Bonecrusher Fest :The Black Dahlia Murder, 3 Inches of Blood, Necrophobic, Origin, Carnifex, Obscura
AustriaWien/Aréna
A teljesség igénye nélkül bevállaltunk két napot ebből a turnéból, hiszen oly ritkán járnak kishazánk háza táján (kb csak évente:)). De nem is ez a lényeg, szépnek vélt zenekari felhozatal, nagy probléma nem lehet.

Én az egészet felturbóztam magamnak egy előtte napi, szombatra eső ceglédi csak sörözéssel, amiből persze reggel 5-ig tartó kocsmázás alakult ki, becherovkával átitatva, aminek hatására másnap délután fél 2-kor még mindig nem bírtam kikelni az ágyból, pedig 13:00-ás indulást terveztem Dabasra. Sikeresen az orrom vére is eleredt, komolyabban át kellett gondolnom a dolgokat, miattam csúszik az egész. Már ez is rossz érzéssel töltött el! Azért próbálkoztam egy zuhannyal, aminek hatására még rosszabb lett:) Végül a sima kerti levegőn 3 perc üldögélés visszabillentett a rendes kerékvágásba, elköszöntem Titytől és irány Ausztria.

Tanárúr már várt dobozos pepsivel, mentünk is finom italokat vásárolni. Nem kis választék a boltban, vagy 40 féle bor a 4 emeletes polcon. Fizetés után sima út a főfalusi albérlet. Felvettük Sebyúrat és Árpád vezérünket, aki erre az estére bevállalta a józan sofőr szerepét.

Megkockáztatom, hogy az utóbbi 2 évben most először nem álltunk meg a móvári benzinkútnál. Nem rémlik melyik szakaszon, de elég erős esős-havazós időjárásba futottunk bele, mire kiértünk az Arénához. Itt gyors jegyátvétel után befelé vettük az irányt, tájékozódni, éppen hol tart a fellépők sora. Nem is kellene megemlíteni: az első fellépőt természetesen lekéstük (az Ingested matinét szerény személyem jóvoltából:)). Szerencsére azért a Carnifex végét elértük, az utolsó számot kaptuk el, ami meglehetősen jól szólt. Aztán mehettünk is ki a járműbe italért, ahonnan nem szívesen távoztunk, mert a hó szakadt, a benti program 1-2 zenekar erejéig egyáltalán nem érdekelt. Az al- és felkaros vastag szögecses, „nem tudom minek nevezzelek” rock jelmezek hát nem nyerték el a tetszésemet, ezzel párhuzamosan a zene se ejtett rabul minket. A kocsiban fröccs a kézben, azért jó hangulat volt.

19:40-kor betereltük magunkat, kezd a The Faceless. Pontos kezdéssel nem is volt gond, de 19:52-kor levonultak a deszkákról. Lehet csak én nem hallottam - vagy értettem - az indoklást, de zokszó nélkül eltűntek, a tömeg se háborgott, pedig lett volna még 13 perc játékidejük. Ennek örömére megint mentünk „kocsmázni”. Ekkor már úgy voltam, elég lesz a főzenekar, a többi le van szarva. Azért adtam még egy esélyt a 3 Inches of Bloodnak, totál feleslegesen! Gyenge volt és csalódás! Így hát nem maradt más hátra, jött látott és győzött – megint – a The Black Dahlia Murder. Náluk legalább minden rendben volt, de valami mégse stimmelt teljesen. Lehet a vasárnapot tényleg pihenésre teremtette az Úr:) Én azért jól éreztem magamat, azt hiszem:)

A koncertsorozat végeztével gyorsan „lépjünk le a helyszínről” effektus. Tanerővel a hátsó ülésen borozás, dugóhúzó keresés egész úton, majd hajnal 4 fele Budapestre érkezés után kérésünkre kiraktak minket a Móricz: Aranykorsó kocsmánál, ahol két alakkal egy asztalnál sikerült értetlenkedni: Tanerő elég bunkón alázta az egyik kölyköt, a gyerek visszaszólt neki, én rászóltam Tanerőre, hogy fejezze be, erre a másik srác rám szól, hogy ne ugassak már bele. Aztán kiderült, hogy Tanárúr a jófej én meg a hülyefasz:) Színvonalas értekezések a világ nagy dolgairól, azaz a semmiről, majd elővettük a „ki tud minél szarabb zenét berakni a zenegépbe” játékot, de szerencsére konkrét muzsikákra nem emlékszem.

