Budapest
Mivel rutinos sziget látogatónak számítok, tudtam, ha jó helyet szeretnék a sátramnak, érdemes korán és viszonylag józan ítélőképességgel érkezni. Ebből a megfontolásból hétfő reggel tíz órára ott voltam a bejáratnál minimál csomaggal. A sátor tulajdonképpen csak egy második otthont, egy bázist és egy menedéket hivatott szolgálni, később fény derül, hogy szükség is volt rá.
Tizenegy körül csupa külföldivel araszolgattam a K hídon reménytelenül lassan. Miután bejutottam, elég céltudatosan indultam felkeresni a megfelelő helyet, amit nagyon hamar sikerült is megtalálni. Egy gyors sárorépítés után gondoltam sétálok egyet, megnézem a nagyszínpadot, majd iszok egy sört. Ekkor ért az első sokk. 500 Ft-ot kértek a sörért csapolva, 640-et dobozban. Ezt csak tetézte, hogy idősödő, egyre kifinomultabbá váló ízlésemnek nem is igen felelt meg, amit csapoltak nekem. Mindegy, az idei sziget első söre.
Le is ültem vele egy sörpadra frissen szerzett programfüzetemmel. Az ital elfogyasztása után a kijárat felé vettem az irányt, ugyanis a terv az volt, hogy majd estére jövünk vissza a csapattal, ez csak az én kis “otthonteremtő” akcióm volt. A városban aztán jóval költséghatékonyabb módon folytattuk az italozást, a negyven fok és az elfogyasztott szeszadag meg is tette hatását, a közösen immár második sorbanállásom sokkal job hangulatban telt. Este a Kispál és a Borz (első haha) búcsúkoncertje volt a program, itt ért a második sokk. Ennyi embert!! Úgy éreztem, levágom a karszalagom, és irány haza. Szerencsére azért nem így tettem, jó nagyot kerülve, hátulról közelítettük meg a nagyszínpadot. A koncert még onnan is nagyon jól szólt, a kivetítők remek képet adtak, a zenekar is kitett magáért, néha csak arra lettem figyelmes, hogy a külföldiek is milyen remekül szórakoznak az általuk valószínőleg ismeretlen zenekar előadásásra.
Koncert után még italozás, örjöngés, én úgy döntöttem, hamár ilyen szép otthont varázsoltam magamnak, egyből be is lakom. Másnap kelés, mivel nem hoztam magammal semmi “ottalvós” cuccot, irány haza. A városban egy elérhető áron meleg étel bevétele, majd egy zuhanyzás után, már alig vártam, hogy újra a szigeten lehessek. Keddre már direkt ottalvósan érkeztem, egy cimborával terveztük a kedd-szerdai örjöngést. A keddi program tulajdonképpen nem érdekelet, a szerdai viszont annál inkább, úgyhogy lehetett lazítani.
A hilltop borozó évek óta törzshely, de idén megtaláltuk a “nagytutit”. Hungaricum falu boros részleg. Csendes, árnyas kellemes környezet borászatokkal, és elérhető árakkal. Kell ennél több?? Meg is lett a törzshely a hétre. Tóth László mátraaljai borászatánál elég hamar törzsvendégekké váltunk, így állandó kedvezményeket is kaptunk, ami persze generálta a fogyasztást, arról nem is beszélve, hogy mellettük szintén jó árban mérték a nagyon finom pálinkát.
Eljött a várva-várt szerda, végre koncertek, amik érdekelnek! A magam részéről csak annyit, hogy én a nagyszínpados délutáni koncerteket szeretem a legjobban, így örültem, hogy ott láthatom a Toy Dollst és a Ska-p-t is. Mindekettő remekül szólt, jó előadások voltak, bár én mindkét előadótól láttam már (éppen itt a szigeten is) energikusabb, lendületesebb koncertet is. Ezután egy kis lazítás, a következő időpont 23:30, szintén egy nagy kedvenc, az idén 30 éves Bad Religion. Kicsit előre féltem, hogy sátorban lesz a koncert, némiképp be is igazolódott. Alig fértünk be, az éneken kívül a hangzás kissé tompa volt, mivel én nem vagyok valami magas srác, ezért vizuális élményem a koncertből, hogy Greffin tanárúr valamiféle piros pólót viselt. A koncert viszont nagyon húzós, feszített volt, minden dal ütött, csak a helyválasztás nem volt megfelelő. Koncert után kis bolyongás, egy fröccs, aztán irány a hajóállomás.
