlovák autobahn ticket please”.



Idén végre rájöttem, olcsóbb tankolni  a cseheknél, mint a németeknél (literenként lehet spórolni kb 80 ft-ot). Ezért előre váltottunk 2 tankra való cseh koronát. Talán még a legjobb benzinkutat is megtaláltuk, pont a Prágát elkerülő két sávos út végén levő Lukoil kút formájában ahol 33,50 CZK –ért dobták literét, (kb. 400 ft). Igaz mi előtte 2 km-rel tankoltunk egy OMV kúton, ott még 34,10-ért nyomták.

Sietni kellett, mert már 45 perces késésben voltunk. A cseh autópálya minőségét leszámítva zökkenőmentesen haladtunk. Végül 13:54-re kiértünk a fesztiváltól 2-km-re levő Kosnum Leipzig élelmiszer bolthoz. Végül 36 perccel csúsztunk el a tervezett kiérkezési időponttól. Ezt betudhatjuk Tanerőék gondolatmenetének, miszerint az autó 120 km/h-val sokkal kevesebbet fogyaszt mint 130-nál. Mikor fesztiválra sietek, nem nagyon érdekel az a 6-7 liter, amivel többet megeszik az autó ezen a 800 km-en, főleg ha 4 főre oszlik az útiköltség. Azért mindig bevártuk őket, haladjunk együtt.

Kiérkezéskor meglepődtünk, egyáltalán nem volt sor, simán eljutottunk a pénztárakig, ahol végre kialakítottak egy kisebb parkolót. Jegyeket átvéve, gyorsan keressünk megfelelő sátorhelyet, ami már ekkor se tűnt egyszerűnek. Végül a koncert beengedéstől  84 méterre ráleltünk egy gyanúsan üres területre, amiből akadtak minimális félreértések, de végül nagyon frankó helyet találtunk. Azt viszont nem értettük, hogy a bejárat melletti területet miért foglalták le szintén kempingnek. Egész fesztivál ideje alatt teljesen üresen hagyták. Lehet pótkempingnek szánták.



Szerencsére a nulladik nap estéje mindig érdekes fordulatokat vesz:) Kicsit körbesétáltunk, mivel mindig van új a nap alatt. Jelen esetben a partisátor lett áthelyezve elég kieső részre, a másik beengedésen is túl.  De hát ez legyen a legnagyobb probléma, igyunk fröccsöt.  Bele is lendültünk oly annyira, hogy rajtam kívül az egész csapat kidőlt aludni éjjel 1-kor. Ezért idegből beültem az autóba muzsikát hallgatni és tovább italozni. Éjjel 2-t üthetett az óra, mikor úgy éreztem ideje enni is valamit. Szerencsére kihúztam a konzerves ládikómból egy répás makréla cuccot. Teljesen egyértelmű volt a döntésem, mivel sose ettem még ilyet és mint utólag kiderült nem is szeretem. De az éhség nagy úr, még talán jól is esett, még jobban az a pohár fröccs amivel leöblítettem. Éjjel 3 körül furcsa szédülés közepette úgy éreztem itt az ideje nyugovóra térni Fazypityu mellé a sátorba. Ennyire részeg lennék? Ami nem lehet, mert akkor nem emlékeztem volna arra, hogy feltettem magamnak ezt a kérdést :) Ahogy bedőltem a sátorba, még szarabbul lettem. Hálótársam – aki István - fel is tette a költői kérdést:

- Bandi, hívjak orvost?
- Kösz Gábor, nem kell.
- Jó, akkor hívok!

Ezzel elviharzott és magamra hagyott. Magányosan forgott velem a sátor, majd végül sugárba telehánytam az előteret. Mire Pityu visszatért három EÜ-s munkatárssal (mivel ő egy úr, mentővel hozták vissza), már jeleztem, jobban vagyok. István: ezúton köszönöm a figyelmességedet! Legközelebb fröccsöt hozzál ne mentősöket:)



Az éjszakai kaland másnap megbosszulta magát, majdnem leégett a tüdőm és a gyomrom. Meg is látogattuk az EÜ sátrat, ahol egyrészt a tag már vigyorgott - azaz emlékezett - másrészt közölték, almát kellene enni. Mondom oké, várj! Mindjárt szedek a környéken vagy inkább adjatok! :) Persze nem kaptam semmit, úgyhogy maradt a vízzel hűtés.

Délutánra már elértem a sörképes állapotot, így nem kellett szárazjózanul végigállnom a zenekarokat. Idén nem adtam esélyt a fesztiválnyitó bandának, a Skeletonwitch valahogy nem az én világom. Legyen inkább valami ütősebb kezdés, beértük egy Do or Die koncerttel. 5 éve nem láttam őket, ami meg is érződött rajtam, már nem csapott annyira arcon mint régen. Már akkor se értettem, miért vannak ennyire sztárolva. Nem volt rossz az előadás de csak egy 3-ast adhatok nekik.

