Imperial Never Say Die! Tour :Architects, Despised Icon, Horse The Band,IWrestledaBearonce, As Blood Runs Black, Oceano, The Ghost Inside
AustriaWien/Aréna
A fellépők listája erős volt, de csak ez most nem üldözött volna Bécsig, viszont a kisbuszban utazás, osztrák fő-külváros, na meg, hogy a rendezők felvésték neveinket a vendéglistára, hát éltünk a lehetőséggel, miért is mondanánk nemet?

Jól összekombináltuk a munkaidő beosztást (főleg nekem, másnap csak du. 4-re kell beérnem). Szabadságot se kellett kivennünk. Kicsit késve tudtunk nekiindulni, fél 6-ra rendeltük a 8+1 fős kisbuszt (benne útitársainkkal) Biatorbágy melletti melóhelyünk elé. Sikerült negyed órával korábban végezni, végül - bár itt álltak a környéken - mégis nekünk kellett rájuk várni 2 percet:) Igazából mi Sebivel nem siettünk, az se lett volna gond, ha minden zenekart lekésünk. Sőt az se zavart volna, ha nem jutunk be, max kint italozunk az összesen 1 eurónkból. (Sebivel ennyi vagyonunk volt összesen az estére az útiköltségen és a 3-4 üveg boron kívül)

A buszban előre lefoglalt hátsó sor, navigálás gyanánt ordibálás (a félig eltompult megfázott hangommal), merre is kell visszamenni az autópályára. Hát persze kapásból balos helyett jobbos kanyart íveltünk. Nem gond, körforgóba visszapörgünk.. innentől talán nem lesz gond! Hát a következő elmaradt balos helyett egyenesen tovább.. jól van! Megint nem sikerült a megfelelő irányt megtalálni, ismét "circle pit". Ekkor már nehéz is lett volna elrontani. Felbérelt sofőrünk, Kripcsi úr megint bevállalta, hogy elvisel minket 500 km-en keresztül. Meglepő volt a beüzemelt hátsó hangfal, jó zenéket hallgattunk az út során.

Ásványvízzel vegyített fehérborok bontódtak és csúsztak le a torkon. Akadálymentes haladás Bécs határáig, ahol valamiért beállt az autópálya. Párszor viccből kijelentettem: első zenekarok bukó.. Tisztába volt ezzel mindenki, de az, hogy egyik útitársunk majdnem elsírta magát, hogy nem látja az Iwrestledabearonce műsorát, rádöbbentett arra, hogy vannak még ilyen nyomorék emberek, akik egy 7 remek zenekaros bécsi estéből csak a negatív hozzáállást tudja közölni felénk. Megértem, hogy szerette volna látni, de ha már egyszer így alakult - hogy kb 2 órával később érünk ki - meg kellett volna próbálni vidámabban felfogni és esélyt adni a még előttünk álló előadóknak. (Az persze más kérdés, hogy egy rohadt köszönöm nem jött ki a száján, hogy megszerveztük a utat. Mert ha ez nincs, mehettek volna busszal vagy vonattal, amivel igaz kiérnek időben, de várhattak volna reggel 7-ig az első járatra, jó fagyoskodást és átfagyást kívánva nekik.)

iwrestledbearonce

Végül este 8 előtt az Aréna előtt kipattantunk a buszból, magunkhoz vettünk fejenként 1 flakon fröccsöt, amit - mint kiderült - hárman három irányba rejtettünk el a bejárat előtt. A vendéglista alapján fél perc alatt kikértük és megkaptuk jegyeinket: egy kék avocado-bookingos fotóspass, amit a ruhánkra kell ragasztani. (azonnal láttuk a rést a pajzson (bár nem használtuk ki): simán átragaszthatjuk másra, többen juthattunk volna be, de mivel rendesek voltak, nem akartunk ezzel visszaélni). Szokásos módba kaptunk a fél literes műanyag poharat, ital áttölt és irány befelé, ahol természetesen már állt a bál.

Éppen belecsöppentünk az As Blood Runs Black témáiba. Kicsit kavarodás volt jobb elől, a felfokozott hangulatnak köszönhetően ment a karate, a szélén állókba futás, ami pár kreténarcnak olyan jól sikerült, hogy a kezünkből kirúgták a poharat (persze csak eltört, nem hagytuk magunkat) az egyik azt hiszem telibe ráborult Sebire. A matricás belépője ezzel a lendülettel el is tűnt. Próbáltuk a földön keresni de semmi. Lehet átragadt valaki másra....:) Ezért őt magunk mögött bent hagyva, Tanerővel kimentünk italért. Első percbe nem ugrott be, hova is rejtettem a saját adagomat, majd tudatosultak bennem a megfelelő paraméterek. Sebyúr flakonjából is átmértük a tutit, bent mindezt felszolgálva neki.

