Pilótánk, Keszi Zsolt az IrieZion „frontembere” megfelelő zenéket válogatott a nagy utazásra. A legénységet tarkította még kedvesemen kívül a Reggaesoul 2 főszerkesztője: Máté és Zoli. Szóval mondhatnánk azt is, hogy a mi kis autónk volt a magyar média válogatott. Nagy volt az izgalom, hisz olyan nevek voltak a line-up-ban akiket álmomban sem gondoltam hogy hallhatok, láthatok élőben. De ne rohanjunk így előre.



Csütörtök estére érkeztünk Kölnbe, még világosban át tudtuk venni a passokat, sátorhelyet kerestünk… ez érdekes volt, hisz igaz, hogy ez már a feszt 0. napja volt, azaz voltak programok, soundsystemek de mi mégis arra gondoltunk jó lesz, korán jöttünk majd válogathatunk az árnyékos helyek közül.

Hát nem így lett. Már minden valamirevaló hely foglalt volt. Így a VIP parkoló melletti kis erdőben vertünk tanyát, legalább így frankón árnyékban lehettünk, közel a fesztiválhoz és nem utolsó sorban a szigethez amin a koncertek voltak. Zsolt felállított a kocsija mellett egy büfét kábé, szóval nem kellett messze menni ha némi harapnivalóra vágytunk. Egy szó mint száz, jól indult a fesztivál. Gyors gyógysör, kis körbenézegetés és alvás. Elöljáróban: a Summerjam nagy hibája, hogy a 2 nagy színpadon párhuzamosan mennek a koncertek. Így tuti lemaradsz valami durvajó buliról. Másik dolog: már vagyunk olyan vén róka fesztiválozók ;) hogy nem nézünk meg boldog-boldogtalant…

Ezek függvényében rögtön az első koncerteknél agyfaszt kaptam. Este 7-ig semmi, ill. nóném német kis bandák. Sebaj addig is megnéztük a shopokat, stb. 19.00-kor viszont színpadra lépett a Zöld színpadon az egyik kedvenc bandám a kőkemény roots alapokból táplálkozó Midnite. Persze hogy a másik színpadon ebben az időben kell nyomnia a SOJA-nak… Tavaly elmaradtak, idén azért jó lett volna ha látom őket. Azért 1-2 kép erejéig átnéztünk, jó volt. Tényleg tré, hogy választani kell… na mindegy. Viszont a Midnite… ha hallottál már rootsot, dubbal fűszerezve, karakteres emberkékkel a színpadon, olyan energiákkal amiket ha nem adnak ki a zenében, valószínűleg az univerzum szakad szét… na ez a Midnite. Brutális volt. Kötelező egyszer látni őket minden roots (és) reggae kedvelő emberkének. Nem elég…



Utána U-Roy, faya volt de a Midnite kicsit leszívott mentálisan :D Ha csak az lett volna egyedül, akkor teljes már az este. A vicc, hogy ezeket a durva arcokat rakják ezek a kedves németek a kisebb színpadra, a nagyobbra pedig a német kis kedvencet Max Herrét, majd Sean Pault… pfej. Nókomment. Amúgy nem is baj, a Green Stage sokkal barátságosabb helyen van. A nap végén kezdődött az elefántcsontparty ;) az elefántcsontparti Tiken Jah Fakoly vezényletével, aki szintén az egyik kedvenc előadóm – így utólag közös szavazás eredményeképpen Ő nyerte el a fesztivál arany díját, ezt a koncertet élveztük a legjobban. Tiken Jah próféta megjelenésével tekintélyt parancsol a színpadon, zenéjében ötvözi a reggaet és a világzenét… Alpha Blondyhoz tudnám hasonlítani, talán tőle energikusabb. Dallamos táncolható nótái vannak, kellemes hangja… sokszor láttam már, de mindig mutat újat és soha nem elég belőle. Kiváló zárása volt az estének.  Sean Paulról sajna így lemaradtunk. Nagyon bánom.

Másnap kiélvezve a hűs erdő nyújtotta javakat későn keltünk, shoppingoltunk, sétáltunk. Sok a kommersz bolt sajna, de van azért egy-két jó árus. A kaja-pia drága, sőt a fürdésért is kell fizetni. Ja, meg az árnyékszékért is. Ezt okosban megoldottuk, vettünk bérletet(!) és jó magyar csóringerekhez méltón cserélgettük ezt. Majd persze az utolsó nap, utolsó órájában kiderült, hogy nekünk, sajtósoknak ingyenes az ürítés. Mindig tanul az ember…



Egészen fél 7-ig nem volt semmi extra, a szokásos német áru szólt a színpadról… ezzel nem fikázom az sváb reggaet, mert nem az a bajom hogy amatőrök stb. mert nálunk is vannak kezdő zenekarok a hazai feszteken… hanem az a baj, hogy ezek többnyire nem reggaet tolnak, hanem vagy pop zenét vagy rapet vagy nem tudom mit… s ez zavaró egy reggae feszten. Ezért szoktam azt mondani, hogy a Summerjam olyan, mint egy reggae nap a Szigeten. Na, mindegy azért szeretjük ;)

