Igaz nem vagyok már fiatal, megkoptattam a 30-at is, de ezen a fesztiválon tényleg érződik a kamaszok bűze. Nincs is velük semmi baj, de azért nem kellene szenvtelenkedni. De nincs mit tenni, nem kell róla tudomást venni, inkább bontsunk egy fröccsöt a kocsinál.



Zeneileg ez a fesztivál se jutott be a top 10-be nálam, inkább csak egy hétvége amit nem az otthoni kocsmákban töltünk. Persze meg lehet találni a jó oldalát is, például közel van a bolt, főleg a Merkur ahova kijártunk ebédelni. 16 euróból ketten jól laktunk, sőt még tortaszelet is jutott a szegény vándor asztalára.

Egy zenekart vártam az három nap alatt, még pedig az Enter Shikari műsorát. Aránylag sokan a nézőtéren, a banda hozta a szokásos színtet, az énekes mint egy energiabomba, csak úgy robbant itt meg ott. Mint kiderült, haverunk tépte le róla a polót koncert közben. 

Az időt leginkább az autónál ülve, fröccsöt mérve töltöttük,  Tity, Heni és jómagam. Néha megjelent ismerősünk Pauli, aki helyi lakos, kb 200 méterre van a lakása a fesztiváltól. Minden délelőtt felmentünk hozzá zuhanyozni, telefonokat tölteni és meginni pár sört. Pénteken még születésnapi köszöntést is szerveztünk neki az autónál. Kapott egy tégla nagyságú sártortát, rajta gyertyákkal, egy osztrák ötös lottó szelvényt (reméljük azóta milliomos, csak elfelejtett nekünk szólni) és egy dupla CD-t a mester, David Hasselhoff munkásságából. Mekkora alcím: The Best Hoff... Meg is hallgattunk pár számot róla. Teljes volt a katarzis:)



Az ünneplés folytatását a városban terveztük, de előtte még belenéztünk a Korn koncertjébe. 2000-be képes voltam kivezetni miattuk a lengyen Katowice városba, de azóta eltelt 12 év és hát ez a zenekar kb 5-6 éve nagyon úszott a fosba. Iszonyat gyenge produktummal álltak ki anno a Sziget nagyszínpadra. Ebből kifolyólag most sem vártam tőlük semmit. Ennek ellenére normális hangzással és fényekkel összegyúrt anyagot kaptunk, néhol dnb alapokon gördülő témák. Lehet csak a szesz határásra, de a végén még élveztem is amit hallok-látok.

Koncert végén taxiba ültünk és irány az Under Ground nevű kocsma, ahol Paulit mindenki ismerte. A pultos tudta mi az ünnep tárgya, ezért kapásból 4 db ingyen feles chili vodka. Na szép! Ilyen horderejű kihívásokra majdnem mindig nemet mondok, de az ünnepelt olyan szépen kérte, hogy engedtem a csábításnak. Nagyon kellett, föleg, hogy fröccsel öblítettük le. Főhősünk is jól kikészítette magát: egyszer próbált kimenni a pulthoz, de félúton elbotlott a saját lábában, ezzel a lendülettel tüdövel verte a padlót. De volt mikor alvásból felébredve két értetlenkedés közepette az asztalhoz vágta az üvegpoharat. Ez sem volt egyszerű kocsmázás szerencsére.:)



Szombat megmaradt levezetésnek, semmi zenekar nem érdekelt. Autónál italozással és mászkálással töltöttük az időt. Heni kíváncsi volt a The Cure koncertjére, hát vigyünk pár liter fröccsöt és nézzünk bele. Régi slágereket még én is megismertem, pedig ez a zene sose állt közel hozzám. A műsor felénél előkerült ismét Pauli, aki szintén literes fröccsel mászkált, csakhát ő bent vásárolta. 10 EUR / 1 liter… na az a nem mindegy főleg, hogy mikor belekóstoltam, még a fejem is megfájdult. De mivel megkínált, cserébe adtam neki egy csókot:)



Frequency sose lesz a kedvenc fesztiválom. Az évek során még jobban eltávolodunk tőle. Mi öregszünk, az átlag életkor nem változik, megmarad az a tömény 18-20-as korosztály.  Zeneileg nagy neveket vonultat fel, csak nem nekem. Paulinak köszönjük a vendéglátást (többek közt a csodálatos reggelit!).