Az elme és a szív csodája ez az este mindenki számára aki átéli ezt az élményt. Valódi érzelmi motivációk dolgoznak a háttérben és hozzák elő az emberből azt az érzést ami a reggae zene lényegét adja. Így volt ez ezen az estén is. A zenészek egytől-egyik közvetítették felénk az érzést, hogy együtt és egymásért éljünk. A színpaddal szemben állni, figyelni, érezni és hallani őket nagyszerű volt. Nem számított ki volt ismerős ki ismeretlen a közönség együtt volt egynek érezte magát. A fellépőknek nagy tisztelet az estéért. A Dubaku Band nemcsak lejátszotta a Marley számokat, hanem megvalósította az érzéseket is amit annakidején a Mester beleszőtt. Ami külön megmosolyogtatott a vokalista duett volt, akik olyan hangzást vittek bele, mintha az I-Three lett volna színpadon.



A Ladánybene 27 éppen a megújulás útjára lépett. Krecsmáry Zsolt új dobosként és a fúvósok becsempésztek egy kis új lendületet a csapatba, csak remélni tudom, hogy tartósan. Ami még szebbé tette ezt az estét az a zenészek közös fellépései voltak. Azt hiszem az ilyen alkalmakkor eltűnnek a zenekarok közötti határvonalak a zenészek is egy masszívba olvadnak és zenélnek. Egyébként nagyon sokan voltunk és megtöltöttük az A38-at tisztességesen. Komoly hat órán tartott a vigadalom bár én még el tudtam volna viselni további hat órát is, hogy aztán teljesen mámorosan az érzéstől átmosva kerüljek ki újra a való világba. És igen el is érkeztünk ahhoz a kényes ponthoz, hogy mindig vissza kell térni a világba és mert csak órákra tudunk kiszakadni belőle. Azonban ezekért az önfeledt órákért is nagyon hálásak vagyunk és köszönjük ezt a magyar reggae zenészeknek és nem utolsó sorban annak a csodálatos embernek aki 1945. február 6-án látta meg a napvilágot majd élete folyamán meg is változtatta azt örökre.