Csütörtök szintén viszonylag tempósan vissza, hiszen a fesztiválfeeling mellett délután négytől Johnny Rotten immár John Lydonként a P.I.L.-el a nagyszínpadon. Fantasztikus előadás, remek hangzás, hatalmas koncertélmény. Estére még Nagy Kriszta művésznő (Tereskova) előadása maradt hátra, ami minden évben kötelező program! Mikor beértünk a sátorba, még elég karcsú mennyiségű ember fogadott, amit a művésznő is kifogásolt, egyszerűen csak azzal jelezve, hogy ennyi ember előtt nincs kedve játszani, úgyhogy leszünk szívesek többen és közelebb fáradni. A show most is kifogástalan volt, a zenészek remek játéka, Kriszta fantasztikus előadása folyamatos whiskey ivással és mell mutogatással fűszerezve. Ezután végre a koncertek számomra letudva, jöhet a kötetlen fesztiválozás:)
A péntek tulajdonképpen rendkívüli események nélkül zajlott, egy igazi “lazítós” nap volt. Másnap többen kilátogattak a baráti társaságból, amitől mindig kicsit tartok. Persze, én kint szórom az energiáimat már pár napja, ők meg pörögve megérkeznek, és basztatnak, hogy gyerünk már! Nahh, ennek általában csúnya vége szokott lenni, lásd később:)
Koncert aznap sem igazán érdekelt, de azért némi nosztalgiától vezérelve megnéztük a Tankcsapdát. A koncert a maga nemében nem volt rossz, de számomra hatalmas csalódás volt, hogy bár valóban kb a munkásságuk első felét ismerem csak, de egyetlen dal volt abból az időből. Azért lehettek volna Laciék kicsit tisztelettel az idősebb generációra is…
Eljött a sötét, teljesen megtelt a sziget, totális bolyongás, “hol vagy? Itt! Én is! Hol? Itt! Jobb oldal! Melyik? Ja, akkor bal!” ezek után az összetalálkozás nagy örömére gyors fogyasztások, minek az lett az eredménye, hogy a sátram előtt ülve már csak arra volt energiám, hogy hanyatt vágjam magam bele. Az utolsó éjszakám a második otthonomban. Reggel ébredés egy remekbe szabott (a hangokból ítélve) reggeli szex után, ami természetesen nem az én, hanem a szomszéd sátorban történt meg. Ezután mosdás, majd pakolás. Sátorbontás, majd az egész motyóval irány a csomagmegőrző. Az este szinte már csak szenvedés volt, hiába, öregszünk:) Este 11 körül vissza a csónakházba, ahol a héten gyakran megfordultunk, ugyanis bent a lányok akikkel igencsak akadozott a kommunikáció minden nap, csapoltak démont a sopronitól, mely a kedvenc söröm a hazai palettán, uh még egy utolsó korsó, majd csomaggal felfegyverkezve irány a hajó!
Summázva a hetet, szintén csak azt tudom mondani, hogy egy nagyon magas színvonalú bulin vagyunk túl, aminek egyetlen hátrányaként talán csak azt tudom felhozni, hogy sajnos nem igazán a hazai közönség pénztárcájához voltak kigazítva az árak. Elsősorban az ételek voltak nagyon drágák, de azt sem igazán értem, miért kell drágábban adni a sört, mint az összes többi hazai fesztiválon..
Anyway, már nincs 365 nap a következő szigetig!!!! hallelujah
Le is ültem vele egy sörpadra frissen szerzett programfüzetemmel. Az ital elfogyasztása után a kijárat felé vettem az irányt, ugyanis a terv az volt, hogy majd estére jövünk vissza a csapattal, ez csak az én kis “otthonteremtő” akcióm volt. A városban aztán jóval költséghatékonyabb módon folytattuk az italozást, a negyven fok és az elfogyasztott szeszadag meg is tette hatását, a közösen immár második sorbanállásom sokkal job hangulatban telt. Este a Kispál és a Borz (első haha) búcsúkoncertje volt a program, itt ért a második sokk. Ennyi embert!! Úgy éreztem, levágom a karszalagom, és irány haza. Szerencsére azért nem így tettem, jó nagyot kerülve, hátulról közelítettük meg a nagyszínpadot. A koncert még onnan is nagyon jól szólt, a kivetítők remek képet adtak, a zenekar is kitett magáért, néha csak arra lettem figyelmes, hogy a külföldiek is milyen remekül szórakoznak az általuk valószínőleg ismeretlen zenekar előadásásra.
Koncert után még italozás, örjöngés, én úgy döntöttem, hamár ilyen szép otthont varázsoltam magamnak, egyből be is lakom. Másnap kelés, mivel nem hoztam magammal semmi “ottalvós” cuccot, irány haza. A városban egy elérhető áron meleg étel bevétele, majd egy zuhanyzás után, már alig vártam, hogy újra a szigeten lehessek. Keddre már direkt ottalvósan érkeztem, egy cimborával terveztük a kedd-szerdai örjöngést. A keddi program tulajdonképpen nem érdekelet, a szerdai viszont annál inkább, úgyhogy lehetett lazítani.
