A fesztiválon nem volt nulladik nap, első napra, azaz csütörtök 14:00-ra írták a kapunyitást. Én már du. 1-re leértem. Ekkor már vagy 100-an tobzódtak a bejárat előbb, annak ellenére, hogy az eső néhol csöpögött - esett, de volt, mikor leszakadt az ég. Szerencsére az autóm állandó menedékként funkcionált. Sokan csodaszépen eláztak. Ettől függetlenül még negyed 4-kor se volt beengedés. Amikor végül megnyitották a kapukat, két vonalba terelték az embereket. Az egyik az elővételes jegy sor a másik a helyszínen jegyet vásárlók sora. Igazából logikátlannak tűnt a dolog.

A fellépők sora nagyjából egy átlagos magyar fesztivál érzetét keltette. Szokásos bandák extráktól mentesen. Pár éve még PaFe is hangoztatta, hogy csak magyar fellépőkkel és olcsó benti árakkal is lehet gazdaságos és jó fesztivált összehozni, ellenben tavaly is szerepelt már világsztár a listán. Idén a hip-hop műfaj kedvelői jártak jól. De azért mi is találtunk minden napra valami "csemegét".

Tavalyi ötletből merítve PaFe is átvette a fesztivál területén csak kártyával fizetős rendszert. Ami egyrészt előnyös, mivel nem kell a sok apróval bajlódni, másrészt ha túl részeg az ember könnyebben átverhetik, mert nem mindenki nézi mennyit vonnak le éppen a kártyájáról. Arról nem is beszélve, hogy első két napon szép hosszú sorok álltak a kártyaregisztrálásra várva.

A jegyárak nem szöktek az égbe: 4 napos bérlet 6.900, 3 napos 5.900, napijegy 3.900 HUF. Mai viszonylatokhoz mérten elég jónak mondhatók. Ellenben a benti árakról ugyanez nem mondható el. Legolcsóbb dobozos sör 450 ft, a csapolt sör 400 ft, amihez meg kellett vásárolni a műanyag poharat amit csak utolsó nap délelőtt 11-től lehetett visszaváltani. (ha új csapolt sört kért az ember, természetesen beleszámították az előző pohár értékét).

Egyik nap bent virslit reggeliztem: egy 1db (nem pár) 150 ft. Ez még bele is fért az értékrendembe. A kenyeret kérés nélkül hozzácsapták és szépen fel is számolták +80 ft-tal. Még ha friss és szép nagy szeletet kaptam volna, bevállalom, de ez egy kenyér maradék csücske volt. Nem jó ha hülyének nézik az embert.

Úgy látszik a pékáruval mindenhol gond volt: a konzerveinkhez venni szerettem volna 4 db kiflit. Természetesen nem volt kiírva az ára, csak fizetéskor tudtam meg, hogy darabja 120 Ft! Irreálisnak tartom, főleg, hogy fizetés után 3 lépést megtéve feltűnt, hogy nem éppen friss az áru, sőt ki volt száradva, gondolom ránk sózták a tegnapi maradékot. Ekkor már kicsit felment a pumpa, becseréltettem pogácsára, ami kicsit jobban nézett ki, de az se a frissességével varázsolt el.

Koncert ügyileg kellemes meglepetések értek. A színpadok elég jól megszólaltak. A csütörtöki napunkat sajnos megpecsételte a szakadó eső és a felázott, sártól duzzadó utak. Mindenki keresztbe csúszkált, alig lehetett közlekedni. Azért bemásztunk a Cadaveresre, akik még mindig nem tudnak csalódást okozni.

A nagyszínpad a fesztivál végén, egy nagy domboldal alján volt elhelyezve. Lemásztunk belenézni a Depresszióba (nem volt jobb dolgunk). Alig voltak, simán be tudtunk állni az első sorba. Sajnos a nagyszínpad zúzda része ketté volt szelve egy kordonnal. Elég buligyilkos megoldás, szeretem mikor össze-vissza árad a nép.

Záráskép belenéztünk az Onyx műsorába, ami emlékeim szerint a kiírt időponthoz képest korábban kezdődött. A néger tetovált arc nagyon komolyan vette a színpad fogalmát. Csodaszépen játszotta a sírást, ugyanis elbőgte magát 2Pac halála miatt (lást fotó:)). Innentől kezdve fél órán keresztül fél percenként bemondta: Rest In Peace 2Pac.. Volt mikor megkért minket, hogy ne szóljunk hozzá egy kis ideig. Majd törölgette a szemeiből a nem létező könnycseppeket. Sajnálom, hogy nem tudtam vele együtt érzően sírni.. inkább csak röhögni.:)

Ezek után volt még erőnk egy Freshfabrikhoz. Régen nagy kedvenc volt, ezért zárásképpen adtunk neki egy esélyt. Nem vártam sokat az új felállástól, de ahogy elkezdtem panaszkodni, hogy nem játszák a régi számokat, mintha meghallották volna és belekezdtek. Amelyiket kértem pont az indult. El se hittem. Méltó zárása egy megfáradt napnak.

