Szerencsére a cél, hogy a RATM tribute összejött. Utána mászkálás a kis területen. Legfőképp a csocsóasztal és a pult között:) Sikeresen reggel 6-ig italoztunk pár ismerös/ismeretlennel. Majd alvásra fogtuk a dolgot. Tity volt olyan rendes és felállította a kéglit (sajnos mást nem mert bealudtam):) Csabika kint aludt Tomi matraccal édes kettesben, Timi meg a járműben pihent.

Péntek délelőtt 11 körül Csabikával elugrottunk a pulthoz, Tity maradt olvasni, csak 1 db 1/1-et kért. Mi sajnos belemerültünk a hangos beszédbe, a hajnali arcokkal való kommunikálásba és a "jamorennéba". Igy du. 3-4 fele vittem vissza a 4-szer megvett italt Neki:) Majd sajnálatos módon Ö és Timi léptek haza Ceglédre, mi meg maradtunk a helyünkön, megvárva Rasta Sanyikát aki tervbe vette, hogy du 6 fele átugrik Kazincbarcikára Kasza napok fesztiválra. Hát akkor tartsunk vele.

Meglestük az 5 órai ISten Háta Mögött koncertet (ami alatt szembe hátul a sarokba egy páros éppen "szeretkezett". Gondolom komoly kapcsolatban lehettek mert külön irányba indultak el). Koncert után bekajáltunk és irány az országút Kasza napok felé. (folyt köv. Kasza napok fezstiválnál)

Szombat: enyhe 1 napos (péntek estés) barcikai Kaszanapok megszakítás után visszaindultunk a fesztiválra. szombat 11:00 tájékán felszálltunk a miskolci buszra (szerencsére a buszpálya pont a fesztivál mellett volt, dícséret illeti a Kasza Napok szervezőségét ilyen téren (is). Aránylag jó csatlakozásaink voltak. Miskolcról átbuszoztunk Tiszaújvárosba. Az egész környéken gyár- és lakótelep, ipari fájdalmas érzés, az itt ragadt kommunizmus megfáradt tükre. De mi csak söröztünk egy újdonsült, Kasza napokról egyirányba haladó fiatal csávóval. A városba érve beugrottunk a Mátyás sörözőbe italozni, borotválkozni fogat mosni. Majd mivel konkrétan nem ment Nyíregyházára busz csak napi 3 db ("sok, nagyon sok") ezért a stoppolás mellett döntöttünk.

A teherautós Robi a Do or Die CD-nket is berakta a autó lejátszójába ( hétvégén elneveztük DoDónak, Dodikának eme csodálatos belga muzsikát). Sofőrünk egészes bevitt Nyíregyre ahol már várt minket Csirke kocsival. Útközben Soulfly sörözéssel. Az idő sajnos esőre állt.

A fesztiválon éppen kezdett a Zanzibár, Csabika ismerte őket ezért váltottunk velük pár értelmes szót. Peti a roadjuk kinézte a kezemből a boroskólát:). Nem sok zenekar érdekelt sajnos, ezért inkább mászkálás. Egyik szervezőtag éppen ment ki a Subscribe cuccokért a kocsmájukba, kisbusszal. Meginvitáltak minket is. Gyors bepakolás után meg lettünk hívva bármire. Én éltem a lehetőséggel és hubit toltam az arcomba.

Majd visszaérkezéskor összefutottunk Csabi nővérével, Ágival. Csirke tanácsolta, hogy vegyük ki a cuccunkat a Vitoból mert lehet visszanéz Nyíregyre bnőjéhez és már nem jön vissza. Csomagmegőrzőt kerestünk de sajnos ebben hiányt szenvedett a feszt. Ekkor jött az ötlet, dobjuk le a sátramat. 2 perc alatt megtörtént, majd takarodtunk vissza. Akármerre mentünk, mindenhol belebotlottunk valaki ismerösbe. Mivel nem voltak nagy távolságok, hamar eljutottunk A-ból B-be. Így esett meg, hogy megnéztem a Zanzibár és a The Idoru előadását. Szokás szerint egyik végét sem vártam meg. Este azért majdnem végighallgattuk a Subscribe matinét. A hangosítással most sem volt gond. Ez jellemző volt mindkét színpadra.

Visszanéztünk a főkocsmához ahol Gyula megszervezte a "Szesz" koncertet. (Engem ez az egész szesz ordítás emlékeztet levi haveromék ismerősére, aki talán 6 éve csinálta mindenhol ezt. Csak ennyit tudott ordítani, hogy "szesz". Még a sziget hiradóba is bekerült vele párszor.). Első nekifutásra kb 8 embert tudtunk összeverbuválni a 3 másodperces koncertre, majd mikor sokan hallották, többen is csatlakoztak. Én kameráztam, a padra állva rögzítettem a műsort. A 20 főből megalakult kórusba jelen volt a Subscribe pár tagja, egyéb ismeretlen arcok. Szépen levezényelte.

Reggelig ment a móka, nagyrészt a sőrsátor alatt. Reggel 7-ig bírtam. Pár óra alvás után a vasúton elég sokan várakoztak. Ittunk volna egy gyógysőrt de se kocsma a vasúton, se pénzünk. Csabika, Ági nővére, egy ismerős arc és én dél környékén távoztunk Nyírbátorból. 17:30kor már Cegléden találtuk magunkat. Nem volt kellemes az út, de legalább aludtunk többször 10 percet.