Zárórakor kénytelen mód távoztunk. Kosztolányin egy hamburger után BKV megoldással az albérletünkig, amíg lehet. Hátra volt még közel 800 m séta fel a csúszós-havas dombon, ahol Tanerő csodálatos mozdulatsorral lefejelte a jeges betont (gondolom nem volt kedve a feje elé emelni a kezét:)). A nevetéstől nem bírtam felsegíteni, de a szeme másnapra nem kicsit kékülve bedagadt. Egyeztettünk a történtekről: Ő elesett a hóban, én ráadásképpen jól megrugdostam, hogy jobban fájjon neki.

Másnap 15:15-kor tértünk magunkhoz, elég sokat sikerült aludni. Nagyjából összekapartuk magunkat és Sebivel karöltve, édes hármasban, 16:32 tájékán nekiindultunk a hétfői előadásnak, most már aztán tényleg nem kéne lekésni az első zenekart (Ingested) főleg, hogy simán odaérhetünk. Időben, 17:30-ra leértünk a Népligethez, egy sörre be is ülhetünk a talponállóba, ahonnan még időben, este 6 előtt távoztunk, mert nem lehetett cigarettát vásárolni. Hát irány a koncert… az első 5 lépés után kiderült: minket jobban érdekel még egy sör, mint a kezdő banda, na meg bíztunk a magyar jó szokásban: késés-csúszás. Max 19:00-ra beérünk, így hát beültünk egy másik kiskocsmába egy ráadás folyékony kenyérre.

A Dieselhez érve zökkenőmentes bejutás, nem voltak sokan szerencsére. Viszont sokalltam az 500 ft / sör árat. Carnifexet most végigálltam, megérte! Pont jól jött ki ez a félóra. Utána végre tudtunk magyarokkal a pultnál, szegedi Kornélcsaláddal a színpaddal majdnem szemben dumálni. Volt időnk, mert az elkövetkező pár zenekar nem nagyon érdekelt, amúgy is fél szemmel/füllel így is ott voltam.

Aztán meguntam a benti árak színvonalát, egyszeri belépés végett kikönyörögtem egy kimenetelt, hamburgerezésre hivatkozva a Népligetes non-stop büféhez. Itt még egy jó sör is lecsúszott a mínusz 5 fokban. Majd jött egy öreg bácsi, aki megkért, fotózzam le a macskájával.. Jó!:) A sör kivégzése után vissza a koncertre, ahol kiderült, hogy Sebyúr szeretne velem ismét kitérni , hát gyerünk vissza:) Az állatkert eltűnt, jött helyette egy másik vállalkozó szellemű jóember, aki egy nylon táskába rejtett cserepes virágot szeretett volna eladni nekünk kemény 200 Ft-ért. Mi kötélnek álltunk, azóta az albérletben virágzik szépen:)

Remekül időzítve visszaértünk a The Black Dahlia Murder műsorára. Trevor (énekes) megszokott pucér dagadt-izmos felsőtestéből induló, hadonászni és vezényelni vágyó karjai, szakállas pofájából kiáradó slágerek, körülötte a lábukkal földbe gyökerezett gitárosok ( mert hát nem sokat mozogtak, az biztos. Mondjuk, ha ennyit túrnéznék, lehet nekem se lenne kedvem minden este széttaposni a színpadot. Minden esetre így is egy igencsak energikus és jófajta koncertet kaptunk.)

Ruhatárból nagy nehezen kivett kabátjaink után pontban éjfélkor Sebivel hívtunk egy taxit, amibe nem szállhattam be, mert egyik kezemben sör, másikban hamburger, ezért „viszlát paraszt” módjára berendeltünk egy másik sofőrt. Reméltük, nem a nyomorék jön megint, de szerencsére egy fiatal srác, aki 2.000 ft-ért hazadobott minket Budafokra. Ekkor már tudtuk: Tanárúr hazalépett az utolsó busszal este 10 fele, mert neki másnap meló. Utólag kiderült: a járatot lekéste, a Népligetből kizavarták, kénytelen volt taxival hazatérni Dabasra 10.000 Ft-ért. Az csak ráadás, hogy a kabátja és a táskája a Diesel ruhatárjában pihent 4 napig.

Albérletbe érkezéskor bontottunk még 1-2 sört, youtube bulit tartottunk. Sebi fél 4 fele kidőlt, én még reggel 6-ig elszórakoztattam magamat, többek közt fórumokra irogatással. Másnap egy élmény volt visszaolvasni mit műveltem.:)

Évnyitó bulinak - nemzetközi zenekarok szintjén - mindenképpen remek volt. Mondjuk a Black Dahlia koncertekben még nem sikerült csalódnom soha (józanul se).
András Barth | 02 feb 2010

Flyer:

Photos about the event »