Slam Dunk Festival :The All American Rejects, Less Than Jake, Mallory Knox, We Are The In Crowd, Kids In Glass Houses, Motion City Soundtrack, Goldfinger, letlive., Bury Tomorrow, Hit The Lights, The Ghost Inside, We...
United KingdomWolverhampton/City Centre
Egy héttel az egynapos fesztivál kezdete előtt hallottam először az egész történetről, de azonnal láttuk, kivitelezhető a dolog, mivel ez a hétfői nap Angliába munkaszünet, de mivel másnap reggel 6-ra kellene menni dolgozni, próbáltunk legalább fél nap szabadságot kérni, persze sikertelenül. Így hát két lehetőség maradt: vagy okosan italozunk és este 8-9 fele legkésőbb hazaindulunk, vagy neki se kezdünk az egésznek.


A vérző pont természetesen én vagyok, mivel nekem nehéz megállnom 4-5 sörnél, ezután elérem a "mindent leszarok" érzést. De mivel ritkán járunk el Wolverhamptonba szórakozni, bevállaltam a kockázatot, remélve, hogy normálisan tudok majd viselkedni.

A belvárosi rendezvényen található 6 helyszín közül engem csak a két háztömb közé bepréselt szabadtéri színpad érdekelt, ahol már 13:15-kor kezdődtek a koncertek. Ezért reggel 10-kor felkeltünk és 11:20-kor bontottam egy sört, ha tehetem józanul sose indulok el élőzenei előadásra. Mivel 40 perc séta a helyig, ezért legkésőbb 12:15-kor indulunk, de mint kiderült, megtudjuk oldani helyijárattal is, nem kapkodtunk. 1-2 sör után csak a szokásos: az első zenekart késsük le. Sajnáltam betartani íratlan szabályomat, mert így a Heart of a Coward műsoráról mondtam le, ami leginkább érdekelt volna.

Végül délután 2 fele érhettünk a helyhez, ahol jó volt látni a sok fiatalt, ahogy fel-alá mászkál a kihelyezett korlátok közt. Leültünk nem messze a bejárattól sörözni. Befele menet rákérdeztem az egyik jegyüzérnél, mégis mennyiért adja a jegyet (ami 38 font volt a kasszába). Ő lelkesen ecsetelte, hogy a kasszába 47 font de ő odaadja nekem 40-ért. Mondom remek, azonnal hülyének nézik az embert. Inkább haladjunk tovább, bár a Caliban koncertet így is lekéstük.

Az I Killed The Prom Queen hozta magával a kültéri kisszínpadok átkát: sok ember kis helyen, ráadásul a hangzás is a nézőtér elejére koncentrálódik, nehogy zavarja a környék lakosait. Nem álltunk elől, de így is élvezhető volt a dolog. Jól döngölték a számokat, bár nekem a fél óra játékidő kevésnek bizonyult.

A kérdés persze adta magát: miért kell belepréselni 9 zenekart 10 és fél órába (a zenekarok közti átszerelési idő majdnem zenekar játékidejével vetekedett. Percekbe mérve: 640 perc teljes színpadidő eloszlása:  átszerelés 315 (49,2%), koncert: 325 (50,8%). Ezt nem tartom arányosnak. Nem lett volna egyszerűbb fele ennyi zenekart meghívni, több játékidővel, kevesebb átszereléssel? Amelyik zenekar nem tud kitölteni 50-60 percet, annak úgy sincs keresnivalója egy ilyen horderejű buliba.

Ilyen lyukasórák mellett bőven belefért a kinti italozás, ami addig fajult, hogy elsétáltunk a vasút melletti általam Restinek nevezett helyre kocsmázni. Meglepően olcsón mérték a söröket, 2-2,5 font, ami magyar viszonylatban se drága (7-800 ft). Így hát nem siettünk vissza, mert éppen a Chunk, No captain Chunk meg a Crown The Empire volt a műsoron. Nem ismertem annyira őket (szerencsére), de elég volt egyszer belenézni youtuben a videóikba. Buzifejjel párosított nyivákolós metalcore. Utóbbi banda még csak-csak belefért volna a tűréshatáromba, de annyit nem ért, hogy miattuk visszarohanjak. Másfél év után végre megkóstoltam a helyi Banks sört is, pedig wolverhamptoni sörgyár közelében laktam 9 hónapig.



Délután 6-kor kezdett a The Devil Wears Prada... Az albumaikat hallgatva régen még törekedtem is volna, hogy eljussak egy koncertjükre, de a tavalyi With Full Force-os előadásuk akkora csalódás volt, hogy most inkább kint bontottam még egy sört, talán a mádosik félidőre beértünk. Itt kicsit jobban átjött a dolog, de még mindig nem volt az igazi.

Elérkezett a kritikus pont: délután 7 óra, elkéne indulni haza, ami sétálva egy jó 3/4 óra. De ha már 19:10-kor kezd a The Ghost Inside, őket csak megvárom. Végre egy egyszerű hardcore, lelkes közönség, jó hangzás, minden a helyén. Így már könnyebb szívvel távoztam a végén.

Hazafele beugrottunk a KFC-be kajálni, ahol kicsit kicsúsztam az időből, talán a hazaséta jót tesz majd. Tityvel tudattam, a hazaúton ő a főnök, majd ő megmondja, mivel merre. Jelezte, hogy akkor szálljunk be egy taxiba. Én reflexből rávágtam, hogy nem, inkább sétáljunk. Ennyire voltam képes engedelmeskedni:) Végül pont jött egy helyijáratbusz, amivel nyertünk kb. 20 percet. Este 10 fele végül kidőltünk aludni.

A másnap természetesen megbűntette a tegnapot, nem sok kellett ahhoz, hogy a majdnem 8 órás álló munkába össze ne essek. De már akkor tudtam: túlélem ezt is! :)

author: András Barth | 05 jun 2014

author:

Barth AndrásAndrás Barth

Flyer:

Random Photos - 2018