Minden évbe kijut egy olyan megoldás, amivel a fesztivált előre megkoronázzuk egy jófajta koncerttel. Idén a bécsi The Black Dahlia Murder lett a soros, a nulladik napja előtti estére.

Édes hármasba (Sebiúr, Tanerő, jómagam) - sajnos nem kézen fogva - Fiat Marea "Marikával" majdnem pontos indulással bőven kiértünk az osztrák főfaluba az első zenekarral, a Salt The Wound műsorára. Ütőképes kártyákat húztak elő, ledarálták a színpadot. Valamennyire ismertem a zenéjüket, párszor peregtek a korongjaik a lejátszómba, élőben is megérdemlik az ötöst.

Őket követte a The Aborted melódia, mert hát lágyabb témákkal merészkedtek ki a deszkákra, dallamosabb műsorukkal nekem kilógtak a sorból. Gyengéknek tűntek két ilyen banda közt, pedig nem azok. Végignéztük, bár már vártam a befejezést, ital után fájt az arcom:)

Aztán persze jött, látott, győzött a The Black Dahlia Murder. Profi zenekar, mindig nyerő lapokkal játszik. Ha vacsoracsatára hívnák őket, tudják a megfelelő receptet. Számcímeket sorolhatnék, de csak a helyet tölteném vele. Szép volt, kész, pont!

Ezek után Sebiúr vezetésével legurultunk szállásadónkhoz Völgyesi úrhoz Rajkára. Nekem sikerült értetlenre innom magamat, ezért inkább 02:28-kor eldőltem Sorio remekbeszabott lakatlan-lakásán. Az egyik szobába összesen 1 db szék, ami totál poros.. mint egy művészlakás, akár a Fűrész c. film díszlete:) Másnap tűnt fel, hogy a szőnyeggel fedett padló mozog alattunk:)

Csütörtök reggel 9 fele megébredtünk, összeszedtük magunkat és haverokkal kiegészülve irány a kis határ, balra a fesztivál, ahol dél körül már állt a kocsisor. Szépen kivártuk, hamar bejutottunk, aránylag jó helyen parkoltunk.

Autónál sörözés, úgy sincs még beengedés. Majd idővel kiváltottuk a jegyünket, vettünk Suche alla Karte módra pár belépőt, majd bongolással kiegészült forgalomterelés a parkolóba (aki nem nyomja a bongot, azaz a húzóra sört csövön keresztül, nem mehet tovább.. persze a hülye magyar meg se áll, inkább rálép a gázra!) csodaszép torlódást (stautéma) előidézve ezzel, majd este célba vettük a mindig jófajta diszkósátrat. Zárásig pörögtünk jobbra balra, majd péntek hajnal 05:37-kor azon vettük észre magunkat, hogy kelő nap fényében a fesztivál olyan területén sétáltunk ahol valószínű nem szabadott volna. Sehol egy ember, de egy nagykerekű traktorféle majdnem maga alá gyűrt minket. Hamar tájékozódás és takarodó aludni.

Péntek délelőtt 10:20-kor persze a Napnak hála, sátorból ki, a kocsihoz tisztálkodni, italozni. Útközben Sebi meghívott minket egy körözöttes kiflifagyira, amit a földön találtunk. Finom reggeli, mi más:)

13:33-kor érkezett Tity, RastaSanya "taxisofőr" jóvoltából. Majd tovább ittunk a kocsinál, ahol csatlakozott Elvis család is. Végre vannak koncertek is, bár ha belegondolok, nem nagyon nyomott latba a dolog, ugyanúgy ittunk tovább mozdulatlanul.

Estéről csak képek maradtak, miszerint Tityvel a koncert terület bejáratánál vártuk a beengedést földön fekve, csöves embert emelgetve izmoztam.. majd Slipknoton Tityt a nyakamba véve kértem fotózzunk, majd mivel meguntam az előttem álldogáló gyereket, őt is felvettem a nyakamba a 70 kg-jával. 10 éve meg se kottyant volna a dolog, de mára... hát másnap éreztem a dolgok szó szerinti súlyát.

Metallicára persze eleredt az eső, nekünk meg annyit nem ér az egész, hogy bőrig ázzunk (2006-ba szintén Novarockon végig álltam a 2 órás műsort, most kár is lett volna erőltetni). Kicsit piáltunk a sátorba, majd gyerünk a partyaréna ismét. Megint jó volt a hangulat, éjjel 3-ig bírtuk, csúszkáljunk a sátorig sárba játék következett, takarodjunk aludni.

Szombat délelőtt még mindig esett, sártenger mindenhol... Eleinte próbáltunk a kocsi mellett italozni, de szép lassan azt vettük észre, mind a négyen bemenekültünk az eső elöl az autóba zenét hallgatni.

