Chiemsee Rocks :Blink 182, Billy Talent, Madsen, State Radio
GermanyÜbersee/Chiemsee-tó
Talán fél évvel ezelőtt hallottam először a hírt: jön a Blink 182 a Szigetre! Hűha, akkor ott a helyünk. Kamaszkorunk nagy zenéje, erre voltunk „nagyonlaza-deszkás-bringás-extrém arcok”. Csak nehogy kacsa legyen…a nyári európai turnéjukba persze beleillett a budapesti koncert, de semmi hivatalosat nem lehetett még tudni. Aztán szép lassan teljessé vált a Sziget programja. Blink nélkül.

Az együttes hosszú szünet után, nemrég állt össze újra. Terveznek új lemezt is, de az ilyen felmelegített kapcsolatoknál sosem lehet tudni, vajon meddig tartanak. Sanszos, hogy nem lesz több európai koncert. Most, vagy soha! (Ne legyen igazam!) Így hát nekiálltunk keresgélni. Az überseei fesztivál rögtön nagyon szimpatikus lett. Volt turnéállomás közelebb is, de a Chiemsee Rocks volt a legjutányosabb, valamint a hihetetlen szép vidék is vonzóvá tette a rendezvényt.

Heten utaztunk, 25-én hajnalban indultunk. Hosszú volt az út, nagyon hosszú, de minden a terv szerint haladt, dél körül már oda is értünk. Gyakorlatilag el sem lehetett téveszteni a helyszínt, ha az ember tudta, hogy hol kell lehajtani a pályáról.

Maga a fesztivál kb. egy kilométerre volt Überseetől. Rögtön leparkoltuk a kocsikat az erre kijelölt helyen. Gyorsan kellett cselekedni, mivel másik sofőrtársammal már igencsak megszomjaztunk. A többiek a 600 km-es úton már megkezdték az alapozást, így Botival nagyon kellett igyekeznünk, hogy behozzuk a lemaradást. (Ha valaki aggódna, elmondhatom, hogy ez viszonylag hamar sikerült is.) A parkoló egy hatalmas füves placc volt, ahol szomszédjainkkal is jó viszonyt sikerült kialakítanunk.

Korán volt még, a kapukat sem nyitották ki, valamint a sörünk is fogytán volt, így elhatároztuk, hogy besétálunk Überseebe. Hangulatos kisváros, kedves emberek, jó sörök, és rengeteg fiatal, akik mind a fesztiválra igyekeztek. Kb. óránként jöhetett egy-egy tömött vonat, tele Blink 182, és Billy Talent pólót viselő rajongókkal.

Számomra kicsit meglepő volt a korosztály. Úgy gondoltam, hogy a Blink inkább a húsz éven felüliek zenéje, ehhez képest rengeteg tizenéves arc látogatott el a rendezvényre. Talán csak kishazánkban nem rajonganak érte a fiatalabbak?

Maga a fesztivál egy egynapos rockkoncert-sorozat négy fellépővel: State Radio, Madsen, Billy Talent, és a nagy duranás, Blink 182. Nyilván én vagyok műveletetlen, de az első két együttesről sosem hallottam. Otthon hallgattam hát kicsit mindből. A State Radio nagyon jó, lazulós muzsika, a Madsen inkább közelít a pop-punkhoz, de talán német nyelve miatt is, nekem nagyon nem jött be. Billy Talentet kedveljük, az eddigi sorokból meg nyilván kiderült, hogy a Blink nagy kedvenc.

A parkolóba visszatérve iszogattunk kicsit, megismerkedtünk közvetlen szomszédainkkal, akik valamilyen okból nem fogadtak el tőlünk egy csepp zavaros magyar pálinkát sem. Érthetetlen… Ekkor már nagyon közel volt a kapunyitás időpontja, azaz délután 5 óra, ennek ellenére mindenki nyugodtan piázgatott a kocsija közelében. Némely autóból hangosan dübörgött a Blink. Valószínűleg a többséget szintén nem hozta lázba a két első fellépő.