as blood runs black

Pont visszaértünk a Horse The Band műsorára, amit poénból az emeleti erkélyféleségről néztünk végig. Innen elég jól kivehető volt: nem valami nagy a mozgás a zenéjükre. Nekem megjátszott - erőltetett betegnek tűnt az egész. Talán volt valami szintetizátor is a csapatban, ami a mai metalcore alapkelléke, egyre több ilyen bandát látni. Azért nem vittük túlzásba a "mozizást", inkább Benjivel dumáltunk, akiről kiderült, elég rendesen szervezi a bécsi bulikat jófajta bandáknak. Mostani fő program a Texas In Julyt elhozni az osztrák fővárosba. Lassan listát lehet készíteni, milyen szép koncertek fűződnek a nevéhez (lásd két héttel ezelőtti Raised Fist). Azt hiszem Catapult Promotion néven fut a projektjük. [reklám helye?]:)

Ezek után jött még a nyakunkra egy Architects, ami lassan éves rutingyakorlat a környéken. Az elvárt szintet kaptuk tőlük. Közönséggel együtt lélegzős, színpadra felhúzkodós, beugrálós. A számaikat behatóan nem ismerem, de ami a lényeg: tetszett az énekes halványpiros favágós kockás ingje:)

A főzavar persze a Despised Icon volt. Csodálkoztam, hogy Tanerő végig állta a műsort velünk és nem tűnt el már az elején megint egy koros 40-es rockerrel a pulthoz inni mint Summer Breezen :). A két énekes felállásokat a mai napig nem tudom hova tenni, általában lemorzsolódnak egy főre, ebben a zenekarban is feleslegesen.

despised icon

Koncertek végeztével ismét gyors teremkiürítéssel lehetett számolni. Valahogy sikerült felvennem a földről egy Oceano polót, ami igaz M-es méret, de a kinézete árulkodott eredetéről: merchpultból frissen vásárolt cuccról van szó:) Nem hiába: van aki 15 euróért vesz polót és van aki talál:) (az is más téma, hogy elég sok pénzt hagytam már ilyen pultok mögött az évek folyamán sajnos, tehát megérdemeltem:))

Ezek után nem sokat szórakoztunk a helyen, gyorsan buszba pattantunk, máris nekivágtunk a visszaútnak. Valamit éreztem, hogy a könyökömre ragadt...megvilágosodtunk, hova is tűnt Sebi matricabelépője :). Feltehetőleg ahogy egymásnak löktek minket, átrepült rám a pass:) Rajtam 2 db volt, rajta nulla (mert hát párban szép az élet, ugye:)). Szegény ezért várt ránk minden szünetben.

Természetesen hazafele beszélgetés, ahol kiderült Tanerőnek 9 óra / nap az olvasási ideje :) Aztán máris a bábolnai bohócosnál teremtünk, ahol egy akciós étlapot nézegetve a már induláskor is negatív hullámokat gerjesztő csákó bunkó paraszt módjára "add má ide he" kijelentéssel kiakarta venni a kezemből a műsorfüzetet. Ekkor kicsit ideges lettem és fennhangon közöltem vele, hogy elmehet a picsába, bunkó parasztgyerek. Igen! Gyorsan felidegesített! Mondjuk már az út elején se stimmelt nála valami. Aztán persze kretén arccal bámult, hogy "méé, elnézést kéne kérnem?" Önboncolgatós kérdéseivel a helyes irányba terelte gondolatait, jó környéken tapogatózott. Inkább hagytam a francba. Fiatalság - bolondság - kreténség :)

Budapest határába érve elsőre albérletünk felé vettük az irányt, dombon fel-le megoldással szépen belevezettük a többieket a tutiba. Lakosztályunktól 80 méterre a sarkon kiszálltunk édes hármasban. Mindenkivel elköszönő kézfogás mellett elnézést kértem "haveromtól", de csak bámult rám értetlen piercingelt faszfejjel (Ki kellett volna verni a fejét... értsd ahogy akarod:)) ). Vele többet sehova! (az persze megint csak egy szempont, hogy már kifele menet félúton nem volt náluk semmi ital, koncertek közbe tőlünk kértek.. ettől sem lett jobb kedvem) Nem hiába: ez az ember zavarta a csakráimat!:)

Ismét tartottuk magunkat íratlan szabályunkhoz: első koncerteket le kell késni (jó lett volna látni az Oceanot, Iwrestledbearonce témákat.. de hát ezt dobta a gép) viszont egy jó estét tudhatunk magunk mögött! Végre megint Bécs, kisbusszal, italozással. Sajnos az üres üvegeket a buszban felejtettem, elnézést Kripcsi úr!:) A koncertek a szokásos szintet nyújtották, az Arénában nem tudnak hibázni vagy mi? Kíváncsian várjuk Tanerő másnapi szlovén turnés élmény-téridő-kapcsolását (amire - így utólag elnézve - várhatok ameddig akarok, úgy se lesz meg:).
András Barth | 17 nov 2009

Flyer:

Random photos - 2023