Killswitch Engage, Sylosis, Heartist
Austria Wien/Aréna
A Killswitch Engage-ról nem tudok elfogultság nélkül írni mivel rajongom értük mint egy tinilány a pop csillagokért. Eddig majdnem minden elérhető állomáson jelen voltam és a munkásságuk teljesen magával ragadott. Az Alive Or Just Breathing számomra a metalcore műfaj bibliája. Az április 2.-án megjelent Disarm the Descent lemezt már mindennél jobban vártam.


Az, hogy újra Jesse Leach áll a színpadon, számomra új lendületet ad a zenekarnak és újra a régiek tudnak lenni. Mondanom sem kell, hogy amióta a lemez megjelent, ki sem szakad a lejátszómból és ez még  jó ideig így is marad.  Nemrég már sejthettük, hogy Adam nem fog Jesse nélkül sokáig zenélni, mert a Times Of Grace projecten is kiadtak magukból mindent ami a Killswitch-be nem fért bele és mesterművet alkottak. A bécsi Aréna szerencsére nincs messze és nagyon keresgélni sem kell társakat egy ilyen lemezbemutatóra.

Korán indultunk. 2-kor Budapesten szálltam be az autóba és némi tökölés és vásárolgatás után 5 előtt kicsivel már a helyszínen is voltunk.  Bemelegítőnek az angol Sylosis és az amerikai The HeArtist lépett színpadra. Igazából egyik zenekarral sincs problémám de ha a KsE előtt játszanak, akkor számomra érdektelenek JMeg sem néztem egyiket sem, hogy ne tömjék a füleimet a headliner előtt semmivel. Persze rengeteg ember kíváncsi volt erre a két bandára is. Nagyon sokan voltak bent és a szerdai koncerthez képest tényleg népes közönség gyűlt össze.

A merch pultot végigmértem és szomorúan láttam, hogy nagyon sivár volt a választék. volt két fajta póló, két pulcsi és valami női cucc. Mivel ereklye nélkül nem térek haza Killswitch-ről, így egy szürke turné pólót vásároltam és vártam a kezdést.

Jesse Leach visszatérése óta már volt szerencsém a 2012-es nyári fesztiválszezonban háromszor is megnézni őket és hihetetlen élmény volt mind. Ennek ellenére nagyon izgultam, mivel az új lemez dalait még soha nem hallottam élőben. Nálam 10 pontból 10-es az anyag és előre is bocsájtom, hogy számomra az év lemeze.

Nem hittem volna, hogy lehet jobbat csinálni az Alive-nál de ez most sikerült. Szerettem Howard-dal is a zenekart de azért az mégsem ugyanaz.

Sötétség után nem volt kukoricázás, egyből a Hell In Me-vel nyitottak. A pontosságról nem is írnék, mert ezek a zenészek igazán profik ebben a műfajban. A hangzásról csak annyit, hogy az Arénában én még nem hallottam olyan zenekart, ami nem szólt volna jól. Nem is értem itthon miért nem szólnak így a zenekarok. Lehet a terem akusztikája is belejátszik de itt tényleg mindig minden jó. A New Awakening-el folytatták és az új anyag lényegesebb dalait mind eljátszották, jobban szóltak a számok mint a lemezen de ez betudható az elfogultságomnak is.  Teljesen kitöltötték a színpadot és minden tag hozta a sajátos elemeit. Justin dobjátéka még mindig hibátlan, csak a feje ne lenne olyan visszataszító JAdam a szokásos viccelődéseivel dobta fel a hangulatot. Meg egy sültkolbászt is megevett és sörrel le is öblítette koncert közben. Élmény volt végig minden perc.

A Howard-dal írt lemezekről is beleépítettek a repertoárba, ami nem is baj, mert az is KsE és nem lehet elmenni ezen dalok mellett. Az Alive or just breathing, End Of Heartache lemezekről is szemezgettek . A katarzis élmény a vége volt, amikor visszatapsra még a My Last Serenade-t is eltolták. A közönség a Holy Divert várta nagyon és kicsit csalódottak is voltak, amiért nem volt de szerintem az már kicsit lerágott csont és amúgy is minden utóbbi koncert zárótaktusa volt. Nem bánom, hogy kimaradt.

Örülök, hogy ismét ott lehettem és ha lehetőségeim engedik, ezentúl is ott leszek. Türelmetlenül várom a következőt.
author: István Fazekas | 25 apr 2013

author:

Fazekas IstvánFazekas István

Flyer:

Random Photos - 2017