Pénteken szerencsére érkeztek az ismerősök. Sebicsalád kora délután átgurult Szántódpuszta mellett, egy jó kocsmázás reményében be is vittek minket Szántódra. Csatlakozott hozzánk Rasta Sanyika is. 250 ft / feles házipálinka társaságában indítottak, nekem maradt a sör. Azért délután 6-ra érjünk vissza, így felkértük a kocsma tulajdonost, hogy repítsen minket vissza a fesztiválra. Nem beszélhetünk nagy távolságról, talán 1 km. Viszont a 7-es főút mentén tilos volt gyalogolni, elvileg a rendőrök 30.000 ft-os bírságokat is kiszabtak emberekre, vagy visszafordították őket. Így igénybe vettük a 750 ft-os fuvardíjat.

Délután 6-kor indult az egri Tango Underground, majd utánuk érkezett az SCHC két alap bandája, a Liberal Youth és a Social Free Face. Szerencsére bennük se kellett csalódni. Nem voltunk túl sokan, ami még dobott is a hangulaton. Belenéztünk még a Shapat Terrorba, ami ismét csak unalmas volt, a stoner megoldások nem az én világom. Felért egy altatóval, csak Sohi nem éppen egy József Attila alkat:)

Majd bevállaltuk az agyon reklámozott Flo Rida koncertet. A kezdés 23:00-ra volt kiírva, de még 00:12-kor se történt semmi. Volt aki már két órája várt. Valami idősebb arc elmondása szerint a zenekar aznap este még a Megasztárban is fellépett, ezért a nagy csúszás. Végülis söröztünk és elviseltük a szokásos napijegyes diszkós köcsögök beszólásait. Nekem jött oldalról egy csaj, de a barátjától én kaptam a fenyítést, figyeljek már oda. Koncert közben Szabi haverom véletlenül nekiment a mögöttünk ácsorgó párosnak, akik cserébe szintén beszóltak, jó hogy nem rántottak kést. Sose bírtam az ilyen egy estére beszabadult köcsögöket (már elnézést, de az ilyen emberre nem lehet mást mondani). Ha egyszer kijön egy fesztiválra, készüljön fel ittas, vagy kicsit felszabadultabban viselkedő emberekre, ne pedig egyből az erőfitogtatás legyen a lényeg). A koncert ennek ellenére jó hangulatban telt, sokan kíváncsiak voltak a kicsit kirakat műsorra, ahol is egy csomó csajt felhívtak a színpadra. Gondolom valahol lehetett nyerni ilyen lehetőséget, mert mindegyik nyakába valami pass virított.

Szombati nap is a megszokott ritmusban telt. A kocsi mellett minden nap felállított sátrunkat ismét leszedtük (a kempinget ha tehetjük, kerüljük. Sok kellemetlen élményünk volt már ezzel kapcsolatban). Elsétáltunk a zuhanyzóhoz, ahol a 8 konténerből 3 a személyzeté volt, a maradék 5 koedukáltan volt megoldva.

Délután 4 fele úgy éreztük, ismét lépjünk be Szántódra kocsmázni, be is vitt minket egy kisbusz 200 ft / fő árban. A sofőr megadta a számát, visszafele hívjuk. Sebiék eközben már egy házibuliban ittak, ezért a kocsmából mi is átsétáltunk. Egy szép nagy nyaraló udvarán ment a részegeskedés:) Belépő gyanánt felesezni kellett, de én nem vállaltam, maradt a szemközti kisboltból vásárolt sör. Majd negyed 7 fele elindultunk a vasútra, ahol már várt a délutáni sofőr, most már egy 50 fős nagy busszal.



Megvártuk a Budapestről érkező embertömeget majd visszaszaggattunk a fesztiválra. Sajnos így is lekéstük a The Sharon Tate koncertjét, így beértük az utánuk kezdő The Southern Oracle témáival. Itt se voltak sokan, jól szóltak a számok. Majd újra kisétáltunk a kocsihoz sörözni. Végül úgy döntöttünk elég volt ez a 2,5 nap, ne erőltessük a dolgokat,  ismét kidobtuk a sátrunkat és 22:29-kor bedőltünk aludni.

Ritkán csinálok ilyet, de most egy nappal a befejezés előtt magunk mögött hagytuk a fesztivált, azaz vasárnap összeszedtük magunkat, visszaváltottuk a fizetőkártyát, majd életembe először megkértem egy rendőrt, hogy szondáztasson meg, mert nem lett volna jó, ha indulás után a parkoló végében máris elvennék a jogosítványomat. Elég sok fesztivált buknék a nyárra nézve. De úgy látszik elég volt az a 12 óra italmentes időszak, nem mutatott ki semmit a szonda.

Benéztünk Szántódra a Sparhoz reggelizni. Kolbászt virslivel, majd lenéztünk a Szántód révhez. Mint kiderült, 540 ft / fő áron átvisznek minket Tihanyba, ezért hülyeségből átkompoztunk a Balatonba lábat lógatni, majd fél óra múlva vissza a kocsiért. Poénból feladtunk a családtagoknak balatoni képeslapot, majd bevittünk két srácot a Zamárdi vasútállomásra és végül magunk mögött hagytuk a csodálatos balatoni életképet.



Személy szerint örülök a helyszínváltásnak. Ezzel a cserével mintha jobb fejek lettek volna a biztonsági őrök is. Egész jól össze volt rakva minden, Szántód megért 3 estet.