Buried Inside, Tombs, Our Survival Depends On Us
AustriaWien/Aréna
A 2004-es Chronoclast album óta vártam a pillanatot, hogy élőben lássam és halljam a kanadai Buried Inside-ot. Az úr most kegyes volt és a Spoils of Failure turnéval elérhető közelségbe hozta nekem a progresszív ötöst.

Bizony 5 év nem kis idő, és hát azt sem lehet mondani, hogy agyon turnézták volna az utóbbi éveket, mert mindig csak kanadai dátumokat lehetett találni – már ha épp úton voltak. Közben a kertek alatt elkészült az új lemez, ami ugyan nem eszi meg a mai napig zseniális Chronoclast-et, de szégyenkezni továbbra sem kell…

Majd jött a hír, hogy a Relapse records fiataljai meghódítják az öreg kontinenst – 27 koncert 30 nap alatt. Most már tényleg úgy járunk Bécsbe, mint más a fürdőbe, de mit tehet az ember, ha mindig van valami, amit meg kell nézni. Zárójelben jegyzem meg, hogy decemberben Presistence tour, februárban Mastodon – már épp itt az ideje egy önálló szakestnek, - márciusban pedig a Slayer fogja bepótolni a decemberben lemondott európa turnét. Nehéz az élet…:)

Mivel Ignite jegyek nem hullnak az égből, így elég korán az Arena-nál voltam, (Csepesz barátom társaságában) gyors helykeresés, majd elindultunk a Gasometerhez, hogy megvegyük a tickettet, de nem jártunk szerencsével…megérte tehát a sietség. A kisterembe szervezett buli pontban 21órakor kezdődött, valami helyi death/black „csodával”, de mivel nem éreztem késztetést, hogy lássam őket, így inkább a közeli Mekiben fogyasztottam…tudom, hogy ezért a pokolba jutok, de leszarom:)

Mire a turnépartner Tombs a színpadra lépett, addigra már én is visszaértem. Gyors helykeresés, ami mondjuk nem volt nehéz, tekintve, hogy kb. 40 – 50 fő volt az egész teremben…iszonyat hangosan döngették meg a hangszereiket, láthatóan cseppet sem estek pánikba, hogy maroknyi ember előtt kell játszaniuk. A 3 tagú formáció kellemes kis bemelegítést adott, valahol a Neurosis szellemiségét idézték, de gyorsabbak voltak a számaik, és nem volt annyira, de kegyetlen súly volt bennük, amik egy cseppet sem kímélték a gyanútlan hallgatót…közel 40 perc betonozás után hangszer letesz, én pedig úgy érzem, mintha egy bivalycsorda vonult volna át a teremben…

Majd felsétált a színpadra a Burning Inside, öt teljesen hétköznapi ember – mondjuk az énekes abban a kockás, koptatott könyökű favágóingben le se tudta volna tagadni származását – majd elkezdték gerjeszteni a hangszereket és pontban 23órakor belecsaptak az Introduction / Time As Ideology kettősbe. Nekem pedig rögtön fülig szaladt a mosolytól a szám, hihetetlen energiákat szabadítottak fel. Lehet, hogy nem volt tökéletes a hangzás, nekem amúgy teljesen megfelelt, hangos volt, zajos volt, mégis mindent ki tudtam venni, talán csak a háttérének volt kivétel.

Az énekes úgy támaszkodott a mikrofonállványba, mint Földes „Hobo” László, csak itt épp nem annyira fülbarát dallamok hagyták el a torkát…üvöltött, ahogy a torkán kifért, és ez nem összetévesztendő a gyomorból jövő mély bömböléssel, sokkal magasabb hangon nyomta. Mire lefut a turné, mehet a gégészetre gyógykezelni…:)

Nagyon jól esett a lelkemnek az új album talán legnagyobb gyöngyszeme az V. (a gyengébbek kedvéért ez egy római ötös akar lenni) A szám 3. percénél pedig akkora riff van, hogy rögtön elő kellett, hogy vegyem a saját (lég)gitárom és együtt pengettem a srácokkal. Katarzis.

Mit is lehetne még mondani, gyorsan elrepült a rendelkezésükre álló idő és 45perc zajongás után lesétáltak…taps, taps, taps, de semmi ráadás, villanyt felolt és indulás haza.

Összességében egy kiváló zenekart sikerül elcsípnem, és csak remélni tudom, hogy legközelebb már itthon is láthatom őket, mondjuk a Dürerben. Kicsit több nézővel.
Balázs Vincze | 30 nov 2009

Flyer:

Random photos - 2023