Raised Fist, To KiIl, I Hate Sally, Nothing Gold Can Stay
AustriaSt. Peter am Wimberg/GH Höller
Tudtam, hogy megéri 500 km-t kibírni 4 másik magam fajta alakkal (mondhatom szép jelenléti lista: Tanárúr, Vincent úr, Bedlam, Csirke) Balázska soförködése már reggel 8-kor elindult, célba vette Dabast, Tanárúr taxiztatása végett..

Negyed órás késéssel el is tudtak indulni Pestre a másik két alakért. A fél 2-es györi tescohoz érkezés persze, hogy majdnem 1 órát csúszott, de még így is időben voltunk bőven. Simán ment minden, nem is tudom hányszor megálltunk, a természet hívott minket.

Egy osztrák parkolóba találtunk egy hatalmas fából összerakott hajót, ami mint kiderült egy játszótér volt, oldalán csúszda. Balázska persze, hogy megrohamozta mint valami 6 éves autista kisgyerek:) Majd felfedezte, hogy he vannak 10 évesek a hajó közepébe, hát akkor kihívja őket fotózásra. Ilyen "érdekes" kalandok után is képesek voltunk tovább indulni. Linzen belül már figyelni kellett a helyes menetirányt, Tanárúr "mitfahrerkedése" mellett természetesen elcsesztük a dolgokat, már Prága felé mentünk.

Először csak 250 km-re voltunk tőle, majd 232. Alakultak a dolgok és mivel olyan osztrák térképet vittem ami 25 forintba került nem volt egyszerü a helyzetünk. Néhány helyen még a már kész autopálya se volt rajta. Így hát kanyar valami benzinkútra, 10 eurós térképvételezés majd sofőrsegéd csere. Csak azok jöhettek szóba, akik valamilyen szinten képbe voltak (nem ittak). Mi hárman alapból kiestünk, Tanárúr hátra lett zavarva, Bedlam előre Balázska mellé. Kitaláltuk, hogy nem fordulunk vissza, hanem egy másik útvonalon közelítjük meg St. Peter am Wimberget. Szép tájak, szép zenék, szép borok... A kis dombok közt, átvitt az út egy fűrésztelep féleségen. Nem is hittük el, hogy jó helyen vagyunk, de a nagy útirányt jelző tábla rendre nyugtázta a felesleges kételyeinket. Fotózás a "mindenhol fából minden"-t. Az egyik vendéglőféleség bejáratát két malomkő fogta közre, mellette egy kb 20 cm-es cserépember. Gondoltuk, visszafelé elhozzuk. De eme remek ötletemet hamar eloszlatta az a tény, hogy visszafele nem erre fogunk jönni.

Nem is tudom, hogy, de sikeresen megcsúsztunk időben (térben szerencsére nem). Fél 8 fele már Wimberg szélén haladtunk. A benzinkiútnál sörvásárlás már már rutinfeladat volt. Továbbindulás után megláttunk az egyik multicég parkolójában egy kb 100 fős trombitás felvonulást. Azonnal féket kértem pár video és fotó céljából. Amint kiszálltuk Tanárúrral, abbahagyták a zenélést, gondolom pont így jött ki, de utána már felmerült, hogy miattunk nem folytatják. Még megállapítottuk, hogy trágyaszag van, majd továbbhaladtunk.

A helyet nem volt nehéz megtalálni, tudtuk, hogy a városon átvezető főút mentén lesz valahol. Kint már álltak a koncertre érkező arcok. Odaérkezéskor gyors borkeverés, sietni kellett mert már kezdett a móka. Pedig poénkodtunk is az úton, hogy jól bevett szokás szerint valahogy elkéne érni, hogy lekéssük az elsö zenekart:)

Befele vettük az irányt boroskólával a kezünkbe, amit persze nem engedtek be. Bedlam már rég bent tolta az interjút a Raised Fisttel. Kint még brekegtünk (amíg meg nem isszuk a magunkét). Sikerült értetlenkednünk angolul egy pár arccal. Azt nem tudtam elmondani egy csákónak, hogy szép a polója, hasonlít a Most Precious Blood polómra, azaz úgyanaz, csak más a szöveg rajta. De mint kiderült az is volt, csak én nem láttam:) Még neten félretetettem 4 darab 9 euros jegyet, amit teljesen rendes hozzáállással teljesítettek, kiegészítve útvonal leirással, totál segítőkészség, példás hozzáállás.

