Haverok visszajelzése alapján majdnem kisbuszt kellett szervezni, de végül öten maradtunk. Így meg aztán végképp nem érdemes egy 9 személyes jármű bérléssel foglalkozni, főleg, hogy a sofőrt is ki kell fizetni. Ezért hát ”vezessen, aki nem iszik” elv alapján Pityu inkább visszamondta a bulit (pedig még a ráeső benzinpénzt is összedobtuk volna). Helyette csatlakozott hozzánk Körömi Krisz sofőrnek, aki ezzel az opcióval jól járt: jegye és utazása ingyen volt.

Bár a buli pénteki napra esett, mégis mindenkinek megfelelt a délután fél 1 körüli indulás. Tanárúr fehér Opel kombija, benne Tity, Krisz, Madzag. Jómagam az út harmadánál, a 8-as főút mentén, Herenden vártam őket a buszpályaudvar melletti kocsmába. Pontban fél 4-kor megérkezett a csapat. Kis pihenő és indulás tovább, mert a végén még lekéssük a kezdést.

Menet közbe sörtől-bortól átitatva próbáltam naplementét fotózni. Mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen, nagy részét ki is töröltem. De jó volt úgy csinálni, mintha nem láttam volna még ilyet. Terv szerint haladtunk, de jó szokásunkhoz híven mégis megcsúsztunk, leginkább a sok 5 perces megálló lehetett az oka. Grazba érkezéskor a hátsó ülésen ülve a lesötétített ablakon keresztül semmit se láttam a városból (fogjam erre na). Időben kiérkezés esetén Tanerő még egy tóparton ücsörgést-fröccsözést is tervezett volna, de a romantika elmaradt, mivel 19:40-kor parkoltunk le a  Orpheum mellett..  Végül 5 percünk volt beérni a Suffokate végére… Inkább keverjünk bort.

A hely elég kulturált, félkör alakú folyosó. A jegyeket a belső terem ajtajában szedték, semmi komoly ellenőrzés. Maga a koncert auditórium se a nagyságával varázsolt el. Természetesen a közönség sorait kettészelte egy piros korlát. Párszor fent is akadtam rajta.

Reméltem, hogy a késésből fakadó negatív érzéseimet hamar el fogja oszlatni a Neaera műsora. Pontos kezdés szó se róla, szép hangzás, jó fények. Osztrák szomszédaink ilyen téren valamiért sose tudnak hibázni. (vagy csak laikus létemre a részegségtől nem veszem észre). Ömlöttek a színpadról a jobbnál jobb nóták, bár manapság ez a banda már nem varázsol el annyira, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt. Változnak az idők, meg hát nem miattuk jöttünk.

Koncertek közt jó volt a színpad - autó viszonylaton ingázni, levegőzni és italozni a hely előtt. Viszont figyelni kellett a kezdési időpontokra mert jött az Unearth. Felcsendültek a megszokott és tipikus dallamok. Valamiért vártam nótákat az új albumról is, pedig nem vagyok az a típus, aki előre nézegeti a setlisteket és bizonyos nótákra koncentrál. Viszont most a The Last Wish számot nem kaptam meg, ezért a merchpulnál vesztegelő énekesen, Trevoron számon is kértem a mulasztás okát.:) A válaszra nem emlékszem… igazából a kifogások sose érdekeltek :)

Befejezésnek megkaptuk a német Heaven Shall Burnt. Ekkor már kellemesebb dimenziók ajtaján kopogtattam, mert kényszeresen gyakorolnom kellett az elesni - felállni kombinációt, ami jó szándékkal - és borral - volt átitatva: testemet feláldoztam a padló felmosás oltárán. Párszor végigkenődtem az alkoholban úszó fedélzeten. Néha ismeretlen arcokat is magammal rántottam, ők is vegyék ki a részüket a munkából. Nem volt meglepő, hogy „tiszta és jó illatú” lett minden ruhadarab rajtam. De a kemény „munka” meghozta gyümölcsét: találtam egy L-es Suffokate polót. Tity is jutalmazta szorgalmamat: talált nekem egy  törött kijelzőjű mp3 lejátszót.



Nem is variáltunk sokat, induljunk haza. Röpke 5 órás út állt még előttünk. Ahogy az lenni szokott, nálam ez a koncert végén kocsi hátsó sorba ülni és zenét hallgatva tovább italozni felér egy fekete lyuk effektussal, miszerint a nagy sötétségen kívül nem sok minden marad meg az emlékeimben, mivel külső inger nem nagyon ér minket, csak gurulunk a sötét éjszakában.

A határt átlépve Tanárúr úgy érezte gondoskodnia kell a jó hangulatról, ezért kitalálta, hogy nem kapcsolja be a GPS-t. Nehogy már Krisznek könnyű legyen megtalálni a helyes utat. Nem nagyon értettem az okát (utólag se volt hajlandó elárulni, gondolom ezt a titkát magával viszi a sírba:). Dehát navigáció nélkül is van élet, hajnal 6 tájékán elértük Budapestet.

Manapság ritkábban jutunk el osztrák bulikba (kevesebb ismerős „veszi fel a kesztyűt”) de már hiányzott és ismét jól szórakoztunk. Graz megért egy estet!