Korán kellett kelnem vasárnap reggel Tokajba, mert estére már pesten volt jelenésem a Kultiban, de a köztes időt még egy zuhanyzással, friss ebéddel, rövid pihenéssel szerettem volna tölteni. Ezt a sorrendet betartva indultam el, bízván, hogy képes leszek mindent felfogni, ami alap esetben simán menne.

Nem hősök. Hirdeti az új albummal turnézó bostoni négyes, akik magukkal hozták a tengeren túlról az Animosity-t ill. a Belga Rise And Fall-t. A jegyet elővételben vettem meg,(3200ft) mondván garantált lesz a teltház, de mind kiderült nem volt az, bár szépen megtelt a Kulti. Mivel mindenkit leamortizált a Hegyalja feszt, így csak Metálos Zolika tartott velem, de ő is inkább lelkiismereti okból, mivel a Pressure-ön állva aludt el a Converge-en. Jó szokás szerint késve értünk a kultihoz, a Something Against You-nak már se híre, se hamva, de már az Animosity is durván zajongott a nagyteremben.

Faszán szólt a cucc, meg minden, de annyira lélektelenül játszottak, elment a kedvem az egésztől. Értem én, hogy nem a Kultié a legnagyobb színpad, de hogy senki meg se mozduljon, egy helyben állva, a padlót nézve, mint valami szar banda, úgy játszottak..
Mondjuk az énekes kivétel volt, de nem mentette meg a produkciót, a többiek lélektelen játékától. Így bármennyire is tetszetős muzsikát tolnak, nem tudtam a zenére koncentrálni. Egy szó, mint száz, ez csalódás volt.

A Rise And Fall viszont teljesen meggyőzött. Erre már volt egy kis össznépi tánc is, meg a zenekar is magáénak érezte a színpadot. Rendesen neki is estek a hangszereknek, és ez jót is tett a vizuális oldalnak. A zenekar valahol a Converge világát idézi, de messze nem olyan káosz, inkább a szellősebb The Hope Conspiracy-vel rokon…lendületes dalok, zajos gitár, nyomon követhető témák. Tényleg jól esett a fülemnek, ez az egyszerűbb, mondhatnánk úgyis, hogy punkosabb megközelítés. Sajnos csak pár számukat ismertem, és ez bizony hatalmas hiba, de mindenképp pótolandó mulasztás. Mondjuk az énekest, azonnal elküldeném egy fodrászhoz, mert iszonyatosan rossz frizurája van, de ettől függetlenül jól kommunikált a közönséggel, és hangja is rendben volt. Remélem nem ez volt az utolsó találkozásunk, és egy igen korrekt albummal fognak meglepni.
Szünetben megnéztük, hogy ki mit mennyiért…teljesen jó áron volt minden(póló 3000ft), sőt, ha két pólót vettél, akkor egy ezrest spóroltál.

A Converge-et nem hiszem, hogy be kéne mutatnom, egészen páratlan életútjuk van, és úgy lettek sok százezer lemezt eladott banda, hogy semmilyen kompromisszumot nem kötöttek. Kezdéskor felsétált egy alak színpadra, hatalmas papír hengerrel a kezében, belefújt a mikrofonba, majd a közönség közé vetette magát…jól kezdődik a buli.:) Először a gitáros tűnt fel, és rögtön belecsapott az új albumos Plagues riffjébe, majd megkaptuk a szintén új lemezes No Heroes-t. A közönségnek sem kellett több, rögtön moshpit alakult ki, ami végig is kísérte a koncertet. Engem is sikerül valakinek orrba rúgnia, de aki hardcore bulira jár, az ne panaszkodjon.:)
Majd a bassz gitáros hívta fel a figyelmünket, hogy jó lenne, ha a kamerások is inkább a koncerttel lennének elfoglalva, mint sem a felvétel készítéssel. Inkább az utolsó három album dalait erőltették, de az új albumról még eltoltak két számot, (hellbound, trophy scars) meg olyat is, amit én nem ismertem, de az igazság az, hogy nem is minden számot tudtam követni. Az biztos, hogy 45 perc pusztítás után, az Eagles Become Vultures című számukkal búcsúztak.

Nem mondom, hogy rossz volt a buli, mert távolról sem, az viszont biztos, hogy legközelebb, kipihenten, tiszta fejjel fogok rá jegyet váltani, mert így nem volt számomra 100%-os.