Na de 18.25-kor a húrok közé csapott a fiatal énekesnő Nneka. Sajna lemaradtunk a konci nagy részéről… de azért belehallgattunk. Ügyi volt. Utána jött a szintén fiatalka Protoje, megosztotta a magyar masszívot a koncertje, nekem tetszett. Dinamikus conscious reggaet tolt, ugrált hergelte a közönséget keveset pull-up-olt. Utána folytatta volna Collie Buddz, de őt már nem tiszteltük meg a jelenlétünkkel. Hanem még Protoje alatt átnéztünk a Red Stagere, ahol a Maliból származó vak(!) duó: Amadou & Mariam koncertje dübörgött épp. A házaspár csodálatos világzenével kényeztette a tömeget, megható volt látni, hogy milyen nagy boldogsággal énekelnek. Levetkőzve minden gátlást, teljesen átadva magukat a zenének. Komoly zenekar állt mögöttük, őszintén mosolygó zenészekkel. Talán csak a fúvósok hiányoztak. Fantasztikus élmény volt.

Erre az estére a Red Stagenél ragadtunk, mert Amaduék után a Groundation húzta a nótát. Brutális hangszerelés, az énekes kicsattant az erőtől… őket is látni kell egyszer az életben legalább. Rájuk nem igazán az a fajta show jellemző, ami esetleg külsőségekben (is!) mutatkozik meg más reggae zenekaroknál (pl. Tiken Jah ninja szerű mozdulatai vagy a Midnite basszerosának hullámzó tánca) ők pusztán a zene technikai fogásaiban mutatnak újat. Én őszintén szólva nem is élveztem annyira, élveztem imádtam…de inkább figyeltem arra hogy milyen virtuóz módon szólaltatják meg a hangszereket, mint a  az egész hatásra. Kettős érzés… tényleg ezért kötelező… őket látni meg otthon is hallgatni. Van üzenetük, nem is akármilyen!

S végre elérkeztünk az est végéhez, mikor is színpadra lépett a roots reggae egyik koronázatlan királya: Burning Spear. Ő is alapműveltség úgy gondolom. Olyan slágerek hangzottak el, mint a Slavery Days, a Marcus Garvey, a Jah no dead – ebben olyan konga szólót tolt, hogy eszméletlen!! A kisöreg méltóságteljesen kiállt a színpadra, körbenézett és nagyon komoly mentalitással lenyomott vagy 1,5óra színtiszta rootsot. Komolyan nem is nagyon tudok róla mit írni, olyasfajta élmény volt amit nem adhat meg más. Remélem lesz még rá alkalmam, hogy lássam… legalább még egyszer. Maximális respect Mester.

A másik színpadon Beenie Man nyomta a dancehallt, ez a párosítás korrekt volt. Egyik színpadon egy roots legenda, másikon egy dancehall. Mindenki megtalálhatta a helyét.



A vasárnapi nap már csak levezetés volt, hisz ki überelhetné Burning Speart, a Midnitetot, Tiken Jaht és a Groundationt?! Azért megpróbálták ezek a németajkúak: kora du. Sebastian Sturm vette használatba a piros színpadot, nevéhez hűen hozta magával s vihart. Esett az eső, fújt a szél… de persze jó kölni szokáshoz hűen 5 perc zápor után kisütött a nap és lett vagy 40fok. Amúgy az egész hétvégére jellemző volt ez a szeszélyes időjárás… kicsit ki is akadtunk ezen… Sebestyén után Million Stylez próbált levenni minket a lábunkról, nem sok sikerrel. Majd pihi, eső, pihi, eső és a napsütés meghozta a forróvérű olasz csődört Alborosiet. Puppa Alba a Shengen Clannal lépett fel (szerintem nagyon vicces nevük van), jó kis koncit adott. Volt minden roots, dancehall, pull-up, Summerjam molino leszakadás, Beenie Man duett, lőttem jó fotókat… kicsit el is fáradtam. Az utolsó koncert pedig a 2012-es Summerjamen a nemrég itt járt Stephen Marley adta, akit már nem volt erőnk végig nézni. Kb. ugyanazt a műsort tolta amit ZP-ben, ő is alap, ha nem is annyira mint Burning Spear, de örülök hogy láthattam megint. Természetesen a másik színpadon valami német csodafegyver volt, ami tök gagyi… és voltak vagy száz millióan rajta. Marsimoto volt az ha valakit érdekel.

Koncert után alvás, reggel korai kelés, indulás. Este 11-re haza érkezés. Amint átléptük a magyar határt beugrottunk egy mekibe, hogy végre tisztességes olcsó egészségtelen kaját tudjunk enni, a wc eldugulva, 6 kártyaolvasóból egy sem működik, pénzt nem lehet kivenni… euróval fizethetek max, de nem volt csak kb 2euronyi centem, azt viszont nem fogadhatja el :DD nyilván… különben örülök, hogy hazaértünk. Hiányzott már.



Összességében klassz kis pár nap volt, rengeteg fantasztikus élménnyel tértünk haza… köszi mindenkinek aki hozzátett ehhez a csodához… Réka Culturenek külön köszi a banánt ;)

BigUp Zsolt, hogy levezetted a sok-sok kilométert és köszi mindenkinek tényleg… na alszom mert mindjárt Love & Unity a Balcsinál… ott kocc! Jah bless_farek