Aggodalomra nem volt ok, igencsak erős 3 nap áll elöttünk. Sok zenekarba érintőlegesen néztünk bele, Pityu elszívott egy cigit, vagy ittunk fél pohár fröccsöt, vagy csak éppen arra vitt sorunk. Azért voltak bandák akikre jobban odafigyeltünk: August Burns Red, Suicide Silence (ami még a sátrunknál is tisztán szólt. Az is igaz, hogy a nagyszínpaddal szembe sátraztunk 320 méterre), We Butter The Bread With Butter, Carnifex, Eskimo Callboy, All Shall Perish, Unearth: ami után még a dedikálásukra is elmentünk Fazypityuval. Trevort az énekest megkértem, rajzoljon Titynek egy nyuszit. Szegény ember hirtelen nem tudta hol kezdje. Remegő kézzel sikerült összehoznia egy dinoszaurusz féleséget. Ken Susi a gitáros természetesen nem hagyta annyiba, belerajzolt szegény állat arcába egy fekete péniszt.:)

Este érkezett a németek nagy kedvence:  Heaven Shall Burn, ahol a 4. szám után sajnos leszakadt az ég, mindenki menekült amerre látott. Mi majdnem futóversenyt rendeztünk a sátrunknál felhúzott ponyváig. Pár szám erejéig a koncert is leállt. Szerencsére később újraindult a matiné. Koncert után Pityuval mászkáltunk pár kört, ettünk jó  steak burgert 5 euróért. Majd kifele menet, előttem sétált egy gyufalábú pálcikaember. A rajta lógó passok lefotózása miatt megbököttem a vállát. Mikor megfordult, hát a HSB énekese volt melegitő felsőben. Ott kóválygott, nem igen találta magát és a haverjait:) Örültünk neki, gratuláltunk a mostani koncerthez, hogy ej de szépen elmosta az eső a felét. Nem mintha ő tehetett volna róla:) 

Idén több bandával is gondok voltak:

- Vártuk a nagyszínpados Lamb Of God kezdést, melynek lendületével át akartunk sétálni a sátorszínpadra kiírt Emmure bulira. Majd felcsendült az Area 64-66 c. szám! Mivan? A két banda színpadot cserélt ? Végül kiderült, a LOG énekesét Csehországba letartozatták egy tavalyi incidens miatt, miszerint halált okozó testi sértést követett el egy színpadra felmászó arcon. Visszalökte a tömegbe, amibe az tag utólag belehalt. (igazából nem tudom a hiteles történetet, de nem a Blikkben olvastam)

- Winds Of Plague szintén elmaradt, helyette megkaptuk a The Sorrowt. Elhiszem, hogy nehéz hirtelen előkaparni egy ugyanolyan szintű és stílusú bandát, de inkább ne lett volna semmi:) Ez így elég nagy lelki leépülést jelentett számomra.

- Gojirat ajánlásra megnéztem volna, de éppen a sátortáborunknál kellett ponyvát cölöpölni, mivel Tanerőék utolsó nap délután hazaindultak. Jól elbarkálcsoltunk talált tárgyakból. Háttérzajnak majd megteszi a koncert. Pár szám messziről is jól szólt, hát nézzünk bele. A színpadhoz közeledve gyanús német átkötő szövegek. Itt valami nem stimmel. Már messziről virított a színpad közepén a nagy Neaera zászló. Végre egy kellemes meglepetés az elmaradt bandák után. Megérdemeltük!



Utolsó napra, vasárnap elég szépen kiürült a kemping. De volt aki hátrahagyott nekünk egy nagy adag grillezett húsimádó vacsorát! Erre a napra még a programfüzetbe is feltűntették a koncertek közt az EB döntőt, miszerint a meccs ideje alatt nem lesznek koncertek. Csak hát nem a németek játszották a végső ütközetet, így tolták jobbra-balra az utána következő bandákat. Poénból kidöglöttünk megnézni a spanyol – olasz meccs utolsó 20 percét. így is láttunk két gólt. Zárásképpen belenéztünk a csövesfejű Soulflyba.

With Full Force ismét csodaszép volt! Még mindig hihetetlen számomra, hogy egy ilyen fesztiválra ilyen kevés magyar jár ki (igazából német rendszámú autón kívül nagyon mást nem is láttam). A jegyár elővételbe 80 euro, a útiköltség se sok 4 főre (kb 15.000 ft). Jövőre ismétlés!