Napközbe a fesztiválon nem igen lehet mit csinálni, a lényegesebb részek le vannak zárva takarítás céljából, ezért a 'sok jó ember nagy kocsiban is elfér' stratégiát választottuk. Koncertfüzetet lapozgatva csak ámulni volt erőm: szombaton semmi se érdekel:)

Szerencsénkre du 4 fele elállt az eső, lehetett mászkálni, irány befele céltalanul sörrel a kézbe. Estére a már-már szokásos partisátorba megőrült az agyam, néha megtáncoltattam mindenkit, körbe-körbe, ahogy az óvodába tanította Éva néni.

Néha kimentem a sátorból, számolni se tudtam, hányszor léptem ki a cipőmből, mert beleragadt a sárba, természetesen zokniba kell taposni a mocskot:) Éjjel fél 3 körül, sárba csúszkálva nagy nehezen vissza brékeltünk a kocsihoz kajálni, azért út közben két kézzel beletenyereltem a moslékba.

Vasárnap se indult másképp.. meleg, fáradtság.. 4 nap után erőltettem magamba a söröket, éreztem is, hogy ping-pongozik az alkohol az agyamban, de döntetlenre vitte a játszmát, egyszerűen nem sikerült berúgnom. Áthatolva a szétázott kempingen, csodaszép látványbalaton fogadott minket, sártenger alattunk. De nem volt sok időnk bámészkodni, délutánra szép program volt terítéken, piros színpadon az August Burns Red. Csodaszép intróval nyitott, kezdtek a slágerszámok, gyerünk a zúzdába be! Volt helyünk szépen, jól láttuk a circle pitet, wall of deathet. Néha bedurrant egy-egy nagy basszus, nagyon jól szólt (nem csoda, hisz jobb elöl álltunk majdnem a hangfal alatt).

A végén se kellett messzire menni, érkezett a Bring Me The Horizon. Méretekkel jobban éreztem magam, mint Rock Im Parkon.. Igaz a Zúzdán kívül a korlátnál álltunk, de jó volt így nyugisan végigállni. Mögöttünk az emberek a szénába ülve bámulták a műsort.

Még mindig semmi hatása a szesznek. Lehet a fáradtság győzött!? Az osztrák persze nem unatkozik, nekiálltak sátorpavilonnal sárkányt eregetni ami szép látványvilágot teremtett. Azért tovább próbálkoztam szesz barátommal való megbékélést, de csak a nyúzott arccal való Limp Bizkitbe való belenézés maradt, semmi extra. Jó volt a régi számokat hallani de nem hatott meg a produkció. A nyúzottság leömlött a zenekarról is. Tudom, adni kell a pörgést, a bulit, de egy bizonyos színt felett nem lehet megjátszani. Utána még mászkálás, messziről pörgött a Die Toten Hosen, ahol a hangzással távolról se volt gond. Utána még durrogott a tűzijáték, ahogy a fesztiválok végén szokott, hangot és fényt adva a zárásnak.

Hulla fáradtan próbáltam bemászni a sátrunkba. Sikerült is bejutnom, mikor Tity jelezte, hogy valaki az ajtónk elé szart!! Nem tudom, nem akarom, nem fogom kulturált formába önteni a történetet, ennyi! Valaki ilyen primitív bunkó állat módjára ennyit tud. Láttam már pár ocsmány történetet, voltam már nem egy moslékkal kikent toi-toiba, de ezzel belefostak a lelki világomba, leszarták a felségterületemet:) Gyorsan kirántottuk a cölöpöket a sátor sarkaiból, szépen áthúztuk az egészet egy már kiüresedett tisztásra. Gondoltam, végre tudunk nyugodtan aludni, az összeesés határán voltam. Hát nem jött össze! A szél egész este lengette a sátor felső rétegét, erőm nem volt kimenni letűzni rendesen. Remekül szinte semmit se aludtam. Ráadásnak szomszédaink egész este germánul brekegtek.

Reggel 6-ig bírtam ezt az állapotot, alig vártam, hogy végre elindulhassunk haza, teljesen lerobbantam belül. Szerettem volna hétfő délelőtt mászkálni a széteső fesztiválon, de sajnos így alakult. korán kigurultunk a fesztiválról. Sebi és Tanerő nagyon "örült" ennek a lépésnek. Egy előnye talán volt: korán ágyba került mindenki. Este 6-kor felkeltem, legszívesebben mentem volna vissza a fesztiválra:)

Egy dolog biztos: jövőre ismét célba vesszük Novarockot. Mese nincs, Nickelsdorfba se:)