Hardcore :Dolor, Drawning, Doghitters, Fateful Strike
HungaryBudapest/Kék Yuk
Az éber kómából feltámadó gyöngyösi Dolor gondolt egy merészet és egy pénteki estére hardcore bulit szervezett az egyik pesti szórakozóhelyre. Négy hardcore csapatot sikerült az estére csatasorba állítani, akik számítottak ezen műfaj rajongóira. A koncertek végére kiderült, hogy az optimizmus hiba volt; ebben az országban nem sokan kíváncsiak a nem első vonalbeli együttesekre.

A korai érkezés örömén túllépve, meglepődve kellett tapasztalnom, hogy még a zenekarok sem voltak jelen teljes létszámban. Kicsit tébláboltunk, kimentünk-bementünk, de csak nem akart gyülekezni a közönség. Ellenben sok régi-új zenészismerőssel sikerült ismét összefutni, ami azt engedte sejtetni, hogy családias hangulatban és létszámban fog eltelni ez az este.

A kedves házigazda Dolor nem akart senkit a nyitóegyüttes kényelmetlen pozíciójába helyezni, ezért magára vállalta ezt a szerepkört. Aki régebben is ismerte a zenekar munkásságát az sem unatkozhatott a koncert alatt, mivel a tagcserék által megrostált, átformált együttes a régi alapokat megtartva, mégis előrébb lépve állt elénk a viszontagságokkal telített közelmúlt után.

Az egyszerű, harapós riffek most sem hiányoztak, a hipp-hopp ritmusait pumpáló alapokra pedig a két frontember húzta egyszerre, vagy felváltva a konkrétumot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még én is felfogtam – hiányos angoltudásom ellenére – egy-két számuk üzenetét (példaként a Fuck You című eposzt emelném ki). A Dolor mindig is igyekezett színesíteni muzsikáját, főleg Tari Gabi felelős a különböző hangok, zajok csiholásáért. A masszív műsorra nem lehetett panasz, a fiúk kihasználták a tér és a hangosítás adta lehetőségeket, de néha azért „sokat akar a szarka” érzet lett úrrá az emberen, amikor a plusz effektek az alapok rovására mentek. Talán legyen a kezekben maximálisan a szám, utána jöhet bármilyen cifrázás. A két frontemberben is több kurázsi van, ők még erőteljesebben hozzá tudnának tenni a közös produkcióhoz. Mára már a felváltva tolt üvöltés – néha egy kis beszédes betéttel ötvözve – nem tartozik az unikum kategóriájába, ezt a repertoárt lehetne bővíteni.

Örülök, hogy ismét láthattam a Dolor-t, számomra nem okoztak csalódást, de várom a további fejlődést, ami még bujkál a zenekarban.

Az átszerelés rákfenéje ezen az estén is jelen volt, úgy látszik a magyar együttesek sohasem fogják levetkezni ezt a kellemetlen berögzülést. Kicsit bosszantó, hogy néha a műsor nagyobb részét a pakolás teszi ki, amelyre – feltehetően – nem mindenki egyenlő formában kíváncsi.

A székesfehérvári Doghitters-t még régebben, Békésen volt szerencsém látni és azt kell mondjam, hogy érezhetően előrébb lépett az együttes. A Madball fémjelezte hc-irányzat egyik hazai képviselőjeként egy adag társadalomkritikával nyakon öntött, szikár, tömör számok jellemzik a Doghitters műsorát. Ez a fajta megközelítési mód le is szűkíti a mozgásteret, az egy tőből fakadó dalok egy idő után telítik az embert.

Aki eddig nem találta volna a helyét, annak a budapesti Fateful Strike megmutatta, hogy miről is szól ez a műfaj. Az a közel negyven perces betonozás, amit a srácok bemutattak, minden koncertre járó szívét megdobogtatná. Elemi erővel törtek fel a számok és a pár hangos témák nem hagytak esélyt arra, hogy az ember ne bólogasson. A breakdown néha egy kis zenével volt fűszerezve, de ez nem zavart senki, hiszen a mindent átható erő és keménység nem hagyott egy cseppnyi kételyt sem a közönségben. Mi sem mutatja jobban a FS műsorának masszív voltát mint az, hogy az egyik táncoslábú úriember először a színpad előtt található hordókat, majd egy kicsit később magát a színpadképet is átrendezte. Nem volt pardon, pusztuljon minden – csak a mosh!

Egy kis hiányérzet csak a hangzással kapcsolatban lehetett: ennél a zenénél – szerintem – még egy gitár elférne, amely még durvábbra tömörítené az amúgy sem laza számokat.

Az estét záró soproni Drawning számomra még ismeretlen együttesként lépett a színpadra. Ha a Doghitters kapcsán elővettük a Madball nevét, akkor a soproniaknál még komolyabban lehetett érezni, hogy mely zenekarok töltik be náluk a példakép szerepét. Nemcsak a belbecs, hanem a külcsín is hajazott egy-két nagy elődre, de ezzel nincs semmi baj. A zenéjük ugyanazon a gyors, szikár vonalon mozgott, amelyet a Doghitters-nél is említettünk. Talán az egyetlen probléma, hogy a szerzemények egy kicsit összefolynak, a program végére nem sok marad meg a hallgatóságban. Ettől függetlenül egy koncert keretei között mindkét együttes produktuma kielégítő, biztos alapot nyújtanak a jó bulihoz.

Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az este végére sem lettek sokkal többen. Ez különösen elszomorító, főleg egy olyan közösségnél, amely híres az összetartásáról (?). A trú arcok valahogy nem értek rá eljönni...

Mindentől függetlenül dicséret és tisztelt illeti az est főszervezőit, a Dolor zenekar tagjait. Reméljük, hogy lesz folytatása ennek a közös koncertezésnek és nem szegi kedvüket a péntek este tapasztalt nihil.
Péter Török | 07 jun 2012

Flyer:

Random photos - 2023