A hilltop borozó évek óta törzshely, de idén megtaláltuk a “nagytutit”. Hungaricum falu boros részleg. Csendes, árnyas kellemes környezet borászatokkal, és elérhető árakkal. Kell ennél több?? Meg is lett a törzshely a hétre. Tóth László mátraaljai borászatánál elég hamar törzsvendégekké váltunk, így állandó kedvezményeket is kaptunk, ami persze generálta a fogyasztást, arról nem is beszélve, hogy mellettük szintén jó árban mérték a nagyon finom pálinkát.
Eljött a várva-várt szerda, végre koncertek, amik érdekelnek! A magam részéről csak annyit, hogy én a nagyszínpados délutáni koncerteket szeretem a legjobban, így örültem, hogy ott láthatom a Toy Dollst és a Ska-p-t is. Mindekettő remekül szólt, jó előadások voltak, bár én mindkét előadótól láttam már (éppen itt a szigeten is) energikusabb, lendületesebb koncertet is. Ezután egy kis lazítás, a következő időpont 23:30, szintén egy nagy kedvenc, az idén 30 éves Bad Religion. Kicsit előre féltem, hogy sátorban lesz a koncert, némiképp be is igazolódott. Alig fértünk be, az éneken kívül a hangzás kissé tompa volt, mivel én nem vagyok valami magas srác, ezért vizuális élményem a koncertből, hogy Greffin tanárúr valamiféle piros pólót viselt. A koncert viszont nagyon húzós, feszített volt, minden dal ütött, csak a helyválasztás nem volt megfelelő. Koncert után kis bolyongás, egy fröccs, aztán irány a hajóállomás.
Csütörtök szintén viszonylag tempósan vissza, hiszen a fesztiválfeeling mellett délután négytől Johnny Rotten immár John Lydonként a P.I.L.-el a nagyszínpadon. Fantasztikus előadás, remek hangzás, hatalmas koncertélmény. Estére még Nagy Kriszta művésznő (Tereskova) előadása maradt hátra, ami minden évben kötelező program! Mikor beértünk a sátorba, még elég karcsú mennyiségű ember fogadott, amit a művésznő is kifogásolt, egyszerűen csak azzal jelezve, hogy ennyi ember előtt nincs kedve játszani, úgyhogy leszünk szívesek többen és közelebb fáradni. A show most is kifogástalan volt, a zenészek remek játéka, Kriszta fantasztikus előadása folyamatos whiskey ivással és mell mutogatással fűszerezve. Ezután végre a koncertek számomra letudva, jöhet a kötetlen fesztiválozás:)
A péntek tulajdonképpen rendkívüli események nélkül zajlott, egy igazi “lazítós” nap volt. Másnap többen kilátogattak a baráti társaságból, amitől mindig kicsit tartok. Persze, én kint szórom az energiáimat már pár napja, ők meg pörögve megérkeznek, és basztatnak, hogy gyerünk már! Nahh, ennek általában csúnya vége szokott lenni, lásd később:)
Koncert aznap sem igazán érdekelt, de azért némi nosztalgiától vezérelve megnéztük a Tankcsapdát. A koncert a maga nemében nem volt rossz, de számomra hatalmas csalódás volt, hogy bár valóban kb a munkásságuk első felét ismerem csak, de egyetlen dal volt abból az időből. Azért lehettek volna Laciék kicsit tisztelettel az idősebb generációra is…
Eljött a sötét, teljesen megtelt a sziget, totális bolyongás, “hol vagy? Itt! Én is! Hol? Itt! Jobb oldal! Melyik? Ja, akkor bal!” ezek után az összetalálkozás nagy örömére gyors fogyasztások, minek az lett az eredménye, hogy a sátram előtt ülve már csak arra volt energiám, hogy hanyatt vágjam magam bele. Az utolsó éjszakám a második otthonomban. Reggel ébredés egy remekbe szabott (a hangokból ítélve) reggeli szex után, ami természetesen nem az én, hanem a szomszéd sátorban történt meg. Ezután mosdás, majd pakolás. Sátorbontás, majd az egész motyóval irány a csomagmegőrző. Az este szinte már csak szenvedés volt, hiába, öregszünk:) Este 11 körül vissza a csónakházba, ahol a héten gyakran megfordultunk, ugyanis bent a lányok akikkel igencsak akadozott a kommunikáció minden nap, csapoltak démont a sopronitól, mely a kedvenc söröm a hazai palettán, uh még egy utolsó korsó, majd csomaggal felfegyverkezve irány a hajó!
Summázva a hetet, szintén csak azt tudom mondani, hogy egy nagyon magas színvonalú bulin vagyunk túl, aminek egyetlen hátrányaként talán csak azt tudom felhozni, hogy sajnos nem igazán a hazai közönség pénztárcájához voltak kigazítva az árak. Elsősorban az ételek voltak nagyon drágák, de azt sem igazán értem, miért kell drágábban adni a sört, mint az összes többi hazai fesztiválon..
Anyway, már nincs 365 nap a következő szigetig!!!! hallelujah