Kint hallottuk mikor kezd a koncert, ezért pont időbe értünk be a Nothing Gold Can Stay előadására. Vegyes volt a vélemény róluk, nekem a myspace alapján tetszett. Kb azt a szintet hozta amit vártam. Utána kiléptünk a kocsihoz italért. Mondjuk ez ment minden fellépő után. Jó volt mert tudtuk a kezdési időpontokat, ezért volt mihez igazodni. Sajnos ugyanez a rendszer nem működik kishazánkban. I Hate Sallyt semmiképpen nem akartuk lekésni, úgyhogy időben bent volt a helyünk. Tanárúrnak ez vitte a pálmát, már előre, amikor még az utána következő zenekarokat nem is látta. Tény, hogy tényleg ütőképes matiné volt. A kis 160 cm magas fekete "parókájú" kanadai lány leszakítja az emberek arcát poénból. Volt, hogy felrakta bal talpát az elsö sorban álló figura vállára és úgy orditott. Volt, hogy a gitáros koncertzárás képpen felakasztotta a hangszert a plafonra. Érdekes, mert jár az ember évek óta koncertre, de mindig lát újat. Talán ez is szép ebben az egészben.

Gyors italtöltés a megszokott helyen, majd megint a bejáratnál. Már volt bennünk annyi, hogy kérdőre vonjuk az egyetlen 2 méter magad kidobót, aki a pénztár mellett strázsált. Megdícsértük milyen szép csinos, megállapítottuk hogy You are very tired!:) To Killt kicsit lekéstük mert jól elpofáztunk mindenfele. Igazából nem is tudom mi volt a téma csak ment az angol nyelvlecke. De nem gond, hogy lemaradtunk pár számról, megesik az ilyen. Végülis nem csak a zene miatt mentünk, hanem a helyi érdekességeket is felderíteni:) A zenekartól nem volt sok hanganyagom, de meggyőző előadást láthattunk. Az olaszok megmutatták milyen is a Roma Straight Edge:)

Már már szokásos kinti tevékenységek majd vissza Raised Fistre. Sokan voltak de pont elegen. Szépen előre furakodtunk a jobb szélére, a helyünkre. Pont egy lépcsőfok volt oldalt, remek volt, láttunk mindent, az emberek nem löködtek annyira, szépen lehetett kamerázni. Sok számot toltak. Igazából durvábban szóltak a számok mint az albumon. Mert ott kicsit dallamosabb volt a helyzet.

Koncert végén találtam a földön pár töltényt. Gondolom valakinek ilyen tölténytartós öve volt, bár azt nem találtuk meg. Helyette találtunk egy Csirke úrat, aki kicsit bebaszva dölöngélt jobbra-balra. Bedlam elmondása szerint valamelyik koncerten elől a tömegbe esett-kelt, felmosta a padlót szépen. Bizonyára körbe bukfencezte a területet:) Azért zárásképpen kifele menet Bedlam támogatása ellenére menet közbe arcközelségbe megnézte megint a talajt, szépen lefejelte a földet. De mivel nem egy gyenge alak, ezért nem féltünk, hogy problémás a történet:) Viszont mint kiderült, az este folyamán elhagyta a műfogát:)

Hazaút simán telt, mi a hátsó sor (Tanárúr, Csirke, én) egyezséget kötöttünk a józan első sorral, hogy Linz után kérhetünk számot. Tanárúrral annyira megfejtettük az életet és kitaláltuk a világot, hogy Bécsig megfeledkeztünk a zenegépről. Néha eszünkbe jutott, de inkább továbbvitatkoztunk. Balázska Bécs után belátta, hogy "nem ezt beszéltük meg", így Isis helyett végre megszólalt a mi cd-nk. Mondjuk ez legyen a legnagyobb bajunk.

Én Győrbe kipattantam a gépjárműből a Városházánál. Ekkor már Bedlam vezetett, az elöző sofőrnek fárasztó lehetett ezer km felett. Főleg, hogy a munkájából adódóan is sokat kormányoz. Itt köszönet neki, hogy összehozta a ki- és visszautazás lehetőségét, mind járműhozatal, mind vezetés témában. Mint kiderűlt, Tanárúrat Balázska még hazafuvarozta Dabasra, amikor is Csirke ember, telefonált nekik és kérdőre lettek vonva, hogy nem maradt-e a foga a gépjárműbe:)

Győrbe még betértem a Sörszék sörözőbe a 06:35-ös buszomig, ahol végig szép számokat hallgattam és irtam a reggeli szép smseket mindenfele, hogy de kurva fasza egy este volt. A pápai buszpályaudvar mellett éppen piacnap volt, ugyhogy ott is belátogattam a kocsmába, hamburger és boroskóla. Majd körbenézés a piacon mindenféle ajándékokat vételezni a szombat este fellépőknek. De ez már egy másik történet, ez már az SCHC beszámoló része. Hazaérkezéskor még szép számok, rakat kaja az arcomba majd fél 12-kor úgy gondoltam, eldőlök, mert 3-kor már készülni kellett a vasútra, mert Sebiúr és Zolika célbavette a szombathelyi éjszakát...
András Barth | 23 apr 2007

Photos about the event »