No Mans Land Hungary - 2007
HungaryEgerszalók/bányató
3 éve létezik a NO MANS LAND elnevezésű nemzetközi zenei és zsonglőr fesztivál.. Igazából az elektronikus zene fellegvárának adott otthont az Egerszalók közelében megrendezett móka.

Az eddigi magyar zenei fesztiváloktól jóval eltérő hangulatú és felépítésű rendezvényen, ha saccolnom kéne legalább fele-fele arányban voltak külföldiek és magyarok. Június 20-án indultam útnak Ceglédről, Bandita az állomáson csatlakozott hozzám ..szokás szerint én kezdtem navigálni az elviráról kinyomtatott kis útikönyvem alapján.. persze hogy hibás volt.. szóval Szolnokon egy kis kavarás után sínen voltunk. (itt meg kell említenem azt a forgós bigyót ami meglepi tojglikat ad ha bedobsz egy százast.. Szolnokon ez rendszeres szórakozásommá vált!).

Szóval 100fokos hőségben robogtunk Eger felé. Ahol is felszedtük Zsut és beültünk pihenni a sorompóba, majd a fesztiválbuszhoz igyekeztünk 1-2 órás sorompózás után, persze az állomáson is megtaláltuk a nekünk való helyet. Majd kedves sógorom úgy döntött kivisz minket a helyszínre, telerámoltuk a kocsiját a cuccunkkal, irány a Laskó -tó, ahol a fesztivált rendezték. Kalandos az út Egerszalóktól, kb negyedórás rallizás után meg is érkeztünk.

Megcsapott a fesztiválfilling.. de valahogy ez mégis más volt.. Bejutás sátorverés sötétben ..tökölés vele legalább egy órán keresztül.. nézelődés... ezzel telt a következő pár óra. Rögtön első este egy egri ismerős banda lépett fel a performance színpadnál.. nem sokáig maradtunk, mivel sör után kutattunk a pusztában. Általában a programfüzethez igazodom, és azt nézem, meg ami érdekel... itt ez lehetetlen volt, több okból: 1. alig ismertem a fellépőket 2. a vihar kisebb armageddont okozott a senkik földjén... szóval az elkövetkezendő napokban arra mentünk ahonnan zene jött. Másnap be Egerbe, ahol Zsuval bevásároltunk magunknak sörből, borból és némi száraz kajából, majd félórányi aszalódás a buszállomáson onnan végül kiderítettük, hogy nem is szalóki busszal kellene menni hanem Egerszólátival. Mi kis ügyesen persze, hogy tovább utaztunk. De sebaj végül is csak 100 kilós a cuccunk és 100 fokban tűz a nap.. nagy nehezen odaértünk.

Csatlakozott kis duónkhoz Lili, tesómék havercsaja. A zenekarával készültek fellépni de valahogy mindig elmaradt , vagy a vihar mosta el őket vagy a pálinka. Szerencsénkre és a viharok ellenére a sátrunk egy biztos körzetben állt fák közt (ami persze a zuhé idején nem volt egy biztonságos zóna) persze tele kullanccsal és más egyéb számomra eddig ismeretlen bogárfajjal felvértezve, egy kiscserkésztábornyi gyerek is jól érezte volna ott magát.

Ami igazán szokatlan volt az a helyszín és a vadkemping filing. Egy rohadt nagy puszta, körbe erdő ahol kis utakat vágtak be a susnyásba, sátrazás céljából. Az első komolyabb megpróbáltatás kapásból csütörtökön ért bennünket. Senki földjének lakóit elérte a végzet szele. Az összes áram és fényforrás megszűnt létezni. Mindenki vaksötétben menekült amerre csak tudott, de igazából nagyon nem volt hova, mivel semmilyen méretesebb fedett hely nem volt az egész pusztában. Mi Zsuval az egyetlen fényforrás felé igyekeztünk, egy katonai sátrakból összerakott kajázóhoz. Már vagy 30 elázott ember fogta a sátor tartógerendákat, hát beálltunk mi is segíteni azzal a reménnyel, hogy nem leszünk egyedül, amikor szétcsap egy villám minket. Szerencsénkre jó fejek voltak, és ahogy csendesedett a szél behívtak mindenkit melegedni előkerült pár üveg rövid és pár pokróc mivel belőlünk konkrétan folyt a víz, mindent szívesen fogadtunk. Laza 3 órás száradás a tűznél és felesezés majd kajálás után elmásztunk a 6 méteres sárba aludni, mivel sehol semmi nem volt.