Körülbelül a Madsen koncert közepére érkeztünk meg. A biztonságiakról annyit, hogy láttam, amint egy sráctól elkobozzák a becsempészni kívánt szeszt. Mindezt hihetetlen könnyedséggel és eleganciával, mindenféle felesleges erőszak, vagy kioktatás nélkül. Hiába, még mindig van mit tanulni a nyugattól (is). Különben a szervezők nem a karszalagos megoldást választották, így a jegy csak egyszeri belépésre jogosított fel, nyilván ezzel is a benti alkoholfogyasztást igyekeztek ösztönözni. Iszogattunk hát mi is egy kicsit, „egyszerélünk-deakkornagyon!” felkiáltással, persze kőkemény euróért.

A Billy Talent koncerten már a végleges helyünkön csápoltunk. Ekkor még világos volt, így a fényeffektek nem igazán érvényesültek, de maga a koncert nagyon jó volt. A közönség még igen szolidan mulatott, mindenki tartalékolt az utolsó koncertre. Érdekes volt, hogy egyik előadó sem késett, minden halálpontosan kezdődött. Azt hiszem erre mondják, hogy német precizitás.

Ennek megfelelően 21.30-kor elkezdődött a show. Dumpweed, Feeling This, The Rock Show, What's My Age Again…aki ismeri ezeket a számokat tudja, hogy rendesen bekezdtek a srácok. Persze a közönségnek sem kellett több. Ekkorra már besötétedett, így a fények és a hangzás együttes erővel támadtak ránk. Nem volt mit tenni, mindenkit magával ragadott az őrület. Azt hiszem sokan voltunk, akik egy csapásra visszakerültünk a kamaszkorunkba. Leírhatatlan érzés volt. Hosszú évek óta vártuk, hogy élőben zúzhassunk erre a muzsikára. Megérte.

Természetesen idővel beindult a pogo, igaz elég óvatosan. Amennyire én láttam, mindenki figyelt a másikra. Az egész buli hangulata hihetetlenül barátságos volt, akár csak a Blink 182 zenéje. A fent említett zúzós számok után következett egy kis lazítás. A legutóbbi, 2003-as albumról szólt pár lassabb muzsika, mint például az album egyik nagy slágere, a Miss You. Ez a szám kicsit megríkatta az égieket, elkezdett szemeregni az eső, de épp csak annyira, hogy még hangulatosabbá, emelkedettebbé tegye ezt az amúgy is kellemes számot.

A gördeszkás-lazulós hangulat a First Date-tel folytatódott. Az eső elállt, és újult erővel indulhatott el a második zúzós etap. A koncert csúcspontja ekkor jött el: All The Small Thigs. Itt mindennek vége volt. A tömeg egy emberként üvöltötte a slágert, ugrált, tombolt, egyszóval együtt élt a bandával, akik szintén nem tétlenkedtek a színpadon.

Még lenyomtak pár számot a srácok, majd elbúcsúztak. Persze senki nem gondolta, hogy nem lesz folytatás. Lett is. A ráadás Travis Barker dobszólójával kezdődött. Az egész dobfelszerelést egy több dimenzióban forgó szerkezethez erősítették, így a szóló alatt dob és dobos minden irányban forgott, nem egyszer át is fordult, azaz Travis fejjel lefelé tolta. Nem volt egyszerű… Eljátszottak még pár számot, majd végleg elbúcsúztak. Hatalmas koncert volt, életem legjobbja.

A tömeg szépen lassan eloszlott. A fesztivál területe kiürült, a fények kihunytak, mindenki a parkoló felé indult, sokan azonnal kocsiba ültek, és elhagyták Übersee környékét. Mi is szép lassan nyugovóra tértünk autóinkban, lehetetlen pózokban próbálkozva kipihenni az eseményeket. Másnap kicsit szétesetten, de boldogan indultunk útnak. Megnéztük a tavat, melyről a fesztivál a nevét kapta. Szép környék, érdemes útba ejteni, ha valaki arra jár.

Nagyon jó hangulatú, gyakorlatilag negatív élményektől mentes rendezvény volt, amit csak ajánlani tudok mindenkinek, főleg, ha olyan előadó is tiszteletét teszi, mint a Blink 182. Tudom, eléggé elfogultra sikerült a cikk, nézzétek el nekem, nagy kedvenc a banda, és rengeteg szép emlék köt a zenéjükhöz. Valamint egy kedves barátom élete, akinek ott lett volna a helye velünk. Talán ott is volt.

Köszönöm Farek barátomnak, hogy lehetővé tette ezt nekünk, örök hála érte.
Ákos | 30 aug 2010

Flyer:

Random photos - 2023