Másnap ébredés után elindultunk felfedezőútra, felderíteni a zuhanyzót. Ez a tipikus fesztiválzuhanyzó konténerek, ahogy sétáltunk át a pusztán láthattuk csak igazán milyen pusztítást végzett a vihar: az összes árus teregette ki a portékáját, volt pár mókás építmény amiket szintén megkínzott a zuhé. Nagy örömünkre volt melegvíz és teljesen korrektek voltak a zuhanyzók. Vizet is a közeli lefúrt csapból nyertünk, ahol le is telepedtünk egy időre röhögni az embereken akik hullakészen próbáltak vízhez jutni a csap előtt elterülő mocsáron keresztül. Nekem is sikerült többször majdnem elfikkannom.

A bambulászás után elindultunk a zene irányába, jó volt tudni hogy a hangfalak életben maradtak. Méretüket tekintve megmerem kockáztatni hogy a sziget hangcuccával vetekedett, bár rég voltam szigeten… Iszonyatos erővel nyomta magából a zenét, rengeteg embert vonzva ezzel magához, ahogy minket is. A tűző napon táncoltunk vagy 3 órán keresztül, a poén az volt hogy egy csomó ember vizes permetezővel rohangált meg 5 literes kannákkal, amibe jéghideg csapvíz volt, és persze mindenkihez odamentek enyhíteni a szomjukat.. lassan felforrt az agyam így elindultunk a tóhoz hűsölni, vagy 20percnyi sétára volt egy erdei vadregényes úton keresztül.

Párórányi tutajépítés és Zsu röplabdázása után visszamentünk h. belevágunk a sűrűjébe. Szerencsénkre akadtak ismerősök, Lili is hozzánk csapódott újra meg egy kedves üveg vodka is. Kiültünk a pusztába és folyamatosan jöttek az emberek. Kicsi a világ szindróma is akadt bőven, mindenhol találkoztam olyan emberekkel, akivel volt közös ismerős. Ez vicces mert a fele külföldi volt. Szóval némi sör és vodka után tökjó lett a hangulat és egyre több ismerős gyűlt össze, beültünk egy sátorféleség alá ami igazából egy U alakban kifeszített ponyva volt, gerendákkal kitámasztva. Félóra sem kellett, elkezdett szakadni az eső villámlott ismét kinyomták az áramot gondoltuk a tegnapinál nem lehet rosszabb. Tévedtünk! Sikeresen összedöntötte a fejünk felett lévő ponyvát, kidöntötte a tartó oszlopokat mindenki ész nélkül rohant kifelé. Nem sokon múlt hogy egy oszlop fejbe verjen. Bemenekültünk a közelben lévő jurtába ahol teljes nyugalomba ültek és zenéltek az emberek. Nagyobb gond nélkül ismét megmenekültünk, bár Zsut majdnem lefejezte egy kifeszített zsinór, amit a nagy rohanásban nem vett észre.

Csendesedett a vihar elég rövid idő alatt a zenét is visszanyomták. Mi vissza mentünk a sátorba átvedleni, majd a nagyszínpad felé vettük az irányt ahol is egy hard technós dj keverte a zenét. Rengetegen voltak és iszonyatosan jó hangulat volt főleg így a zuhé után. Nindenki csupa sár volt, mi mégis tovább álltunk a Dirty stage-re ahol Gaudi, egy osztrák dj keverte a zenét, talán az összes koncert közül ez tetszett a legjobban. Tudom, hogy az ilyen zene kedvelői megköveznének azért, mert ennyire gőzöm sincs az egészről és őszintén szólva ott maradtunk ahol a zene tetszett és nem ott ahol éppen valami híres dj zenélt… ez valahogy hidegen hagyott!

A Gaudis móka után fáradtan dőltünk ki, Zsu még éjszaka álmában rám hozta a frászt, mivel valami olyasmit álmodott hogy egy autó akar átmenni rajtunk, így elkezdett mászni a 2 m2-es sátorban az én fejemen keresztül és valahogy az istennek nem akart felébredni. Másnap végül úgy döntöttünk, miután minden ruhánk elázott és valahogy nem volt kedvünk még egy vihart megélni, hogy hazalépünk. Összerámoltunk és irány Eger.

Összegezve: jó volt az egész csak az a két vihar nem kellett volna, akkor tuti ott maradunk végig, így viszont estére rendbe raktuk magunkat és egy fedett kocsma megnyitóján sörözgettünk, és persze onnantól kezdve jó idő volt!
Tünde Oszlánczi | 17 jul 2007

Photos about the event »